A látszat – mint mindig – csal. Talán úgy tűnhetett, hogy az utóbbi időben hanyagoltam a Kötényblogot, a valóság azonban épp ennek az ellenkezője. A háttérben komoly munkálatok egész sora folyt, amelyeknek eredményeképp elkészült a Kötény-díj és még egy sor más Kötény-relikvia is. Most pedig szépen beavatok mindenkit.A látszat – mint mindig – csal. Talán úgy tűnhetett, hogy az utóbbi időben hanyagoltam a Kötényblogot, a valóság azonban épp ennek az ellenkezője. A háttérben komoly munkálatok egész sora folyt, amelyeknek eredményeképp elkészült a Kötény-díj és még egy sor más Kötény-relikvia is. Most pedig szépen beavatok mindenkit.
Íme, a csodaszép okleveleink
Régi tervem volt, hogy a Kötényblognak saját névjegye legyen: amikor meccsen fotózok, sok olyannal találkozom, aki nem ismeri még az oldalt, és mire hazamegy, hiába keresi neten, hogy Szoknyablog meg Kesztyűblog, csak nem adja ki az a nyomorult Google. Na, épp erre lesznek jók ezek a csodálatos névjegykártyák, amelyeket a Szász Kitti videójából már jól ismert Szabados Norbert készített számunkra, társadalmi munkában. (Jóváírtunk neki 5 forintot takarékbélyegben, átvehető az osztályfőnökénél.)
*
A Kötény-díjasoknak természetesen oklevél is dukál – nem is akármilyen. A nyitóképen látható csodaszép darabok Mező Ferenc kis keze munkáját dicsérik, hamarosan pedig a díjazottakéban pihennek majd. Ferencnek köszönjük áldozatos munkáját, előjegyeztem neki egy nagy adag paradicsomos káposztát.
És akkor jöjjön végre a nagy díj, amelynek megtervezése, elkészítése és átadása nagyjából annyira volt egyszerű, mint lefocizni manapság a Barcelonát. (Az Osasunának és nekem azért összejött, na.) Mi mást is kaphatnának a Kötény-díj nyertesei, mint egy valódi Kötényblog-kötényt?
(Még mindig páratlan fotós vagyok.)
Elsőként a munkavédelmi kötényeket kellett beszereznem, majd Mező Ferenc segítségét kértem, ő tervezett emblémát rájuk:
Hogy a lehető legjobb minőségű nyomatot készíthessem, számos nyomda véleményét kértem ki, míg végül az „A Forma” Stúdió állt elő nem csak egy nagyszerű megoldással – s ha ez nem lett volna elég, vállalták azt is, hogy kedvezményes áron legyártják az első adag Kötény-emblémát. Ezúton is köszönjük szépen az önzetlen segítségüket!
Ekkor szorgos kis kezeinkkel kivágtuk az emblémákat a speciális textilből:
Anyukám megtűzte őket, hogy lássuk, hol a varrás, én közben kivasaltam a kötényeket:
Majd keresztanyám rávarrta:
Igazi csapatmunka volt, s még ha a varrógép és a vasaló keményen ellenkezett is, csak összehoztuk.
A kötények holnap elindulnak tulajdonosaihoz: először a Viktória FC játékosai vehetik kézbe díjaikat, aztán szép sorban mind a kilenc nyertes megkapja a magáét.
Valószínűleg vannak sokkal modernebb, gyorsabb, ésszerűbb és esztétikusabb megoldások egy ilyen kötény elkészítésére – ekkora szeretettel viszont biztosan nem készítette volna el senki őket.