Az alábbiakat tíz év alatti olvasóinknak csak szülői felügyelet mellett ajánljuk, sőt a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében az erős idegzetűek is kérdezzék meg orvosukat vagy gyógyszerészüket.Mert most igazi horror következik: leírjuk, milyen egy magyar balhé.Leginkább mű.
Merthogy a Zalaegerszeg–Videoton előtt is kereste egymás társaságát a két tábor. Peregtek a dobok, szóltak a kürtök, csatára készülődtek a fiatalok. Jó, ez amolyan kisebb csata lett volna, hiszen a győzni vágyó seregek összesen nem álltak harminc főből. A fehérváriakba belekötő hazaiak létszáma egészen pontosan hét volt, ám szó sincs róla, hogy az egerszegiek ennyire bátrak, sokkal inkább ennyire ésszerűek voltak. Elvégre bölcsen belátták, nem valószínű, hogy a vendégek ultrái áttörik a demarkációs vonalat jelentő ötven rohamrendőrt, így nagy kergetőzéstől azért nem kellett félni. Igazuk is lett – bár a fehérváriak igyekeztek az ellen közelébe férkőzni, esélyük sem volt, így némi, ilyenkor elvárt hőzöngés és néhány, kevésbé várt rendőri pofon után szépen bemasíroztak a szektorukba. Az e napra rendelt vérengzés tehát megvolt, jöhetett a meccs. A találkozó persze valamivel izgalmasabbnak ígérkezett, mint a két tábor komolytalankodása. A tavasszal szerezhető hat-hat pontból a csapatok összesen tízet gyűjtöttek be, vagyis a formára nem lehetett panasz. Különösen a fehérváriak teljesítménye volt bravúr, Bicskei Bertalan irányításával a kiesőjelölt együttes gyorsan felzárkózott a középmezőnybe. A bajnokság kettéválása miatt még följebb viszont aligha léphet, úgyhogy a jelek szerint tökéletesen nyugodt tavasz vár a Videotonra – csakúgy, mint a Zalaegerszegre, amely jókora szerencsével még összeszedhet egy harmadik helyet, ami újabb adag mázlival UEFA-kupa-indulással is párosulhat, ám a bajnoknál természetesen ettől az eredménytől nem lesznek elájulva. Nos, az első félidőtől sem lehettek. Pedig csemegézni aztán lett volna miből: nyitányként Kenesei Krisztián lőtte ki közelről a lelátó most épülő második emeletét, aztán Tóth Norbert egy beadás irányzásánál alig kilencven fokot tévedett, Pomper Tibor a felezővonalnál a körülötte csoportosuló társak helyett ügyesen az öt méterre lévő taccsra gurított egy szabadrúgást, Vasas Zoltán pedig úgy végzett el egy bedobást, hogy a labda azzal a lendülettel el is hagyta a játékteret az oldalvonal mellett… És ha már a labda került szóba, jókora közhellyel élve írhatnánk, hogy az bizony sírt. De ez nem lenne igaz – mert zokogott. A közönség türelmesebben viselte a megpróbáltatásokat, csak két és fél percenként zúgott fel az össznépi fütty, a köztes időben pedig egy-egy kispados játékosukat kívánták a pályára a zalai hívek. Előbb Radu Sabo, majd Koplárovics Béla neve is a nép szájára került, és lőn, utóbbit be is hozta Bozsik Péter a megsérült Faragó István helyére. Nem túlzás, ez volt az egyetlen momentum, amely a szurkolóknak örömet szerzett… Szünet után kissé azért felpörgött a Zalaegerszeg, ám ez nemcsak Bozsik Péter gyanítható bíráló szavaknak köszönhető, hanem a Videoton vezető góljának is. Pomper Tibor ugyanis ezúttal sokkal jobb helyre lőtte a labdát, mint az első játékrészben, így máris jóval hangosabban szólt a zalai füttykoncert. A hazai csapat becsületére legyen mondva, ekkor azért öszszekapták magukat a kék-fehérek, de a fölény csupán helyzetekben tükröződött. Mégis elégedett lehetett a közönség, mert a pályára került Radu Sabo is, az meg külön öröm volt, hogy éppen a sokat szidott Egressy Gábor helyére. Fájdalom, az újabb cserétől sem lett igazán jó a ZTE, a fehérváriak különösebb megerőltetés nélkül hatástalanították ezeket a támadásnak látszó meddő kísérleteket. Sőt, Dvéri Zsolt egy rá jellemző csodás szabadrúgásgóllal megduplázta az előnyt (vajon Turi Géza miért mozdult ki kapujából?), aztán Szabó Zoltán dupla hibája után Pomper már kiütésessé tette a vendéggyőzelmet. Ezt már a hazai fanatikusok sem bírták, amíg a többség elindult hazafelé, néhányan újabb erődemonstrációt tartva átmásztak a kerítésen, és nagy küzdelemben lepofozták a kötözködő reklámtáblákat. A Videoton győzelme teljesen megérdemelt volt, hiszen bár a székesfehérváriak nem tettek különösebb bravúrokat, egy jól felépített védekezésből
Akinél a labda jó helyen volt: Végh Zoltán
tudtak kontrázni, így elég simán szerezték meg a három pontot Zalaegerszegen. És hogy a hazai drukkereknek a végére teljesen elromlott a kedvük, az a harmadik egerszegi cserével magyarázható: mert amíg az első két pályára lépő játékost hangos tetszésnyilvánítás fogadta, addig az utolsónak beküldött szegény Józsi Györgynek már csak a fütty jutott…
Percről percre 4. perc: Ljubojevics 17 méterről jobbal nagy lövést eresztett meg, de a középre tartó labdát Végh szögletre ütötte. 15. perc: Faragó a jobbösszekötő helyén lövőhelyzetbe került, de az időben bevetődő Vasasról szögletre pattant a labda. 24. perc: A ZTE kapujától 25 méterre a balösszekötő helyéről szabadrúgáshoz jutott a Videoton. A vendégek cselesen végezték el a pontrúgást: Vasas a bal oldalon kiugró Korsós elé tette a labdát, a csatár jó helyzetből, 10 méterről, ballal a kapu mellé durrantott. 35. perc: Kenesei mintegy 22 méterről lövésre szánta el magát, a labda pont megpattant Végh előtt, de a rutinos kapus a jobb alsó sarok irányába tartó labdát az alapvonalon túlra ütötte. Aztán Kenesei szögletéről Ljubojevics hajszállal maradt le az ötösön belül. 37. perc: Ismét Kenesei villant: a jobbösszekötő helyéről, 11 méterről ezúttal a bal sarkot
Mestermérleg
BOZSIK PÉTER a Zalaegerszeg vezetôedzôje: A harmadik gólig a csapat jól tartotta magát, hiszen hetven percig a Videotonnak helyzete sem volt, nekünk viszont számtalan lehetôségünk adódott. Igaz, a két demoralizáló szabadrúgás után az együttes szétesett, így egy balszerencsés mérkôzésen szenvedtünk vereséget.
BICSKEI BERTALAN a Videoton vezetôedzôje: A csapat védekezésével végig elégedett voltam, és külön is kiemelném Végh Zoltán teljesítményét. Sajnos, az elsô félidôben a támadójátékunkban sok üresjárat volt, még szerencse, hogy a másodikban mindezt kijavítottuk, így végül simán sikerült nyernünk.
vette célba: de megint Végh lett a "győztes” és szögletre tisztázott. 47. perc: Szabó Zoltán szabálytalanul állította meg Terjéket. A kaputól 17 méterre letett labda mögé Pomper állt, és a középpályás jobbal, nagy erővel, középmagasan a jobb oldali kapufa mellett a hálóba bombázott. 0–1 53. perc: Koplárovics középről jól tálalt a balösszekötő helyén kiugró Kenesei elé, a csatár maga elé tette a labdát, helyzetbe is került, csakhogy Végh jól futott ki, így a lövés elakadt a vendégek remeklő kapusában. 57. perc: Kenesei balról ívelt középre, a labda megcsúszott Risztics fején, majd Nagy Lajos öt méterről a kapu mellé fejelt. 70. perc: A 16-os jobb oldali sarkától hat méterre szabadrúgáshoz jutott a Videoton. Dvéri végezte el a pontrúgást, jobbal nagy erővel a rövid sarkot célozta meg, s a labda a vetődő Turi kezéről előbb a felső lécre pattant, majd a hálóban landolt. 0–2 78. perc: Róth robogott el a bal oldalon, 12 méterről lőtt, ám Turi kiütötte a labdát. 80. perc: Szabó Zoltán eladott labdájával Róth ugrott ki, kiszorított helyzetből éppen lőni készült volna, amikor a ZTE védője lerántotta. A játékvezető 11-est ítélt, a büntetőpontra letett labdát Pomper jobbal a jobbra vetődő kapus mellett a bal sarokba lőtte. 0–3 87. perc: Urbán 25 méterről elvégzett szabadrúgása után Végh a bal alsó sarok elől ütötte szögletre a labdát. 90. perc: Földes lépett ki középen, elvitte a labdát Turi mellett, majd kisodródott, és addig körülményeskedett, amíg a hazai védők felszabadítottak.
Fény és árnyék
Elôfordult már nem is olyan régen, hogy április legelején is szakadó hóban játszottak Magyarországon olimpiai válogatott meccset. Nos, ezen a március 15-én a hó ugyan nem esett, de elképesztôen metszô, csontig hatoló hideg szél fújt, ami a legkeményebb téli hónapokat idézte. Ezért is dicséretes, hogy jó ötezer szurkoló ebben a borzalmas idôben is kiment a mérkôzésre – más kérdés, hogy a többségnek sok öröme bizony nem telt a látottakban…
Minôsíti egy csapat védelmét, ha három alkalommal is pontrúgásból kap gólt. A zalaiakkal most éppen ez történt: az elsô szabadrúgásnál hiába volt hattagú a sorfal, Pomper Tibor elötte mellette a labdát, a második gólnál a kapus Turi Géza hibázott hatalmasat, végül a tizenegyes Szabó Zoltán számlájára írható. Nem csoda, hogy az ezúttal csôdöt mondó egerszegi védelem egy hármast kapott.