Egy kőkemény görög harcos

Bár Voloszban légióskodik, spártai módon él, a futballnak szenteli minden egyes percét, és csak az elvégzett munkában hisz – meg a csapatban. Amíg itthon szerepelt, éjjel dolgozott, hogy nappal focizhasson - most megkapta a megérdemelt profi szerződést. Gál Tímea egyszer már játszott Görögországban, most visszatért, és mindjárt góllal üdvözölte régi barátait. Egy különleges lány a magyar válogatottból.Bár Voloszban légióskodik, spártai módon él, a futballnak szenteli minden egyes percét, és csak az elvégzett munkában hisz – meg a csapatban. Amíg itthon szerepelt, éjjel dolgozott, hogy nappal focizhasson - most megkapta a megérdemelt profi szerződést. Gál Tímea egyszer már játszott Görögországban, most visszatért, és mindjárt góllal üdvözölte régi barátait. Egy különleges lány a magyar válogatottból.

Minden lánytól megkérdezem, téged se hagylak ki: hogyan kerültél kapcsolatba a focival?

Az általános iskolában és a parkban, barátok közt kezdtem el a focit. Sokat jártunk ki az utcabéli fiúkkal a játszótérre rúgni a bőrt, igazából ott szerettem meg ezt a sportágat, tizenkét-tizenhárom éves koromban. A sportpályára is sokat jártunk, ott fedezett fel az akkori férfi-serdülő edzőm, Somodi Gyula bácsi. Ő igazolt le akkor a fiúkhoz, majd három évet fociztam Szigethalmon, két évet serdülőben, egyet ifiben. Sokat köszönhetek neki és az akkori csapattársaimnak, nem különcködtek velem, amiért lány vagyok, ugyanúgy bántak velem, mintha fiú lennék.

A környezeted, családod mit szólt hozzá, amikor kiderült, hogy tehetséges vagy? Hogyan viszonyulnak sportkarrieredhez?

A szüleim engedték, hogy sportoljak, nem csak fociztam, hanem kosaraztam és atletizáltam is általános iskolában, középiskolában már csak fociztam. Mellettem álltak mindenben, igaz csak az nem tetszett nekik, hogy tanulás helyett is állandóan edzésekre jártam, ami ugyebár meglátszott a bizonyítványomon. Amiben csak lehetett, segítettek nekem, sokat köszönhetek nekik. Mikor eltört a lábam, otthon úgy bántak velem, mint egy kisbabával, ha szóltam, hogy kellene valami, egyből ugrottak, ez nagyon jól esett. Sajnos keveset lehetek velük, főleg az ikertestvérem hiányzik, ő a mindenem. Szeretném egyszer viszonozni azt a szeretetet, azt az odaadást, amivel körbevettek, mellettem állnak jóba- rosszban, amikor csak szükségem volt rájuk.

Az MTK-val sikert sikerre halmoztál, a tavalyi BL-menetelés (a kék-fehérek a főtábláig jutottak) után csak idő kérdése volt, hogy még nagyobb körben felfigyeljenek rád külföldön. Miért pont Görögország?

Először is, sokat köszönhetek az MTK-nak főleg Turtóczki Sándornak: ő csinált belőlem válogatott védőt, és egyénileg is sokat foglakozott velem, hogy ilyen szintre léphessek. Én 2007-ben már ugye játszottam a Voloszban, akkor Boda Imre segített nekem, hogy kiigazolhassak Görögországba. Ő is játszott itt fiatalabb korában, és még mindig nagyon jóban van az ottaniakkal, így az én elnökömmel is. Megkérdezték tőle, hogy nem tudna-e ajánlani egy-két játékost a lányokhoz, így jött szóba az MTK, ugyanis Imre itt is játszott hét évig. Eljöttek egy bajnoki mérkőzésünkre, és megtetszett a játékom nekik, tettek egy ajánlatot, amit elfogadtam.

A gazdasági-politikai helyzet mennyire érezhető a mindennapokban, nem féltél kicsit, mielőtt kimentél?

Nem féltem ki jönni, vártam az újabb kihívást. Én itt, Voloszban nem érzem a gazdasági problémákat, de nem is foglalkozom vele, sok sztrájk van nálunk is, de a csapat nem érezteti velem, hogy bajok lennének. Jól érzem magam kint, mindenki kedves velem. Próbálom élni az életemet, ahogy tudom.

Mikor derült ki, hogy érdeklődik utánad (és persze Vesszős Merci iránt) a görög klub?

Miután 2008-ban hazajöttem Görögországból, minden évben hívtak, hogy igazoljak ki újra, de egyedül nem akartam visszamenni. A BL-szereplés után kaptam még ajánlatokat, de végül egyik sem jött össze, majd kaptam egy sms-t Voloszból, hogy Méry Rita, az MTK csapatkapitánya és én együtt igazoljunk ki. Sajnos Rita visszautasította az ajánlatot, mert nem akarta a munkahelyét otthagyni. Végül tettek nekem egy olyan ajánlatot, amire nem mondhattam nemet. Szóltam nekik, hogy van egy tehetséges lány, Vesszős Merci, akinek adhatnának egy próbajáték-lehetőséget. A BL után Mercinek már volt egy ajánlata Romániából, de úgy döntött, hogy ha megkapja a lehetőséget, akkor inkább velem jön Görögországba. Beleegyeztek, és így együtt igazoltunk ki Voloszba.

Milyen körülmények közt edz a Volosz női csapata, mennyire népszerű odakint a női labdarúgás?

Magyarországhoz képest szerintem jobb körülmények vannak, 3-4 edzőpályán is szoktunk edzeni, igaz, nem mindegyik mondható jó pályának, de van hol edzeni... Sokkal többen járnak ki a mérkőzéseinkre, mint otthon, olyan a hangulat, mint egy férfimérkőzésen, fantasztikus! Nagyon szeretik itt a voloszi focistalányokat, viszont az utánpótlás-nevelés nagyon rossz úton jár, nekünk pl. nincs utánpótláscsapatunk, akik meg vannak fiatalabbak, azok velünk edzenek. Mikor 2007-2008-ban itt voltam, akkor volt utánpótlás-bajnokság is, de most nem tudom, hogy van-e, nekünk biztos, hogy nincs utánpótlásunk, nem is tudom, hova lettek azok a fiatalok.

Góllal indítottad görögországi szereplésedet a PAOK ellen– milyen volt a visszhangja újbóli bemutatkozásodnak?

Nagyon örülök, hogy góllal tudtam bemutatkozni az új edzőnknek és a szurkolóinknak. Sokan gratuláltak nekem, ami még több erőt ad a folytatáshoz.

A válogatott elég rosszul kezdte az Eb-selejtezőket. Izland ellen végre (az eredmény ellenére) magára talált, Bulgáriában pedig végre fölényesen győzött. Mi volt a gond az elején?

Igen, sajnos rosszul kezdtük a selejtezőket, de én bíztam a csapatban. Nem tudom, mi lehetett a probléma. De, szerintem, igenis be fogjuk bizonyítani, hogy jó csapat a miénk. A belga meccs meg lehetett volna, kicsin múlt, a norvégok pedig sokkal előrébb járnak, mint mi. Izlanddal egy nagyon jó mérkőzést játszottunk, és már akkor tudtam, hogy magára talált a csapat. Bulgáriában össze is jött minden, csak azt sajnálom, hogy sokan nem hisznek bennünk. Idő kell ahhoz, hogy az edző és a játékosok megtalálják az egyensúlyt.

Az nyilvánvaló a látottak alapján, hogy nincs ekkora különbség a csoportelső és a magyar válogatott között. Hová pozícionálnád magatokat a csoportban?

Én a második-harmadik helyre sorolnám magunkat, mert tudom, hogy ez a csapat többre is képes. Sajnos a norvégokkal nem tudunk harcba szállni, de a többiekkel igen.

Mit gondolsz, mi választja el a magyar női futballt Európa elitjétől?

Magyarországon nagyon kevés igazolt játékos van. Mi tényleg a szívünket-lelkünket beleadjuk, sok áldozatot hozunk a klubcsapatunkért és a válogatottunkért, de Magyarországon nincs profizmus, iskolába és dolgozni járnak a lányok. Sokkal jobb eredményeket érne el a válogatott, ha több lány kapna lehetőséget külföldön, egy magasabb színvonalú, kiélezett bajnokságban. Már az iskolákban meg kellene szerettetni a labdarúgást a lányokkal, biztos, hogy lenne rá jelentkező.

Mit csinálsz a futballon kívül?

Amikor Magyarországon játszottam akkor dolgoztam, leginkább éjszakai műszakban, hogy tudjak menni a délutáni edzésekre. Itt nem kell dolgozni, sok szabadidőm van.

És ezt mivel töltöd?

Szeretek sétálni, zenét hallgatni és filmeket nézni. Reggelente a görög nyelvvel ismerkedek, ami nagyon nehéz, de hála az égnek, sok magyar van kint, akik mindenben tudnak nekem segíteni.

Szeretsz kint élni?

Nagyon szeretek sétálni a városban és nézelődni, ismerkedni a görög kultúrával, figyelni az embereket a viselkedésüket. Például, ahogy horgásznak. Az emberek itt sokkal másabbak, mint mi, nem idegeskednek annyit.

Érdekesség itt, hogy az első bajnoki mérkőzés előtt a pénteki vagy a szombati edzés közben megszenteli egy pap a pályát, ahol játsszuk a bajnoki mérkőzéseket, és persze a játékosokat is - ez itt, Görögországban szent és sérthetetlen.

Példamutató sportember hírében állsz.

Nem járok bulizni, nem cigizek, alkoholt is csak nagyin ritkán iszom, ha lehetne, az egész napomat a focipályán tölteném. Ez a legfontosabb számomra – meg a családom.

Merci mikor csatlakozik hozzátok?

Együtt jöttünk ki szeptember elején, Merci azóta is itt van, de sajnos az első bajnoki mérkőzésen nem játszhatott, mert nem intéztek el neki egy-két papírt. Bízom benne, hogy a következő bajnokin már pályára lép.

Mit gondolsz, mit tartogat számodra ez a szezon?

Tavaly második lett a csapat. Szeretném idén a legjobbat kihozni magamból, hogy végre elérjem és elérjük az álmunkat: idén mi emelhessük fel a bajnoknak járó trófeát! Ezt az MTK-val már háromszor átélhettem, ez most új kihívás számomra, amit már nagyon vártam. Fantasztikus edzőnk van, akivel sok mindent elérhetünk még a görög bajnokságban - és akár a Bajnokok Ligájában is.