Hétköznapi futballhősnők

Öt lány, öt különböző életút. Van, akinek a távolságot kellett legyőznie, van, akinek az előítéleteket vagy testi adottságait. Sokan feladták volna a helyükben, esetleg el se kezdik – ők azonban minden egyes nap megvívják saját kis harcukat, hogy azt tehessék, amit a legjobban szeretnek: focizhassanak. Öt lány, öt különböző életút. Van, akinek a távolságot kellett legyőznie, van, akinek az előítéleteket vagy testi adottságait. Sokan feladták volna a helyükben, esetleg el se kezdik – ők azonban minden egyes nap megvívják saját kis harcukat, hogy azt tehessék, amit a legjobban szeretnek: focizhassanak.

*

Szabó Nóra – „A csendet már megszoktam”

Nóci (bal oldalon) ünnepel

Nóci születése óta hallássérült. Az élet hamar önállóságra nevelte: szüleitől távol járt óvodába és általános iskolába is Szegeden, hogy megtanulhassa a jelbeszédet és a szájról olvasást. Ahelyett azonban, hogy állapota elszigetelte volna társaitól, Nóci igazi csapatjátékossá vált: a futball mellett a futsalban is kipróbálta magát. Ez utóbbi sportág épp a villámgyors akciókra, a pontos passzokra épül – tökéletesen példázza azt a bölcsességet, ahogyan Nóci hallásvesztését kezeli: „Mindig olyan helyre kell futnom, hogy megjátszható legyek, ez a legfontosabb, és lehetőleg pontosan befejezni az akciót. Ennyi.” Nos, ilyen egyszerű ez, s ha Astra-beli csapattársait kérdezem, ők sem gondolják ezt másként: sohasem éreztették Nócival, hogy más volna, mint ők. A cél közös. Edzői mindig türelmesek voltak a lánnyal, utasításaikat lassan közölték vele, hogy leolvashassa szájukról, így egyáltalán nem jelent számára hátrányt az, hogy hallássérült. A 28 éves Nóci szeretné, ha példáját látva minél több hallássérült lány merne csapatsportágat választani, hiszen egy jó közösségbe kerülve elillannak a félelmek, és értékesnek érzi magát az ember.

Akinek pedig kétségei volnának afelől, hogy egy Nócihoz hasonló, hallássérült lány aktív és tevékeny szereplője tud lenni egy élvonalbeli csapatnak, az vessen egy pillantást a női futsal NB I jelenlegi állására és jegyzőkönyveire. Nem csupán Nóci nevét találja majd ott, de azt is láthatja, hogy az Astra HFC a legkevesebb kapott góllal, 38-5-ös gólkülönbséggel vezeti a tabellát. Márpedig a számok sohasem hazudnak.

Nóci a sportról:

„A sport olyan terület, ahol sok barátot szerezhetnek maguknak. Az, hogy része lehetsz egy közös sikernek, hogy eléred, amiért keményen edzettél heteken keresztül, felszabadítja a benned lévő gátlásokat. A barátság vonatkozik hallókra és hallássérültekre is!”

*

Szász Kitti – A példakép

Fotó: Lékó Tamás

A tündérmese egy kis borsodi városkában, Sajószentpéteren kezdődött: Kitti végignézte a marokkói származású holland freestyle-focista, Soufiane Touzani videóját. Aztán végignézte újra és újra, fél évig minden nap, és eldöntötte: ez az ő útja. Freestyle focista lesz. Először megmosolyogták, amikor naphosszat magányosan gyakorolt labdájával, ám ő nem engedte, hogy elvegyék a kedvét. Két év múlva világbajnok volt.

Kitti először 2011-ben, Prágában ült a női freestyle futball trónjára, majd 2012 szeptemberében, Leccében ismét diadalmaskodott, ezúttal a Red Bull Street Style-on, a sportág legrangosabb versenyén. Most már nem nevetnek rajta: felismerik az utcán, autogramot kérnek tőle, szinte folyamatosan úton van Tokiótól Brazíliáig, Münchentől Azerbajdzsánig. Üstökösszerű pályafutása alatt mutatta már be az Audi új modelljét Japánban, áradozott róla főműsoridőben a BBC, de tombolt neki a közönség a tavalyi Bajnokok Ligája-döntőn és a lengyel-ukrán Európa-bajnokság több meccsén is. A világ valamennyi női freestyle-osa az ő címére pályázik, ám Kitti hosszú évek óta minimum egy órát gyakorol naponta, és folyamatosan újabb és újabb trükkökön töri a fejét, így technikai tudásban komoly kihívás felnőni hozzá. Kitti világszerte kislányok ezreinek példaképe, aki készségesen gondoskodik az utánpótlásról: sosem utasít el senkit, aki arra kéri, mutassa már, hogy is kell ezt csinálni.

Kitti a sportról:

„Egy görög filozófus szerint egy férfi nem engedheti meg magának, hogy ne tapasztalja meg fizikai erejének szépségét. Úgy gondolom, hogy ez ránk, nőkre is igaz. Jó tudni, hogy mire képes a testünk, meddig lehet azt – egészséges keretek közt – megfeleltetni az újabb és újabb, általunk vagy edzőink által kreált fizikai kihívásoknak.”

*

Kaján Zsanett – A profizmus felé

A csodalány a Fradiban játszik. Különös ismertetőjele, hogy egymaga képes meccseket eldönteni, méghozzá zavarba ejtő könnyedséggel. Erről tudna például mesélni a Tabáni Spartacus – ellenük ugyanis ötöt rúgott Zsanett, beállítva ezzel az 5-5-ös végeredményt. Ja, nem mondtam volna? A Tabáni Spartacus fiúcsapat…

Zsanett szemtelenül fiatal (1997-ben született), tehetségére azonban már külföldön is felfigyeltek: többször vendégeskedett az LdB Malmö csapatánál, tavaly kupagyőzelmet is ünnepelhetett velük. Azóta az U17-es válogatottban is ontani kezdte a gólokat – litvániai Eb-selejtezőbeli ellenfeleink legnagyobb bánatára. Tulajdonképpen csak két éve játszik lányok között, előtte férfiellenfelei életét keserítette meg, jókora pofont adva ezzel az előítéleteknek. Gyengébbik nem? Ugyan! Volt, hogy úgy vezette a fiúk közt a góllövőlistát, hogy feleannyi meccset játszott, mint a többiek.

Zsanett legnagyobb célja, hogy egyszer profi labdarúgó válhasson belőle (ez a nőknél sajnos nem olyan kézenfekvő, mint a férfiak világában), s ehhez a lehető legjobb úton halad. A svéd a világ egyik legerősebb bajnoksága, a Malmö pedig a bajnokcsapat, így nem túlzás, hogy Zsanettből hamarosan (hasonlóan névrokonához, a Wolfsburgban brillírozó Jakabfi Zsanetthoz) nemzetközileg elismert játékos lehet. Addig is elszántan és lelkiismeretesen teszi a dolgát: gyakorol, edz – és persze menetrendszerűen szállítja a gólokat a Ferencváros U17-es csapatában, ahol a korosztályos magyar válogatott gerincét képző játékosait találjuk. Tehát a legjobb helyen. Fiatal kora ellenére Zsanett pontosan tudja, hogy mekkora felelősség nyugszik a vállán: azt mondja, azért is küzd, hogy megmutassa a magyar lányoknak: ha nehéz is, de igenis van lehetőség.

Zsani a sportról:

„Mit tanulhat egy fiú egy lánytól a fociban? A kitartást és azt, hogy ne becsüld le az ellenfeled, mert sosem tudhatod, hogy ő mire képes. Hogy én mit tanultam? Hogy gyorsabban kell gondolkozni a pályán. Egyszerűen mindent gyorsabban kell csinálni.”

*

Faltusz Viktória – Jó tanuló, jó sportoló

Ahol segítség kell, ő ott van. Szervez, cikket ír, szponzort keres, nyilatkozik, tudósít, fényképez. Faltusz Viki olyan, mintha lenne két klónja, akik azzal foglalkoznak, hogy a női futball ügye előrelendüljön Magyarországon – miközben ő a Hegyvidék SE-ben focizik. „A legjobban az motivál, ha érzem, hogy fontos és hasznos vagyok a csapat számára” – mondja mosolyogva, s ha ez így van, akkor a 23 éves győri lánynak bőven van motivációja raktáron.

Viki negyedik klónja talicskával hordja haza a jó jegyeket a BME-GTK kommunikáció és médiatudomány szakáról, részmunkaidőben, illetve távmunkában pedig kommunikációs tanácsadóként és marketingesként dolgozik. Nem véletlen, ha esetleg ismerős az arca: a Sportos Elmék műsorában gyakran láthatjuk a Hatos Csatornán, amint a sportvilág fontos eseményeiről cserél eszmét a sportban és a tanulásban is kiemelkedő társaival. Viki végigjárta a szamárlétrát: a Győri Dózsával az NB II-ben kezdte, részese volt a csapat feljutásának – mit részese, ő szerezte a feljutást bebiztosító, győztes gólt! A Hegyvidékkel az elmúlt szezon végén jutottak fel az élvonalba: a kiváló csapategységéről híres egyesület mindenkit meglepett bravúros NB I-es szezonkezdetével, és a lányok azóta sem adják könnyen a bőrüket ellenfeleiknek. Aki Budapesten jár, ne csodálkozzon, ha valami teljesen abszurd helyen botlik bele a csapatba: fotózkodtak már nagy feltűnést keltve a Duna-parton, de kampányoltak a női fociért egy bevásárlóközpontban is.

Viki az élő példa arra, hogy a sport nemhogy a tanulás rovására megy, de egyenesen segíti azt. Saját bevallása szerint ugyanis egyik sem működne a másik nélkül.

Viki a sportról:

„A sportot nem teherként élem meg, mivel már régóta szerves része az életemnek. A foci felfrissít: lehet, hogy testileg kifáradok, de mentálisan feltölt, és utána könnyebb a tanulás is.”

*

Nagy Barbara– A magyar vándor

Messziről indult, messzire jutott – nem csupán földrajzilag. A kárpátaljai Gutról származó Barbi ugyanis megcáfolt minden előítéletet, amikor szinte még kislányként elindult Magyarországra, hogy beteljesíthesse álmát, és végre igazi csapatban focizhasson. Néhány hete játszott még csak a Hegyvidék SE-ben, amikor egy nemzetközi torna gólkirálya lett Luganóban, bebizonyítva ezzel azt, hogy a sportot elkezdeni sosincs késő.

Pedig az okosok szerint az, aki tizenöt évesen „találja ki”, hogy focizni akar, azzal már nem lehet mit kezdeni. Nos, Barbi idén tavasszal játszott először hivatalos meccsen, aztán ő rúgta a Hegyvidék utolsó két NB II-es gólját, az élvonalban pedig gólpasszal debütált. A legnagyobb fricska viszont a kétkedőknek valószínűleg az a hét gól volt, amelyet a BNLC-Csepel elleni, U17-es bajnokin szerzett. A végtelenül szerény lány mindezt a jó csapategységnek és társai önzetlenségének tulajdonítja. Azt vallja, hogy a gólt megszerezni csak egy dolog, helyzeteket gyártani, gólpasszokat adni viszont csapatmunka.

Szülei, akiknek nyilván nem lehetett könnyű elengedni kisebbik lányukat az ismeretlenbe, mérhetetlenül büszkék Barbi eredményeire. A sikerek talán kissé kárpótolják őket a köztük lévő távolságért – lányuk honvágyát pedig a Hegyvidék messze földön híres csapategysége enyhíti. „Hogy mit jelent számomra ebben a klubban focizni? Azt, hogy Guttól, az otthonomtól több mint 300 kilométerre is itthon vagyok.” Barbi legnagyobb álma, hogy egyszer magyar válogatott legyen.

Barbi a sportról:

„Szeretem mindazt, amire megtanít: az egyenlőséget, mások tiszteletét, a csapat mindent megsokszorozó erejét, önmagunk legyőzését, az alázatot, a kitartást, a küzdelmet, a lehetőséget, hogy egy Nagy nevű játékosból nagy játékos legyen.”

*

A portrécsokor a Médiaunió újságírópályázatára készült.

Sportolj te is heti 3x1 órát!