A Simek autója – S. Tóth János publicisztikája

Nem karcolta a hazai sportközvélemény ingerküszöbét a minapi hír, miszerint megjelent az eurobasket.com legújabb top 100-as listája. Pedig a férfiak rangsorába végre magyar klub is bekerült, sőt egyszerre kettő is: a Szolnoki Olaj a 76., az Alba Fehérvár a 80. helyet foglalja el. A nők listáján hat magyar együttes sorakozik, közülük – s ez bizony szenzáció – 85. helyezettként az NKE-Csata. Az a csapat tehát, amely két esztendeje még nem is létezett, azóta viszont a dinamizmus és a lehetőség szimbóluma a honi felnőttmezőnyben. Először a 2017–18-as bajnokságban „rúgta be az ajtót”, amikor abszolút újoncként, kizárólag húszévesnél fiatalabb játékosokkal viharzott át a második ligán, s harcolta ki az A-csoportos szereplés jogát. S ha már kiharcolta, hát el is indult. A rajt előtt a cél – kellő szerénységgel – a bennmaradás kiharcolása volt, ehhez képest a válogatott meccsek miatti szünetre négy győzelemmel és két vereséggel (s így a begyűjthető pontok 83 százalékát kasszírozva), a tabella ötödik helyezettjeként vonulhatott el.

„Ha csak rajtam múlik, nem lett volna felnőttcsapatunk” – állítja Tursics Sándor, márpedig ő nem szokott a levegőbe beszélni. A jövőre 75 esztendős szakember a honi edzői kar karizmatikus alakja. Egyeseknek legenda, mások szemében a szálka. Már sosem derül ki, miként alakul indulásában sem szokványos karrierje, ha 1991-ben a Tungsram SC férfigárdájánál meghosszabbítják a lejáró szerződését. Ám a vezetőség az Olaszországból hazatérő Tóth Lajosnak szavazott bizalmat, Tursics pedig – mivel a családja miatt nem akart vidéken edzősködni – a Megyeri útról áttette székhelyét a Sziget utcai általános iskolába (majd onnan a Csata utcába). Nagyjából ez volt pályáján a paradigmaváltás időszaka. A mára ikonikussá lett Csata utcai utánpótlás-nevelő műhely nemcsak szívügyévé vált, ha az élet úgy hozta, a visszavonulási terepet is jelentette számára. Először 1995-ben menekítette ide tanítványait, midőn a privatizált hajdani Egyesült Izzó új amerikai tulajdonosa, a General Electric szélnek eresztette a lámpagyár sportklubjának szakosztályait. Másodszor akkor vonult ki a magyaros profizmusból, amikor a Ferencváros egyesületi tanácsa 2000. július 5-ei hatállyal, egyetlen tollvonással letörölte a klubtablóról a női kosárlabda-szakosztályt.

Az újító szellemiségű trénerért ekkor tájt kevesen hullattak könnyeket. Az angyalföldi diáksport-egyesület azonban a partvonalon kívülről startolva is rövid idő alatt konkurenciát jelentett az élvonalbeli együttesek utánpótláscsapatainak. Ebben elperelhetetlenek az érdemei Tursics alkotótársának, s nem mellesleg feleségének, az egykori élvonalbeli kosárlabdázó Iván Krisztinának is, aki a mai napig fáradhatatlanul járja az iskolákat, tehetségek után kutatva. Reményt adó bizonyosságot azonban a házaspár sem kínálhatott tanítványainak, hiszen a tizennyolc éves kort betöltő játékosaikat kénytelenek voltak elengedni. Csakhogy a honi profi világ az eredménykényszer – s ezzel egyenes összefüggésben a légiósinvázió – felerősödésével mind kevesebb sikerélménnyel kecsegtette a felnőttkarrierjük elején még szakmai, emberi gondoskodásra szoruló fiatalokat; s azt a keveset sem garantálta. Lásd példának okáért az 1985–86-os, mások mellett Bujdosó Nóra, Somogyi Andrea és Semsei Barbara nevével fémjelzett, kiemelkedően tehetséges korosztály számos tagjának hullámvasutazással megterhelt pályafutását.

Vélhetően ennek is szerepe lehetett abban, hogy Tursics nem tudott ellenállni az akkoriban – a Sopronnal együtt – az Euroleasing védernyője alatt működő Vasas csábításának, s 2006 nyarán rábólintott, hogy Vasas-Csata néven közös élvonalbeli felnőttcsapatot működtessenek. A vágy titokzatos tárgya pedig egy, a Pasaréti sportkomplexumba álmodott, kétezer férőhelyes kosárlabdacsarnok volt – az új otthon azonban sohasem épült fel. Noha a csapat gyökeret eresztett az első osztályban – 2007 és 2011 között a nyolcadik és a tizenkettedik hely között liftezett –, a Csata oldaláról egyre nyomasztóbbnak érezték a tulajdonosi gyámkodást. A felerősödő ellentétek a 2010–11-es bajnokság közben kenyértöréshez vezettek, ám mivel a játékosok zöme a jogi csűrcsavarások nyomán Pasaréten ragadt, az Angyalföldre visszaköltöző Tursics 2011 tavaszán egy ideig három játékosnak tartott edzéseket.

Ha a kormány abban az esztendőben nem terjeszti ki a társaságiadó-felajánlás lehetőségét a sport területére, a Csata DSE szinte bizonyosan lehúzza a rolót. E hajótörött-állapotból kellett újraépíteni a műhelyt, amely mára a minőség egyik szinonimájává vált: az előző szezonban például egy kivételével valamennyi korosztályos bajnokságban a Csata DSE-é lett az aranyérem, s a bajnoki címről lemaradó junioroknak sem kell különösebben pironkodniuk, hiszen ők is a döntőig meneteltek...

A Csata utcában nem csupán játékosokat, edzőket is nevelnek és menedzselnek. E körhöz tartozik Wéber Krisztina mellett a Tursics, Iván házaspár gyermeke is. Krisztián még csak 26 esztendős, de a kosárlabda a DNS-e része. Játszott a Bp. Honvédban és a MAFC-ban, pontosabban inkább nem játszott, s elunva az epizódszerepeket, az edzősködés felé fordult. Mifelénk még mindig szokatlan, hogy nemcsak orvos-, jogász- vagy éppen építészdinasztia létezhet, hanem edzői is. Pedig nem előzmény nélküli ez, lásd a futballban például a Mészölyöket (Kálmán és Géza), a kézilabdában az Elekeket (Gyula és Gábor), vagy éppen a vívásban a Kovácsokat (Pál és Tamás). A Tursics fiú a dunakeszi toborzóedzőségből indulva lépdelt előre a konfuciuszi bölcselet szellemében: „Aki hegyet akar elmozdítani, kis kövek elhordásával kezdi.” Amikor a 2016–17-es bajnokságban a Csata és a BEAC összefogott, megkapta a közös U19-es csapatot, plusz a BEAC élvonalbeli együttesét irányító korábbi extraklasszis kosaras, Balogh Judit mellett pályaedzőként is kipróbálhatta magát. A kísérlet egy szezont ért meg – mondjuk úgy: a felek más-más filozófiát képviseltek.

A felnőttmezőnytől mégsem kellett elbúcsúznia Krisztiánnak, a Csata DSE fiataljai élén ő is megméretett a második vonalban. S amikor körvonalazódott, hogy az első nekifutásból a szimpla helytállásnál sokkal több lesz (feljutás), elkezdődött az első osztályú szereplés pénzügyi, gazdasági, menedzseri hátterének megalapozása. Tursics Sándornak annak idején a büdzsére nem volt gondja, azt állta az anyaegyesület, a Tungsram, majd pedig a Ferencváros. Ám változnak az idők: az élvonalbeli versenyzéshez az önállóan működő Csata DSE mellett idén márciusban Csata Kosárlabda Kft. néven gazdasági társaságot kellett alapítani.

„De miből van a Simeknek autója?” – Kellér Dezső klasszikus kabarétréfájának refrénje a számos kétkedő leggyakrabban visszaköszönő kérdése az egyik leginnovatívabb sportági projekt kapcsán.

S lássuk be: lehet mire irigykedni, s van mielőtt kalapot emelni. A Csata maga mellé állította az egyik legtekintélyesebb hazai felsőoktatási intézményt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, amely nemcsak helyet adott a klubnak a Ludovika-campus sportcsarnokában, hanem a felnőttegyüttes névadója is lett (az együttműködés ritkán emlegetett részeként az NKE-Csata az egyetemi bajnokságban is indított csapatot, elvégre a kosárlabda mégiscsak egyetemi sport – lenne...). A szponzori körbe éppúgy beletartozik az egyik főváros környéki elegáns wellnesshotel, mint a nemzeti energetikai vállalatcsoport vagy éppen a magyarországi energia-, víz- és hulladékgazdálkodási piac egyik vezető szereplője. „Legyen Budapesten olyan szerethető kosárcsapat, amelyik képes megtölteni a csarnokot, a nézőknek ne a légiósokat és az epizodista magyarokat kelljen figyelniük, hanem a tehetséges, saját nevelésű játékosokat. Mert szükség van arra, hogy távlatot tudjunk mutatni azoknak, akik készen állnak a profi karrierre, s ne kelljen ehhez vidékre vagy külföldre igazolniuk” – Tursics Krisztián víziója ellene mond a mifelénk aktuális főáramlatnak, ahol a csapatépítés az edzőtermek helyett/mellett javarészt a ferihegyi reptér utasváróiban és az ügynökirodák bőrfoteljeiben zajlik.

Az NKE-Csata 20.8 év átlagéletkorú felnőttegyüttesének tizenkettes keretében nyolcan a Tursics-műhelyből kerültek ki, s Lelik Réka – aki edzői szerint „a legmenőbb spanyol, orosz, francia éljátékosok szintjére juthat el” – az albánok és az oroszok elleni Eb-selejtezőn már a felnőttválogatottban lépett pályára. S amíg a 19 éves hátvéd a címeres mezben szerepelt, egy 13 esztendős reménység „helyettesítette” az NKE-Csata első csapatának edzésein.

Letisztult jövőkép: a Ludovikán és a Csata utcában márka és kultúra is épül.