Címlapsztori: a férfiaknál valószínű, a nőknél meglepő volna a címvédés kosárlabdában

VISSZATÉRÜNK A 2021–2022-ES ÉVAD forgatókönyvéhez: toronymagas esélyesként kezdi a legutóbbi négy kiírást megnyerő Falco-Vulcano Energia KC Szombathely a férfibajnokságot. Az előző idényben nehézségekkel is szembe kellett nézniük a vasiaknak, de Milos Konakov edző vezetésével leküzdötték őket, s a döntőben 3–2-re felülmúlták az Arconic-Alba Fehérvárt. A pénteken kezdődő kiírás előtt nőtt a differencia a két klub játékoskerete között, a sárga-feketék Benke Szilárd és Pongó Marcell személyében két magyar válogatott játékossal erősítettek, míg Antonio Jordano korábban szerephez jutott a horvát nemzeti csapatban. Három légióst is megtartottak, ahogyan Keller Ákos és Perl Zoltán, a honi szinten kiemelkedőnek számító két kosárlabdázó is a kötelékükben maradt.

Az Alba Fehérvárt továbbra is az előző évad közben segédből vezetőedzővé avanzsáló spanyol Alejandro Zubillaga készíti fel, az első számú csillag, Vojvoda Dávid sem ment sehová, hasonlóan az amerikai születésű német Isaiah Philmore-hoz. Az utóbbihoz csatlakozó négy légiós közül három is játszott már a honi élvonalban, Siyani Chambers Körmendről igazolt át, Jordan Barnett Sopronból, de előtte Zalaegerszegen pattogtatott, míg James Dickey két éve a Szeged kulcsemberként szerzett magyar bajnoki bronzérmet. Noha a magyar magból Pongó Marcell, Somogyi Ádám és Szabó Zsolt is kiesett, a döntőhöz szükséges minőség látszólag így is adva van a koronázóvárosban.

A dobogó harmadik fokát kis túlzással bárki elcsípheti, a legnagyobb sansza erre a „bronzvédő” Egis Körmendnek van, amely jövő héten a FIBA Európa-kupa selejtezőjében hazai pályán próbál szerencsét. A magyar mag nem sokat változott, és mivel egymás után kétszer elegendőnek bizonyult az éremhez, most sem kell miatta aggódniuk a körmendieknek – legfeljebb azt sajnálhatják, hogy a nagyszerű Ferencz Csaba utolsó idényének vág neki. Az öt külföldi képességeit élesben lehet majd megítélni, pedigréjük alapján mindegyikük fontos és hasznos tagja lehet Kocsis Tamás rotációjának – igaz, máskülönben nem is hozták volna őket Magyarországra...

A Zalakerámia ZTE KK a szlovén Sebastjan Krasovec után cseh trénerrel próbálkozik. Lubomír Ruzicka nem tűnik rossz választásnak, ráadásul támaszkodhat a korábbi magyar válogatott, 12 év után Zalaegerszegre hazatérő centerre, Tóth Ádámra; a tehetséges, a nemzeti együttesben nyáron kipróbált Csátaljay Péterre és Csuti Kornélra; valamint öt légiósra és további két rutinos honi kosarasra, Keller Ivánra és Németh Ákosra. Dobogóközelbe várjuk a DEAC-ot is, bár ezt leírjuk minden évad előtt, aztán általában csalatkoznunk kell. Talán most elkapják a fonalat már az elején a hajdúságiak, az állományuk megvan hozzá.

Nagy tömörülésre számítunk a középmezőnyben, az első blikkre kissé meggyengülő Szolnoki Olajbányász, az általában rengeteg problémával és balszerencsével küszködő Atomerőmű SE, a mindig stabil és megbízható Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét, továbbá a Sopron KC és az MVM-OSE Lions is pályázhat adott esetben a négy közé jutásra, ám az is előfordulhat, hogy viszonylag hamar kiírja magát a playoffra esélyes csapatok táborából. A maradék négy gárdától nagyon szép eredmény lenne a rájátszásba kerülés, a Budapesti Honvéd SE és a Kometa Kaposvári KK nagyobb eséllyel nézhet a bennmaradás szempontjából nyugodt hónapok elé, az SZTE-Szedeák és az újonc NKA Universitas Pécs már jobban aggódhat, fogós kérdés, hogy a Tisza-partiak tapasztalata elegendő lesz-e ahhoz, hogy megőrizzék NB I-es tagságukat, vagy a Mecsekaljáról érkező fiatalos lendület bizonyul üdvösnek...

A női bajnokságban egyelőre minden esély megvan rá, amire az előző kilenc idényben nem volt, azaz izgalmas alapszakasz után végletekig kiélezett rájátszást követően dőlhet el a bajnoki cím sorsa. Az „egyelőre” kifejezés a hangsúlyos, hiszen ezt azért írhatjuk le, mert a címvédő, 2015 óta folyamatosan aranyérmet szerző, ám most kivételesen nem a legerősebb keretű Sopron Basket egyáltalán nem biztos, hogy a mostani csapattal vesz részt a playoffban. A nyolc éve egyeduralkodó, 2022-ben Euroligát nyerő klub pénzügyi nehézségei miatt nemcsak nem vállalta a nemzetközi kupaindulást, de csak honi vagy honosított kosarasokból álló csapattal vág neki a 2023–2024-es idénynek. Viszont feltételezhető, ha pénz áll a házhoz, az újesztendő eljöttével néhány európai klasszis érkezését jelentik be, s a hazai rájátszásra újra a Sopron lesz a favorit. Addig is a kihívóknak tényleges esélyük van, hogy nyílttá tegyék a versengést, ami az előző szűk évtizedben szinte csak arra korlátozódott, hogy ki lesz a második a Sopron mögött.

Az előző évad ezüstérmese, a Serco Uni Győr ugyan meccset sem tudott nyerni a májusi fináléban a címvédő ellen, de alaposan megerősödött az idényt követően, és automatikusan bekerült az Euroliga csoportkörébe is a Sopron visszalépése miatt. Cziczás László vezetőedző együttesének kerete erős, Goree Cyesha visszatért első magyarországi klubjába, és a WNBA játékosbörzéjén második helyen kiválasztott amerikai Diamond Miller személyében egy kibontakozóban lévő sztárt is sorai­ban tudhat, azaz minden esélye meglehet, hogy versenyben legyen a bajnoki aranyéremért. Persze elengedhetetlen lesz a játékosok közötti jó összhang, és hogy Dubei Debóráék jól bírják az Euroliga taposómalmát.

Valójában az előző kiírás bronzérmese, a DVTK Hun-Therm is hasonló cipőben jár, de a borsodiak annyival előrébb járnak a Rába-partiaknál, hogy a keretük alig változott, a 2022–2023-as évadban az Euroligában is nagyszerűen helytálló együttes gerince együtt maradt. Mi több, erősödött is, hiszen a jelenleg még sérüléssel bajlódó francia Ana Tadic vagy a már most ragyogó meccseket produkáló amerikai Kaila Charles a magyar mezőnyben biztosan top tízes játékos lesz. A klubnál nem kerteltek a szezonnyitó sajtótájékoztatón, a hazai célok között a döntőbe kerülést fogalmazták meg, s ennek elérésére alkalmas is lehet Völgyi Péter vezetőedző hölgykoszorúja.

Nem sikerült jól az előző idénye a 2017 óta négy bajnoki döntőt játszó, s valamennyit a Sopron ellen elvesztő Szekszárdnak, amely korszakos és ikonikus játékosa, a török Mersinbe szerződő Studer Ágnes nélkül vág neki a bajnokságnak. Egyelőre nehéz megjósolni, hogy a három nagyot meg tudja-e csipkedni, esetleg le tudja-e győzni az újjáalakulóban lévő tolnai együttes, de ismerve Djokics Zseljkót és az általa edzett együtteseket, a jobbik arcát mutató KSC beleszólhat a fő éremvárományosok csatájába is. Ugyanezt a PEAC-ról is feltételezhetjük, amely jól igazolt, és már két éve vágyik a közvetlen elitbe.

Mindenesetre a Csata és a PINKK sajnálatos gondjai és visszalépése miatt immár csak tízcsapatos bajnokság ígéretesnek tűnik a nyáron történtek fényében, azaz érdemes lesz meccsre járni!