Az egyszemélyes felmentősereg

Amikor valaki arról beszél nekem, hogy a női foci csúnya, unalmas és technikátlan, legszívesebben lejátszanék neki egy klipet Tálosi Szabina szereléseiről. A Viktória FC védője hideg fejjel oldja meg a leghajmeresztőbb helyzeteket is – s mindezt olyan eleganciával, hogy az a férfiaknak is becsületére válna. Csatárból lett védő – de milyen! Született tehetség.Amikor valaki arról beszél nekem, hogy a női foci csúnya, unalmas és technikátlan, legszívesebben lejátszanék neki egy klipet Tálosi Szabina szereléseiről. A Viktória FC védője hideg fejjel oldja meg a leghajmeresztőbb helyzeteket is – s mindezt olyan eleganciával, hogy az a férfiaknak is becsületére válna. Csatárból lett védő – de milyen! Született tehetség.

Hogyan kezdtél focizni, hogyan kerültél első osztályú csapatba?

Ahogy sokan mások, én is egy fiúcsapatban kezdtem el focizni, a bátyámmal jártam le a helyi csapat edzéseire, ahol az edző, Domján László látott bennem valamit, és el is kezdett velem külön foglalkozni. Gyakorlatilag neki köszönhetek mindent, hiszen az alapokra teljes mértékben ő tanított meg. Neki voltak Szombathelyen kapcsolatai, mert ide járt középiskolába, így el tudtam jönni próbajátékra, ahol megfeleltem. Ennek immár tíz éve.

Mit szólt a környezeted, hogy épp ezt a sportágat választottad?

A szüleim nem igazán örültek a döntésemnek, talán azért sem, mert így korán, 14 évesen elkerültem otthonról. Emellett mindenben támogattak, amiért hálás vagyok nekik, hiszen nélkülük nem csinálhatnám azt, amit szeretek. Azóta persze megbarátkoztak a gondolattal, főleg, ha válogatott mérkőzésen látnak szerepelni. Nyugodtan mondhatom, hogy büszkék rám, és örülnek, hogy nem adtam fel az álmaimat.

Mindig is védő voltál?

Nem. Jobb oldali középpályáként kezdtem, utána csatár voltam, s időről- időre kerültem egyre hátrébb. Gyakorlatilag minden poszton játszottam, de úgy érzem, most már megtaláltam a helyem.

Védőnek lenni elég hálátlan feladat, kevesebb reflektorfény jut nektek, ha jól játszotok, az szinte fel se tűnik, de egy-egy hibátok tönkretehet egy egész mérkőzést. Miért szeretsz mégis ezen a poszton játszani?

Valóban felelősséggel jár ez a poszt, de talán pont ezt szeretem benne. Ennyi idő után úgy érzem sikerült felnőnöm ehhez a feladathoz. Pár éve még féltem, nehogy hibázzak, nehogy miattam kapjunk gólt, de rájöttem, hogy pont emiatt nem fog menni a játék.

A női labdarúgókat sokszor éri az a vád (és nem is mindig alaptalanul), hogy nem mennek bele a közelharcokba, félnek ez egy-egy elleni játéktól. Rólad ez a legkevésbé se mondható el. Mire gondolsz, amikor meg kell akadályoznod egy támadást?

Ezzel egyetértek, pedig meccsek múlhatnak azon, hogy melyik csapat vállalja fel az egy-egy elleni játékot. Védőként nem engedhetjük meg magunknak, hogy félünk a párharcoktól, hiszen ha ott hibázunk, abból könnyen gólt kaphatunk, arról nem is beszélve, hogy könnyebben meg is sérülhetek, ha csak félig teszem oda magam egy ütközésnél. Erre, azt hiszem, több hangsúlyt kellene fektetni edzéseken minden csapatnál, hogy ne ez a vélemény alakulhasson ki az emberekben.

Te nem félted a lábad?

Egyáltalán nem. Ha félteném, előbb jönne a baj.

Aki látott már játszani, tudja, hogy nemzetközi szintű játékos vagy. Vágysz külföldre? Hol játszanál szívesen?

Ezt már sokan megkérdezték tőlem. Pár éve szerettem volna kimenni, kipróbálni magam egy erősebb, más típusú bajnokságban, mint amilyen például Németország. Akkor ezek csak tervek voltak, tehát ha abban a pillanatban lett volna rá lehetőség, nem mentem volna ki, mert a sulit szerettem volna befejezni. Jelenleg csak akkor mennék, ha nem sikerülne munkát találnom itthon. Jól érzem magam Szombathelyen, gyakorlatilag minden ideköt, ezen már nem szívesen változtatnék.

A válogatott meccsein Gál Timivel ti vagytok a csapat alappillérei, az Eb-selejtezők alatt számtalan alkalommal mentettetek egészen bravúrosan. Nem túl nagy a nyomás rajtatok, ha nem megy jól a csapatnak?

Egyáltalán nem. Egy nemzetközi meccsen mindig sok dolgunk van, akkor is, ha jól megy a csapatnak, akkor is ha nem. Ilyen szintű mérkőzésen mindig fegyelmezett kell, hogy maradj, akárkivel játszol és akármennyi az eredmény, hiszen itt már nincsenek gyenge ellenfelek.

Mit jelent számodra magyar válogatottnak lenni?

Amit egy játékos Magyarországon elérhet, az a válogatottság. Mindig örömmel és büszkén húzom fel a válogatott mezt, hiszen ez azt jelenti, hogy elismerik a munkámat és bíznak bennem. Minden játékosnak kemény munkájába kerül, sok áldozatot kell hoznunk, de ilyenkor mondom azt, hogy nagyon is megérte.

Mit gondolsz, sikerül a válogatottnak a tavaszi selejtezőmeccseken belehúzni kicsit?

Ez a csapat már bebizonyította, hogy több van benne, mint az őszi teljesítmény és nem ismer lehetetlent. Bízom a csapatban, s abban is, hogy tavasszal jobban fogunk szerepelni.

Sokan mondják rád, hogy mozdulataid, szereléseid egy-egy férfijátékosnak is becsületére válnának. Hogyan fejleszted a technikádat?

Őszintén szólva sehogy. Minden edzésen és meccsen a maximumra törekszem, mindent próbálok kizárni, és csak a feladatomra koncentrálni. Bármi tanácsot, észrevételt kapok az edzőmtől, azt igyekszem megvalósítani és betartani.

És akkor a végére néhány villámkérdés:

Kedvenc ételed:

Cordon bleu

Kedvenc filmed:

Szerelmünk lapjai

Könyved:

James Redfield: A mennyei prófécia

Sorozatod:

CSI

Mi volt a legokosabb tanács, amit egy edzőtől valaha is kaptál?

Markó Edinától kaptam egy tanácsot, mikor védekező középpályást játszottam, és állandóan a földön voltam, mert mindig becsúsztam. Akkor mondta, hogy egy védőnek addig kell talpon maradnia, ameddig csak tud, a csúszás a legutolsó lehetőség. Szeretek becsúszni, ennek ellenére ezt azóta a fejemben tartom, s van, hogy meccs közben is eszembe jut.

Ki a kedvenc játékosod?

Puyol

Melyik csapatnak szurkolsz?

A Barcelonának.

Ha egy hétre cserélhetnél egy futballistával, ki volna az és miért?

Bármilyen profi csapathoz szívesen kimennék. Biztos vagyok benne, hogy ég és föld a két bajnokság, de kíváncsi lennék az ottani körülményekre, hogy zajlik a játékosok egy napja, hogy készülnek fel egy edzésre, vagy mérkőzésre.

A legjobb meccs, amit valaha is láttál:

Az idei Japán-USA női világbajnoki döntő.