Aki semmit sem hagy félbe

Mielőtt elindítottam a Kötényblogot, szerettem volna egy igazán hozzáértő ember tanácsait kikérni. Aki ismeri, tudja, miért Dr. Elbert Gábor volt az, akit hívtam. Jött, válaszolt, segített, tanácsokat adott – jórészt az ő bátorításának köszönhetően vágtam bele. Az egykori sportállamtitkár,a nevelés- és sporttudományok doktora sosem pihen, az igazán fontos dolgokra azonban mindig szakít időt. Például a női focira. A bajnoki rajt kapcsán beszélgettem vele.Mielőtt elindítottam a Kötényblogot, szerettem volna egy igazán hozzáértő ember tanácsait kikérni. Aki ismeri, tudja, miért Dr. Elbert Gábor volt az, akit hívtam. Jött, válaszolt, segített, tanácsokat adott – jórészt az ő bátorításának köszönhetően vágtam bele. Az egykori sportállamtitkár,a nevelés- és sporttudományok doktora sosem pihen, az igazán fontos dolgokra azonban mindig szakít időt. Például a női focira. A bajnoki rajt kapcsán beszélgettem vele.

Rengeteget tettél a szakág népszerűsítéséért. Honnan ez a támogató szellem, miért érzed fontosnak, hogy a mi ügyünk mellé állj?

Régebben, amíg testnevelőként tanítottam is voltak a tanítványaim között olyan lányok, akik futballoztak. A testnevelés órákon is rendszeresen fociztunk a lányokkal is. Az MLSZ-ben igyekeztem azokat a területeket segíteni, amelyek ezért vagy azért senkinek nem voltak fontosak, így kerültem közel a női szakághoz. Aztán, nagy örömömre, sikerült elintézni, hogy ott lehessen a csapat az Universiadén, onnantól pedig már minden automatikus volt. Nem szeretek semmit idő előtt abba-, félbehagyni. Nagyon sok tisztességes embert ismertem meg, akiknek szívesen segítek, amiben tudok.

(Ezt azonnal igazolja is, immár sokadszorra:kérdésemre már sorolja is a lányokat, akiket érdemes egy beszélgetésre felkeresnem. )

Milyen potenciált látsz válogatott szinten a magyar lányokban?

Azt gondolom, hogy a Vágó Attila-féle csapat megmutatta, hogy munkával, alázattal bárhol lehet keresnivalónk. Ott nem sokon múlt (az okokat itt hagyjuk), hogy nem okozott még nagyobb meglepetést a magyar válogatott. Ha rend van és rendszer, akkor összefogással válogatott szinten előrébb lehet jutni. Természetesen könnyebb lenne, sokat segítene, ha egy erős, valódi bajnokság állna a válogatott mögött, és a játékosok tudatos választással, itthoni támogatással mennének külföldre játszani.

Játékosügynökként több lánynak segítettél külföldre szerződni, nyilván van rálátásod arra, hogyan festenek a dolgok határainkon túl. Melyik ország modelljét tartod követendőnek, követhetőnek Magyarország számára?

Sokkal inkább barátként, haverként segítettem, mint játékosügynökként! Ebben nincs üzlet így, sőt... Egyértelműen van tanulnivalónk. A német nőiBundesliga hihetetlenül szervezett, az kell, hogy legyen az igazi minta, bár meglehetősen távol van (és elsősorban nem földrajzilag). Látszik, hogy összefogás nélkül esélytelenek vagyunk, ahhoz, hogy külső, vagy akár szövetségi támogatást kapjunk, egységessé kell válni. Nekem ez szinte mániám, de tudom, hogy e nélkül nem megy.

Látható, hogy az osztrákok, a svájciak (nem csak a női szakágban) felépített országos rendszerükkel rohamléptekben haladnak, pedig egyértelmű, hogy szakmai tartalomban mi előrébb vagyunk. Ott egységes a rendszer, az akadémiai is – a gyerekek nincsenek elszakítva a családtól, az iskolától, az ellenkező neműektől, és a rendszerben a szakmai tartalom is egységes. Épp ettől rendszer. A lényeg, mint mindenhol, hogy utánpótlásszinten nem az eredmény a fő, hanem az, hogy minél több gyerekből legyen profi futballista. Nálunk ez még mindig fordítva van, látszik is az eredmény(telenség)e... Kelet-Európában az is látható, hogy a szövetségek átvállalják a női kluboktól a játékvezetői és az utazási költséget, s az is előfordul, hogy az első osztályú férfi csapatoknak kötelező női csapatot üzemeltetni.

Tehetségben tehát nincs hiány, mi kéne az igazi, nagy sikerekhez?

Azt gondolom, a fent felsoroltak: rend, rendszer, egység, központi szakmai elvárás, irány, komoly szövetségi támogatás, alázat. És munka, munka, munka.

Hallani arról, hogy az MLSZ végre segítő kezet nyújt a lányoknak, illetve hogy végre nekünk is lesz rendes, a szakághoz illő első osztályunk, normális feltételekkel, amilyeneket a lányok megérdemelnek. Mivel tapasztalatod bőven van, kézenfekvő választás volnál a vezetői szerepre. Elvállalnád?

Örülök, ha ilyeneket hallani, mert éppen ideje lenne Magyarországon is ráeszmélni, hogy milyen erő rejlik a női labdarúgásban. Ha női kézilabdát, vízilabdát el lehetett fogadtatni, mi több, nagyon népszerűvé tenni, akkor a futballal ez még könnyebben sikerülhet. Szívesen segítek, ha értelmes feladat van és olyanok a körülmények, olyan feltételeket lehet teremteni, hogy van esély alkotni! De egy üres, tartalmatlan pozíciót biztosan nem vállalok.

Tegyük fel, hogy hatalmadban áll változtatni bármin a magyar női labdarúgásban. Mi volna az a három dolog, amit legelőször megtennél?

A fentiek közül választanék: rendet tennék és egységet kovácsolnék (annak idején ezt el is kezdtük) és megoldanám a finanszírozást! Persze ez csak leírva ilyen egyszerű...

Hétvégén indult a bajnoki szezon. Kapható vagy egy kis esélylatolgatásra? Kiket vársz dobogóra és miért?

Az MTK látszik a legerősebbnek; a Viktória átalakulás alatt van, Edina (Markó Edina, a csapat vezetőedzője, válogatott labdarúgó, aki most kisbabájával van otthon – a szerző) nagyon fog hiányozni, és a korábban külföldre el nem engedett játékosok most mentek el, pedig már itthon lennének, ha... Mögöttük megint a Fradi, a Győr, a (volt) Taksony és a Femina jöhet, itt még nem mernék tippelni, de azt sem tartom kizártnak, hogy akad közöttük, amely megszorongatja a szombathelyieket. Az újoncoknak, mint mindig, most is nehéz dolguk lesz. Az Újpestre is kíváncsi vagyok.