Női kosár: Csak szép lehetek, okos már nem… – Székely Norbert

– Mekkora a csalódás?
– Nagy. Ezt nyilván nem lehet nem csalódásként megélni – válaszolta a Nemzeti Sportnak Székely Norbert, a női válogatott szövetségi kapitánya egy nappal azután, hogy kiderült, a csoportjában második helyen végző együttesünk nem jutott ki a nyári Európa-bajnokságra. – Az előző három és fél évben sokat dolgoztam, kell idő a történtek feldolgozására.

– Igazságtalan eredmény született? A szlovákok nyerték meg a csoportot és jutottak ki csoportgyőztesként a kontinensviadalra, akiket kétszer megvertünk, s ugye a koronavírus-járvány miatt átalakított lebonyolítás sem kedvezett nekünk, mert három meccset is idegenben kellett lejátszani…    
– Külön kell választani a kettőt. Az már önmagában is elég szerencsétlen, hogy az utolsó fordulóban nem játszottunk, s csak nézni tudtuk, mi történik. Sok minden alakult úgy, ahogy nem kellett volna. Van egy szubjektív és egy objektív oldala a történteknek, de nem tudom, érdemes-e ebbe belemenni, mert szabadkozásnak tűnhet. Csak szép lehetek, okos már nem… Két évvel ezelőtt, novemberben egyfajta vakrepüléssel indultunk neki a sorozatnak a hollandok ellen, s kikaptunk, úgy, hogy két kulcsjátékosunk hiányzott, mert Horti Dóra visszavonult, Raksányi Krisztina csapatkapitány sérült volt. Tavaly novemberben három kulcsjátékos hiányzott, Határ Bernadett, Studer Ágnes és Zele Dorina – kikaptunk. Az igazságérzet független ezektől, mert a felsoroltak tények. A sport ilyen, az aktuális pillanatban kell teljesíteni, irreleváns, hogy esetleg én vagy bárki igazságérzete mit mond azzal kapcsolatban, hogy az általunk kétszer megvert Szlovákia Eb-résztvevő, mi pedig nem.

– Utólag végiggondolva, csinálna-e bármit másképp?     
– Hogyne – ha gondolkodik az ember, és kívülről látja önmagát, kosárlabdában is tudja, hogy mit cselekedhetett volna másként. Ám édesapámtól megtanultam, a ha-val kezdődő mondatoknak nincs értelmük, így annak sincs, hogy utólag boncolgassuk, mi lett volna ha... Én is hibáztam, ezt beismerem.

– Négy éve, amikor újra kapitány lett, generációváltás kezdődött, de ebben a sorozatban a fiatalok ritkán bizonyították, hogy készen állnak átvenni a visszavonulók helyét.     
– A magyar utánpótlás folyamatosan termeli a jó és tehetséges játékosokat, más kérdés, hogy a fiatalok be tudják-e teljesíteni azt, amire neveltük őket. Ebből a szempontból még sokan nem állnak készen, de alapvetően én is 2023-ra ígértem, hogy ütőképes lesz a válogatott, amelynek gerincét már esetleg az 1999-es generáció adja. Nem akarom megkerülni a kérdést, a felnőttkeret fiataljaitól nagyobb áttörésre számítottunk, ezt el kell ismerni.

– Hitt a továbbjutásban, amikor a szombati, utolsó játéknap előtt a stábbal kiszámolták, a többi csoportban milyen eredmények kellenek a továbbjutásunkhoz?     
– Amennyire tisztában voltunk a helyzettel a 2019-es kvalifikáció előtt, azaz, hogy sokkal kell Albániában győznünk és kevéssel kikapni Oroszországban, most azt láttuk, nem ideális a helyzet. A 2019-es hollandiai rajt óta a maga teljességében kell kezelni ezt a kérdést, nem lehet az egészből kivenni az utolsó játéknapot. Két meccset játszottunk Hollandiában, ha az egyiket megnyerjük, nem kellett volna számolgatni. Egy eredményt tudtam elképzelni, hogy esetleg a szlovákok kilenc pontnál kevesebbel nyernek a hollandok ellen, a többi csoporttal kapcsolatban tudtuk, kisakkoznak minket.

– Az Eb-részvétel elmaradása befolyásolja a jövőjét?     
– Még nem tudom, ebben a pillanatban nem aktuális a kérdés, egy hét múlva már talán az lesz. A következő napok erre is választ adnak.

– Fegyverneky Zsófia újbóli rehabilitálása mikor jutott eszébe?     
– Rögtön akkor, amikor novemberben véget ért az amszterdami buborék. Mindenkivel megbeszéltük, egyeztettünk, s mivel minden résztvevő és érintett hozzáállása pozitív volt, Zsófi jött. Óriási élmény volt újra vele dolgozni, köszönettel tartozunk neki és a klubjának.

– Ekkora klasszis ő, esetleg a posztján játszó fiatalok kritikája, hogy vissza kellett hívni?     
– Ha én kritizálom a játékosaimat, megteszem négyszemközt vagy a csapat előtt, nem az újság hasábjain. Ugyanakkor láttatni kell velük, Zsófi hová jutott, és milyen az a munka, amit elvégzett. Elképesztő munkamorállal dolgozik, és hihetetlen akarattal kosárlabdázik. Látniuk kellett a fiataloknak, hogy milyen magasságokba lehet eljutni, ha valaki nemcsak tehetséges, hanem ilyen alázattal is dolgozik.