Népsport: nagy remények, csúfos hazai kudarc kosarasainktól

A magyar férfi kosárlabda-válogatott úgy vágott neki az 1973. évi Európa-bajnoki selejtezőnek, hogy ki kell jutnia a spanyolországi tornára. „Továbbjutást várunk” – írta nemes egyszerűséggel a Képes Sport a május 5. és 14. közötti selejtezőt megelőzően. Legjobbjaink nem vettek részt az 1971-ben az NSZK-ban rendezett kontinensbajnokságon – elbukták a katowicei Eb-selejtezőt –, két évvel korábban Olaszországban ott voltak, 12 együttes közül a nyolcadik helyen végeztek (az aranyat Szovjetunió nyerte meg). Az 1973-as Eb-kiírás szerint az 1971-es sorozat első nyolc helyzetteje selejtező nélkül automatikusan résztvevő a szeptember 28. és október 6. közötti spanyolországi eseményen. A további négy helyért 18 ország válogatottja két selejtezőcsoportban mérkőzött, az A-csoport találkozóit Bécsben a miénket Szombathelyen rendezték. Mindkét ágról az első három helyezett jutott az Eb-selejtező bécsi hatos döntőjébe, ahonnan az első négy kvalifikált az Eb-re. Eszerint a magyar válogatottnak a szombathelyi csoportban legalább a dobogóra kellett elérnie.

A Népsport is úgy vélte, „itt a nagy lehetőség”, óvatosságra is intve, ugyanis a müncheni olimpiai selejtező óta éppen egy éve nem lépett pályára válogatottunk éles meccsen. Az ellenfelek közül csupán az NSZK volt ott az 1972-es játékokon – rendezőként. A hat ellenfél (NSZK, Anglia, Finnország, Belgium, Görögország, Törökország) közül az addigi mérkőzések alapján válogatottunknak csupán Belgium ellen volt negatív a mérlege, a portugálok ellen még nem játszottunk. Optimizmusra adott okot, hogy a mieink Szombathelyen léptek pályára. A 12-es keretben a bajnok Csepelből hatan (Pálffy Tamás, Halmos István, Nagy István, Lázár Béla, Megyeri Sándor és Fehér István), a Bp. Honvédból hárman (Gellér Sándor, Gyurasits István, Losonczy Árpád), a MAFC-ból ketten (Ujhelyi Gábor, Salgó András) kaptak helyet, a Ganz Mávagot Németh Károly képviselte.

Eszéki Rezső és a Csepel trénere, Glatz Árpád látta el a szakvezetői feladatokat. Eszéki így vélte:      „Sikerült a formaidőzítés. Nem lesz baj!”Glatz még hozzátette: „Csak a játékosokban oldódjon fel a félelemérzés. (...) Ideje, hogy leszakadjanak a »mázsás kövek« a kezekről és a lábakról.” Kosarasaink is optimistán nyilatkoztak, Gyurasits szerint „a görögök mögött másodikok leszünk”, Halmos elszánt volt:  „Most vagy soha!”Losonczy szerencsét kívánt az együttesnek, a center Németh az első hely megszerzésében bízott, az ugyancsak középjátékos Pálffy is továbbjutást tippelt, Salgó nem várt többet egy vereségnél, Ujhelyi a bécsi második körből is továbbjutást várt. A legmarkánsabban Gellér Sándor, a csapat ördöngős irányítója fogalmazott: „Ha nem jutunk tovább, jobb ha leadjuk a szerelést.”

Válogatottunk Halmos, Nagy, Losonczy, Pálffy, Gyurasits kezdő ötössel fölényes győzelmet (115–46) aratott Portugália ellen, a legtöbb pontot (24) Pálffy dobta, mindenki szóhoz jutott. A Népsport így értékelt: „Különösen az első játékrészben nyújtott csapatunk dicséretre méltó teljesítményt.”

A második találkozónk előtt Mehmet Baturalp, a törökök szövetségi kapitánya mértéktartón nyilatkozott:      „Nem lehet tudni, ki lesz a győztes.”A magyarok délelőtti edzésén Gyurasits nem vett részt, mondván, nincsen hozzászokva, hogy a mérkőzések napján gyakoroljon. A Népsport újságírója hozzátette: „Bár van még olyan ember a csapatban, aki Gyurasitshoz hasonlóan szokott készülni a találkozókra, ők mégis szó nélkül eleget tettek az edző kívánságának.”Lehet, hogy ezért nem kezdett a Honvéd bedobója, igaz, csereként ő szerezte a legtöbb pontot, Halmoshoz hasonlóan tízet. Talán kétszer ennyi is kevés lett volna, mert az ellenfél 80–62-re nyert, a 23 pontot szerző centert, Tasunt nem tudtuk tartani, ráadásul Németh, Losonczy és Pálffy is kipontozódott. A sportlap diplomatikusan fogalmazott: „A csupa szív közönség nem nyerhette meg a játékosok helyett a mérkőzést.”

Az NSZK elleni másnapi találkozó előtt a lap visszautalt a vereségre: „Jóval többre van szükség, mint amit hétfőn a törökök ellen mutatott a csapat.”Tény, a vereség hideg zuhanyként érte csapatunkat, s ettől görcsös lett. Így az NSZK ellen sem jött össze a győzelem (67–75), más kérdés, hogy a félidőben 34–33-ra mi vezetettünk. Hiába dobott Gyurasits 20 pontot, Dirk Nowitz­ki későbbi mentora, az Európa-válogatott Holger Geschwindner és a Real Madrid 215 centi magas centere, Norbert Thimm játékával szemben nem volt ellenszer. A Népsport így összegzett: „Összeroppantak a mieink. (...) Gyengébb fizikai adottságuk miatt rendre lemaradnak a lepattanó labdák megszerzésében. Nincs meg a dobásbiztonság, nem kielégítő a technikai és taktikai felkészültség sem.”Arról nem is beszélve, hogy hiányzott egy vezéregyéniség... Ténnyé vált: „A továbbjutásra már nincs sok esélyünk, inkább csak lehetőségünk!”   Zseljko Cindrics, a FIBA ellenőre rátapintott a lényegre: „Amíg a legtöbb csapatban 7–8 igazán használható ember van, addig a magyaroknál csak 4–5. Karmester azonban nincs közöttük!”

Az angolok elleni találkozót így vezette fel a Népsport: „A vízbefutó az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodik. Mindaddig hisz, remél, bizakodik, amíg el nem süllyed a mélyben.”Eszéki edző úgy vélte, ha mind a négy hátralévő ellenfelünket legyőzzük, s az többi együttes körbeveri egymást, még van esélyünk... Gyurasits és Losonczy kiváló teljesítményével –      „Gyurasits ponterős játéka (38 pont) külön dicséretet érdemel”      – meglett a 99–83-as győzelem.

A veretlen görögök elleni találkozót így nem mindennapi várakozás előzte meg – hogy aztán csalódás legyen a vége: Görögország 86–79-re győzött, öt fordulót követően kiderült, hogy a magyar válogatott nem lesz ott a bécsi folytatásban. Sokan úgy vélték, ez van, de az akarattal legalább nem volt baj. A Népsport ezzel vitába szállt: „Az akaraterő nem akkor mutatkozik meg igazi nagyságában, amikor a címeres mezben levő sportoló ezer torok harsány kiáltásától lelkesítve szívvel-lélekkel küzd a pályán. Az akaraterő az, amikor a kopott, fakó mezben, az üres lelátók előtt, az edzésen űzi, hajszolja magát a játékos. Egy-egy elemet begyakorolni, százszor, ezerszer, csöndben, egyedül – az az igazi! (...) Mindent összevetve, válogatott játékosaink tudása elmaradt attól a szinttől, amely a továbbjutáshoz elegendő lett volna.”

Finnország ellen végre második győzelmét is megszerezte a csapat (79–78), ez abból a szempontból volt fontos, hogy a tervek szerint a jövőben a nemzetközi szövetség a közeljövőben az erősorrend szerint három szintet készült felállítani, a csoportnegyedik hely azt jelentette volna, hogy a magyar kosárlabda-válogatott a második kategóriába kerülhet (B). A finnek ellen Losonczy mellé 36 pontjával Pálffy nőtt fel a feladathoz, pedig a félidőben még nekik állt a zászló (37–44). Az utolsó csoportmeccs, a Belgium elleni mérkőzés előtt a 75. válogatottságához érkező Gellér szomorúan mondta: „Szörnyű lesz az ismerősökkel találkozni. Azt hiszem, a legjobb, ha elbujdosunk.”      Vagy leadják a szerelést... A 89–81-es vereséget követően főként.

A bécsi rájátszásba Görögország, Törökország és az NSZK jutott, Magyarország az ötödik helyen végzett. Talán mondani sem kell, a torna All Star-csapatába nem került magyar kosaras: Gumasz, Jordanidisz (mindkettő görög), Tosun (török), Geschwindner (NSZK-beli), Geerts (belga). A legjobb dobók sorrendjében Pálffy Tamás 121 pontjával az ötödik legeredményesebbnek bizonyult.

A Képes Sportban Kutas István Gondolatok egy csalódás nyománcímű cikkében felveti a kérdést:      „Hogyan készítették fel ezeket a játékosokat?”Azt sem hallgatta el, hogy „kár lenne megfeledkezni arról, hogy nem a világ élvonalához tartozó csapatok ütötték el válogatottunkat a további szerepléstől”.

Lehet, hogy Gellér Sándornak volt igaza, és le kellett volna adni a szerelést?