Csányi Sándor: „Új alapokra helyezzük a női labdarúgást”

Nemzetközi szinten is egyedülálló az, ahogy az MLSZ ad hoc bizottsága előkészíti a női labdarúgás fejlesztési tervét. A szövetség elsőként a Kötényblog olvasóit, a labdarúgókat, edzőket, szülőket és szurkolókat kérte meg, vázolják a valós helyzetet. Második lépésben a szakemberekkel értékelik az eredményeket és javaslatokat tesznek, hogy összeálljon a cselekvési terv. Azt, hogy egy új szakasz kezdődött a szakágban, most újabb bizonyítékkal támaszthatom alá: Csányi Sándor, az MLSZ elnöke exkluzív interjút adott a Kötényblognak. Íme.Nemzetközi szinten is egyedülálló az, ahogy az MLSZ ad hoc bizottsága előkészíti a női labdarúgás fejlesztési tervét. A szövetség elsőként a Kötényblog olvasóit, a labdarúgókat, edzőket, szülőket és szurkolókat kérte meg, vázolják a valós helyzetet. Második lépésben a szakemberekkel értékelik az eredményeket és javaslatokat tesznek, hogy összeálljon a cselekvési terv. Azt, hogy egy új szakasz kezdődött a szakágban, most újabb bizonyítékkal támaszthatom alá: Csányi Sándor, az MLSZ elnöke exkluzív interjút adott a Kötényblognak. Íme.

Az MLSZ elnöke az irodájában fogad. Amikor át szeretném nyújtani neki a Kötényblog és az MLSZ kérdőívére érkezett válaszokat, visszautasítja: köszöni, neki saját példánya van belőle – és valóban: ott áll az asztalán minden kinyomtatva. Csányi Sándor semmit se bíz a véletlenre.

Mit szól ehhez a rengeteg válaszhoz?

Olvasgattam őket, rengeteg hasznos dolgot írtak az olvasók. Nagyon nagy segítség ez az ad hoc női bizottság munkájához – biztos vagyok benne, hogy több, a válaszadók által felvetett ötlet kap majd helyet a női stratégiában.

Az, hogy a Labdarúgó-szövetség elnöke egy női futballról szóló blognak ad interjút, nemzetközi szinten is kivételes dolognak számít. Minek köszönhetem ezt a nagyszerű gesztust?

Nem akarok én smúzolni senkinek, egyszerűen csak komolyan gondolom, hogy fontos a női foci. Két megfontolásból is. Egyrészt a női kézilabdában vállalt szerepem miatt (a Győri Audi ETO KC-t az OTP szponzorálja) értetlenül állok azelőtt, hogy a futballt kikiáltják férfias sportnak. Ha valami férfias, akkor az, mondjuk, a kézilabda. Mégsem teszünk különbséget, hatalmas szurkolói és szponzori bázisa van a női kézilabdának. De még a női vízilabda is jobb helyzetben van idehaza, mint a női labdarúgás, márpedig ha ezekben a sportágakban tudnak a nők sikeresek lenni, nem látom akadályát a női labdarúgás fellendülésének sem. A másik ok, ami miatt elindítottam a változásokat, az MLSZ stratégiájában is szerepel: ha stadionokat építünk és teli lelátókról, családcentrikus magyar futballról álmodozunk, akkor ne csonka családokat képzeljünk már el… Épp a stratégia kidolgozásakor olvastam, hogy többszörös eséllyel lesz labdarúgó egy gyerekből, ha az édesanyja focizott, mint ha az apja volt labdarúgó. A női futball felkarolása tehát a férfi labdarúgásnak is érdeke.

Épp a stratégiából maradtak azonban ki a női futballklubok eredményei, holott az MTK nem először jutott idén a Bajnok Ligája főtáblájára – amatőr csapatként.

Nézze, tisztában vagyok azzal, hogy a női futball ügyét eddig nem kezelték, nem kezeltük úgy, ahogyan kellett volna. De őszinte leszek: az új elnökségnek nem is ez tartozott a leggyorsabban megoldandó feladatai közé. Ám most eljött az idő, hogy rendezzük sorainkat, mivel a stratégiában fontos szerepet szánunk a nőknek. Épp azért hívtam életre az ad hoc női bizottságot, hogy átfogó képet kapjunk a jelenlegi helyzetről, hogy a szövetség a lehető legjobb irányba tudja terelni a dolgokat.

Ennek első lépéseként 2013-tól kötelezővé tették a férfi NB I-es klubok számára a női U15-ös csapat indítását, és 2018-ig mind utánpótlás-, mind pedig felnőtt női csapatokat is ki kell állítaniuk az egyesületeknek. Nem fog ez annyiban kifulladni, hogy a klubok papíron „nevükre veszik” a női csapatokat, és marad minden a régiben?

Ismerem már annyira az élvonal szereplőit, hogy ebből presztízskérdést csinálnak majd. Nem mondom, vannak, akik nem túl boldogok az új szabályozástól, mert, mondjuk, nehézséget okoz nekik a finanszírozás, az edzőpályák meg az öltözők beosztása, nincs meg a megfelelő apparátus. De ha arra várnánk, hogy majd akkor legyen női foci, ha külön öltözők meg pályák épültek, mikorra lenne itt valami? A TAO-s pénzek felhasználásának feltételeit egyébként a közeljövőben jócskán szigorítani fogjuk, szakmai előírásokkal, de akár edzésprogramokkal is kiegészítjük – ez egy másik pontja lehet a női csapatokkal szembeni kötelezettségek betartatásának. Szerintem ez a mérsékelt, de érezhető nyomás épp megfelelő a változások elindításához.

Rendben, tegyük fel, hogy a futballközeg nőkkel szembeni ellenállását kiiktattuk. A szkepticizmus azonban a társadalomban gyökerezik, nem?

Ha az ember elvállal egy feladatot, számítania kell rá, hogy egy jó darabig ellenszélben dolgozik majd. Meg, ennyi erővel, akkor a férfi futballal se kellene foglalkoznom, velük szemben is szkeptikus az ország jelentős része. Ezen tulajdonképpen nem is csodálkozom. De a lányok még a leglehetetlenebb körülmények között is képesek eredményeket produkálni – egy-egy siker pedig hamar le fogja csendesíteni a kétkedőket.

A bankszférában kiemelkedően magas a női középvezetők száma – a kérdőívre adott válaszokban azonban rengetegen rótták fel a nők hiányát a női labdarúgás szakmai vezetéséből. Jogosan.

Az OTP-nél sok női vezetőm van, általánosítani nyilván nem lehet, de legalább olyan okosak, mint a férfiak, és egy kicsit talán lelkiismeretesebbek. Nekem eszembe se jutna erről beszélni, mert egyszerűen nem teszek különbséget férfi és női dolgozók közt. Mindig arra törekszem, hogy egy adott pozícióba a legalkalmasabb kerüljön, nemtől függetlenül. Ez a női futball esetében is így lesz.

Külföldön bevett szokás, hogy a nők edzőképzését kisebb-nagyobb mértékben a szövetségük finanszírozza. Nálunk várható valami hasonló?

Néhány órája járt itt Mezey György, és arról számolt be, hogy meglepődve látta, mennyi fiatal hölgy van a D-licenszes edzők között, akiket most átképzünk Grassroots-diplomássá. Ha profitálhatunk a képzésükből, nem zárkózom el az ilyen megoldásoktól.

Amerikában tavasszal új profiliga indul. A bajnokság nyolc csapatába az amerikai, kanadai és mexikói szövetség egyenlően osztja el válogatott játékosait, a lányok fizetését pedig a szövetségek állják.

Ez egy teljesen újszerű megoldás, most hallok először róla. Érdekes. Az MLSZ-ben volt már szó arról, hogy a külföldre igazolt, de játéklehetőséget nem kapó férfi labdarúgókat segítsük anyagilag – ez később nyilván megtérülne -, de a nőknél ez még nem merült fel. Török Gáborral, az ad hoc bizottság elnökével minden javaslatot, ötletet megvizsgálunk, mert szeretnénk megfontoltan dönteni, de például ösztöndíjak létrehozásának nem látom akadályát.

Gondolom, látta a kérdőív eredményeiből, mennyire bizalmatlanok maguk a női futball szereplői is az MLSZ-szel szemben. Számított erre?

A férfiaknál is érzek bizalmatlanságot a szakmabeliek részéről, így egyáltalán nem lepett meg. Sokan még a nyilvánvalóan megvalósult dolgokat is szeretik figyelmen kívül hagyni, de ez engem nem zavar. Amit eddig megígértünk, azt megcsináltuk. Tesszük tovább a dolgunkat.

Sok panasz érkezett a faramuci szabályokra, a csapatok érdekeit nem szolgáló lebonyolítási rendszerre és az előző időkből megmaradt ellehetetlenítő tényezőkre is.

Azon vagyunk, hogy ezek között mihamarabb rendet tegyünk, a felesleges nehezítő elemeket kigyomláljuk. A kérdőív és az illetékes szakemberekkel folytatott beszélgetések alapján szeretnénk új alapokra helyezni a női labdarúgást. Ha sínre rakjuk a dolgokat, meg fog lódulni a szekér, meglátja.

A legégetőbb talán mégis a tömegesítés kérdésköre. Lát ebben előrelépést a kinevezése óta?

A Bozsik-program a legkisebbeknek máris óriási segítséget nyújt, kapom a híreket, hogy nagyon sok kislány kezdett focizni országszerte. Szerintem az utánpótláskorúak helyzete a legrosszabb jelenleg, ott mégis vannak biztató eredmények a válogatottaknál. Ha ezek a lányok „túlélik” ezt a kemény időszakot, biztos vagyok benne, hogy felnőtt korukra sokkal könnyebb lesz nekik.

Ez egyben jelzi azt is, hogy tehetségben nincs hiány.

Pontosan. Úgy látom, hogy a női labdarúgásban sokkal gyorsabban tudnánk felzárkózni a nemzetközi élvonalhoz.

Ahhoz, hogy érdemi szponzorációról beszélhessünk, elengedhetetlen a médiafelület. Bár vannak tévécsatornák, konkrét műsorok és sajtóorgánumok, amelyek szívesen adnak teret a női focinak, ez édeskevés. Hol vannak a meccsközvetítések?

Na, azt például egyáltalán nem értem, miért ne lehetne női meccseket adni a tévében. Én magam is úgy ismerkedtem a szakággal, hogy néha elkaptam egy-egy nemzetközi mérkőzést – és azt kell, hogy mondjam, tetszett, amit láttam. Nemrég megfogadtam, hogy amint lehetőségem adódik, személyesen is kilátogatok egy női meccsre. Immár kétszer is jelen lehettem az Aranylabda-átadáson, ahol a női jelöltek videóira csodálkoztam rá: ezeknek a hölgyeknek a teljesítménye igenis összevethető a férfiakéval! Nem azt mondom, hogy hasonlítgatni kell, de tehetségesek, ügyesek, élvezetes a játékuk, akkor meg miért nem mutatjuk meg?

Na, igen: ha az átlagembernek fogalma sincs, hogy létezik női labdarúgás, honnan tudja, hogy szereti-e?

Épp ez az. Az egyik legfontosabbnak – ugyanakkor legkönnyebben megoldhatónak – tartom a kitűzött célok közül, hogy a nők a televízióban is helyet kapjanak, és a sportlapok is beszámoljanak az eredményeikről. Csak így lehet híveket megnyerni a szakágnak – kicsábítani az embereket a lelátókra, a lányokat pedig a pályára.