Férfi kosár: Vojvoda Dávid itthon van, de még nem otthon

– Az olasz szövetség elnöke kedden este jelentette be, hogy befejezettnek nyilvánítja a bajnokságot, de a hírt ön már Magyarországon olvashatta. Hogyan sikerült ilyen gyorsan hazajönnie?
– Miután múlt hét közepén az olasz liga videokonferenciáján a Serie A klubvezetői az idény lezárását javasolták, felgyorsultak az események – mondta Vojvoda Dávid, aki a koronavírus-járvány itáliai gócpontjában ragadt, és szorult helyzetéről lapunkban hetek óta KoroNaplóban számolt be. – A szövetség ugyan más szervezetekkel is egyeztetett, ezért hivatalos döntést csak erre a hétre ígért, engem már pénteken felhívott a menedzserem, Vinkó László azzal, ha meg tudok egyezni a klubbal, másnap elindulhatok. Beszéltünk a Reggio Emilia sportigazgatójával és vezérigazgatójával, és péntek estére mindent le tudtunk zongorázni. Csak annyit kértem, a klub intézzen nekem transzfert a városból a milánói Linate repülőtérre, ahol várt rám a Hertz autókölcsönző biztosította kocsi. Sokan dolgoztak azért, hogy másfél nap alatt ilyen flottul menjen minden, a kölcsönző mellett köszönettel tartozom Csiszár Jenő milánói főkonzulnak, aki rengeteget segített.

– Hogyan jutott át az országhatárokon?
– Az olasz–szlovén határon testhőmérséklet-ellenőrzés után engedtek tovább, a szlovén–magyar határon pedig be kellett mutatnom azt a három-négy engedélyt, amelyet a konzulátus segített beszerezni. Húsz percnyi várakozás, papírmunka után be is léphettem az országba azzal, hogy két hétig hatósági karanténban kell maradnom. De várjon kicsit, itt vannak a rendőrök, mindjárt folytatom…

– Rendőrök?
– Csak ellenőriztek. Amióta szombat este megérkeztem Balatonmáriafürdőre, naponta eljönnek, hogy itt vagyok-e, dudálnak az autóból, én meg kiintegetek, hogy minden rendben. A nagybátyám nyaralójában töltöm a tizennégy napos karantént, és gyakorlatilag ugyanúgy egyedül vagyok, mint a Reggio Emilia-i lakásban voltam, de itt legalább kiülhetek levegőzni a kertbe, a rokonaimmal kerítésen keresztül, tisztes távolságból, maszkban válthatok néhány szót, a negyven percre, Kaposváron lakó szüleim pedig három-négy naponta hoznak ételt, italt, úgyhogy nagyon jó érzés végre újra Magyarországon lenni.

– Elvégezték önön a koronavírus-tesztet?
– Reggio Emiliában nem, és itthon is azt a tájékoztatást kaptam, ha két hétig tünetmentes vagyok, nem szükséges ahhoz, hogy április 18-án Budapestre utazhassak, s láthassam végre a feleségemet és a kisfiamat, akikkel február 25. óta nem találkozhattam.

– Sikerült minden szálat elvarrnia Olaszországban, vagy maradt nyitott kérdés?
– Egy plusz egy éves szerződést írtam alá, ez gyakorlatilag megszűnt, a további egy idény opciója is. Mindkét fél jobban járt, hogy véglegesen lezártunk mindent, mert így tiszta lappal kezdhetjük tervezni a jövőt. A klubtól kaptam egy levelet, ha úgy alakulna, szívesen viszontlátna ősszel, de hivatalosan szabadon igazolható vagyok. Ha túljutunk a járványon, egyszer még vissza kell mennem Reggio Emiliába, mert nem tudtam minden cuccunkat elhozni, a lakást június 30-ig tartják fenn nekem.

– És ha már szívesen látná viszont a klubvezetőség, gondolkodott azon, hogy visszatérne-e játszani is a városba?
– Eddig csak az foglalkoztatott, hogyan jöhetnék el onnan... Ezt a döntést persze a családtagjaimmal is meg kell beszélnem, de a lehetőségét teljesen ki sem zárnám, mert jól éreztük magunkat a városban. Az idény azonban nem úgy sikerült, ahogy reméltem, a bajnokság elején több játéklehetőséget kaptam, de sem az edzőmtől, sem a játékostársaimtól nem éreztem azt a bizalmat, amire szerintem az edzéseken és a mérkőzéseken nyújtott teljesítményemmel rászolgáltam. Az edzőnknek volt egy kezdőötöse, amelyen szinte egyáltalán nem változtatott, és voltunk négyen a cserepadon, akiknek több-kevesebb játéklehetőséget adott. Nekem átlagban húsz perc jutott, és a korábban itthon megszokottnál jóval kevesebb rádobási lehetőségből hoztam ki kilencpontos átlagot. Úgy éreztem, nem tudta eldönteni, hogyan használjon engem – ami furcsa, hiszen tudta, melyik posztra igazol –, másokat jobban favorizált, pedig rosszabb teljesítményt nyújtottak. De nem panaszkodtam, nem könyörögtem, hogy adjon több játéklehetőséget, végeztem a dolgom, még többet edzettem, hátha jobbra fordul a helyzet.

– Az első légiósként töltött idény mindig nehéz, tele szokatlan élethelyzetekkel, de az önénél rázósabb újoncévet elképzelni sem lehet.
– Először megyek külföldre játszani, erre hét hónap után kitör a világjárvány... Addig sem volt szuper a szezon, de a leállítása után… Végül is a Reggio Emilia a 12. helyen fejezte be a kedd este lefújt bajnokságot, amellyel alulmúlta a várakozást. Sem a vezetőség, sem a szurkolók nem voltak elégedettek, a szerződtetett játékosok nevei alapján a csapat arra volt hivatott, hogy a legjobb nyolc közé simán bekerüljön. Végig elképesztően hullámzó volt az együttes teljesítménye. És az elmúlt évekhez képest nagyon kicsi előrelépés, hogy most nem a kiesés ellen kellett harcolnunk, hanem tizenkettedikek lettünk.

– Alig tért haza, a kosárlabdával foglalkozó internetes portálokon már rengetegen találgatják, hová igazol. A legtöbbször említett klub a Szolnok, az Alba, a Falco, a Paks és a Kaposvár. Mit szól hozzá?
– Olvastam, olvasom én is. De a karanténból a legkevésbé sem foglalkoztam ezzel. Túl korai is a jövőt tervezni, hiszen senki sem tudja, meddig tart a járvány, és a megfékezése után mi lesz a klubokkal, hogyan éli túl a sport, a sportág a vészhelyzetet. Egyelőre élvezem, hogy itthon vagyok, és nagyon várom, hogy végre ismét a családommal lehessek. Ez az idény egyáltalán nem volt annyira megterhelő, nem vett ki belőlem annyit, mint a korábbi évadok, úgy érzem, 29 évesen topállapotban vagyok.

AKoroNaplóállandó szerzői:Baráth Botond(Egyesült Államok),Galló Vilmos(Svédország),Gulácsi Péter(Németország),Kemény Dénes(Magyarország),Ligetvári Patrik(Spanyolország),Vojvoda Dávid(Olaszország).

A KoroNapló korábbi bejegyzéseitIDE KATTINTVAtekinthetik meg!