Carrillo: Mindenki ott nézi a Fradi-meccset, ahol akarja

DVSC–VIDEOTON 1–2

KONDÁS ELEMÉR (a DVSC vezetőedzője): – Elismerést érdemel csapatom, hiszen mindent megtett a sikerért, remek mérkőzésen kapott ki a listavezetőtől. Érdekes mérkőzésen vagyunk túl, jól kezdtünk, három-nullával kellett volna fordulnunk, ehhez képest mi kerültünk hátrányba. Rengeteg helyzetet kidolgoztunk, jól játszottunk. Kétgólos hátrányban vállalni kellett, hogy a fehérváriak lekontráznak. Volt is lehetőségünk az egyenlítésre, sajnos csak a kapufát találtuk el.

JOAN CARRILLO (a Videoton vezetőedzője): – Tisztában vagyok vele, hogy a Videoton majd’ tizennégy év elteltével tudott a DVSC otthonában bajnoki meccset nyerni, ráadásul a győzelemnek köszönhetően immár hatvanhét pontunk van, ami klubrekordnak számít. Ismét jó mérkőzést játszottunk a Debrecennel, kicsit hasonlított a Ligakupa-párharcunkhoz, amikor mindkét csapat előtt több gólszerzési lehetőség adódott. Hetek óta azt mondom a játékosainknak, egyszer jobban megy a játék, máskor kevésbé, de mindig harcolni, küzdeni kell, és meglesz az eredménye. Ezúttal is fontos volt, hogy ne kapjunk gólt, ugyanakkor a mérkőzés hazai lehetőségekkel kezdődött. A nagy csapatokat az jellemzi, hogy olykor kevesebb lehetőségből is többet értékesítenek, mint a több helyzetet kialakító ellenfelük, márpedig a Videoton nagy csapat. Idáig nem foglalkoztunk azzal, hogy a játékosokkal együtt nézzük meg a vetélytárs mérkőzését, csak az volt fontos, hogy a debreceni meccsen sikeresek legyünk. Mindenki ott nézi a meccset, ahol akarja, aztán ha úgy alakul és lesz rá igény, összejöhetünk valahol.

MTK–KECSKEMÉTI TE 0–0

GARAMI JÓZSEF (az MTK szakmai igazgatója): – Nem vagyok boldog, mert egyetlen lehetőségünket sem tudtunk gólra váltani. Küzdelmes meccset játszottunk, sikerült helyzetbe kerülnünk, de egyikből sem találtunk a kapuba. Ez azért is bosszantó, mert számításaim szerint az elmúlt két mérkőzésünkön összesen tizenkét ziccert hagytunk ki. Nem tudom az okát, korábban nem ez jellemezte a csapatot. A hozzáállással és a küzdeni tudással elégedett vagyok, de nagyon sajnálom, hogy a győzelem elmaradt. Nem szeretnék panaszkodni, azokkal a labdarúgókkal kell megnyerni a meccset, akik rendelkezésre állnak. Hat méterről bármelyiküknek illene a hálóba találni. Más kérdés, hogy a következő bajnokin megint kevesebben leszünk, hiszen Baki Ákos megkapta az ötödik sárga lapját, olyan szituáció után, amiért nem feltétlenül kellett volna lapot adni. Bár nem szeretek az ellenfelekkel foglalkozni, szerintem a Debrecen már legfeljebb a Ferencváros ellen veszít pontot. Jelenleg a harmadik helyen állunk, de nem szeretnék számolgatni, meglátjuk, hogyan alakul a vége.

BEKŐ BALÁZS (a Kecskemét vezetőedzője): – Nagyjából az történt, amire számítani lehetett, az MTK birtokolta többet a labdát, folyamatosan kereste a rést a védelmünkön, igyekezett mögénk kerülni. Ezt többnyire sikerült megakadályoznunk, és ezzel némileg kizökkentettük a hazai csapatot a szokásos játékából. A rövid passzok helyett többször is ívelésekkel próbálkozott, amiket rendre hatástalanítottunk. Mindkét csapatnak megvoltak a helyzetei, a döntetlen megfelelt a játék képének. Elégedett vagyok a döntetlennel, hiszen ha egy csapat nem pont nélkül buszozik haza idegenből, akkor már megérte útra kelnie. Persze láttam a hibákat, és azt, hogy miben kellene javulnunk, de tőlünk senki sem várja el, hogy minden idegenbeli meccsünkön három pontot szerezzünk. Talán ennek tudható be, hogy a végén kevésbé mertünk kitámadni, vélhetően a játékosaim is úgy érezték, hogy kár lenne kockáztatni azt a pontot, amiért addig küzdöttünk. Nem jelent hátrányt, hogy a hátralévő bajnokikat idegenben kell lejátszanunk. A szurkolók nyilván hiányoznak majd, ám a tőlünk megszokott futballt idegenben is tudjuk játszani, a szervezettségünkkel egyik pályán sem lehet gond. Úgyhogy ez nem lehet kifogás.

HALADÁS–DUNAÚJVÁROS 1–4

KUTTOR ATTILA (a Haladás megbízott edzője): – El kell ismernem, hogy a Dunaújváros jobban futballozott, a játék minden elemében felülmúlt minket. Vállalom a felelősséget. Volt egy játékrendszer, amelyet elképzeltünk, mert úgy éreztük, az illik leginkább a kerethez. Rossz volt azonban a stratégia, semmi sem jött össze. Az igazság az, hogy játszhat egy csapat bármilyen hadrendben, aligha jár sikerrel, ha képtelen megnyerni a párharcokat. Márpedig mi ezen a téren sajnos ugyancsak alulmaradtunk. Nulla-három után olyan arcát mutatta a csapat, amelyből erőt meríthetünk. Hozzáteszem viszont, hogy a Dunaújváros ekkor már előnye tudatában másfajta játékot játszott. Mégis, csakis a nulla-három után történtekre építhetünk a folytatásban.

ARTNER TAMÁS (a Dunaújváros vezetőedzője): – Már az utóbbi két bajnokin is bennünk volt, hogy eredményesen szerepelünk, viszont ilyen-olyan okokból sajnos nem sikerült. Most minden összejött, remek ütemben szereztük a gólokat, ráadásul, elismerem, olykor a szerencse is mellénk szegődött. De ez cseppet sem von le a játékosok érdemeiből. Bejött, amit elterveztünk. Tudtuk, hogy a pálya mely pontjain verhetjük meg ellenfelünket. Fegyelmezettek voltunk, amellett a Haladás két támadóját levettük a pályáról, s a széleket is remekül lezártuk. Hat hete készülünk együtt a játékosokkal, úgy érzem, hogy elfogadtak, és jól teszik a dolgukat. Köszönöm a szombathelyi szurkolóknak, hogy olyan kedvesen fogadtak, és ahogy a lefújás után is ünnepeltek. Életem egyik legszebb pillanatát szerezték ezzel. Úgy tűnik, nem felejtették el, s pontosan tudják, hogy mit is tettem a Haladásért. Vannak, akik ezzel nem törődnek – de ez van.

PUSKÁS AKADÉMIA FC–NYÍREGYHÁZA SPARTACUS 1–2

BENCZÉS MIKLÓS (a Puskás Akadémia vezetőedzője): – A bizonytalanság bizonytalanságot szül. Úgy érzem, kézben tartottuk a találkozót, sok helyzetünk volt, ám amikor a mérkőzés végén úgy éreztük, hogy zsebben van a három pont, jött két buta hiba. Sajnálhatjuk, hiszen sokkal több volt ebben a találkozóban. Nem a kellő átütőerőt, inkább a vagányságot hiányoltam. Ha a helyzeteink felét belőjük, könnyedén győzhettünk volna, és most nem a végjátékról kellene beszélnünk. Sajnos olyan helyen kockáztatunk a pályán, ahol nem kellene, míg ahol kellene, ott nem… Tar Zsolt rossz döntést hozott, pedig az edzéseken sokat gyakoroljuk, hogy a beadásokat egyenesen előre, kifelé kell fejelni. Ez a mozdulat most nem így sikerült. Még egyszer mondom, kapura lövésekben magasan az ellenfél fölé nőttünk, és a cserék is jól szálltak be. Ezt a meccset mégsem mi nyertük meg.

MÁTYUS JÁNOS (a Nyíregyháza vezetőedzője): – Hogy tetszett-e a végjáték? Naná! A meccs összességében is tetszett, és ugyanezt mondanám, ha vereséget szenvedtünk volna. Ennél többet csapat nem tehet a győzelemért, mint mi ezúttal. A játékunkkal elégedett voltam, az más kérdés, hogy a lehetőségeink sorra kimaradtak. Óriási akarással mentünk előre, és nem érdemtelenül győztünk. Nagy boldogságot érzek. Úgy éreztem, éjfélig sem szerzünk gólt. Vannak ilyen meccsek, amikor a csapat nyomja, megy előre, ám a gól sehogy sem jön össze. Nem tagadom, ezt éreztem sokáig, hála az égnek, hogy nem így lett. Hogy mi indokolta a becserélt Vámos Márk lecserélését? Szögezzük le, elégedett vagyok vele, szeretnék minél több lehetőséget adni neki. Márk szabolcsi születésű, számítok rá, most is megtette a magáét. De muszáj volt váltanunk, kockáztatunk a végén, a legmagasabb embert felküldtem, lesz, ami lesz alapon. Megérte…

DVTK–LOMBARD PÁPA 2–1

VITELKI ZOLTÁN (a Diósgyőr edzője): – Nagy kő esett le a szívemről, amikor lefújta a mérkőzést a játékvezető. A játékosok kitettek magukért, ezért dicséret illeti őket. A héten elsősorban mentálisan kellett a futballistákat felrázni, örülök, hogy ez sikerült. A találkozó előtt felhívtam játékosaim figyelmét, hogy az első negyedórában nagyon figyeljenek oda. Ezzel nem is volt gond, hiszen egymás után dolgoztuk ki a gólszerzési lehetőségeket. Tény, hogy hiba előzte meg a pápaiak vezető gólját, és visszafogottabb lett a játékunk, de a csapatban volt annyi tartás, hogy átlendüljön ezen a nehézségen. Görcsös akarás jellemezte a támadóink teljesítményét, és éppen ezért az átlagosnál jóval többet is rontottak. Ugyanakkor azt mondtam a labdarúgóknak, hogy ne féljenek, ha hibáznak is, bátran vállalkozzanak. Kicsivel lehetett volna több a mozgás, és a helyezkedési hibákat ki kell javítani.

KOVÁCS LÁSZLÓ (a Pápa megbízott edzője): – Felcsillant előttünk az esély a vezetés megszerzésével, éppen ezért sajnálatos, hogy végül pont nélkül távoztunk Diósgyőrből. Most mondhatnám, hogy mindenki megtette a magáét, csak az utolsó perc ne lett volna. De volt, és ez a nagy baj… A kilencvenedik percben óriási csalódottságot érztem. Több volt számunkra ebben a mérkőzésben, hiszen végig ott vibrált a levegőben, hogy bravúrt hajthatunk végre. Kihagytunk több ziccert, és ezt nem lehet büntetlenül megúszni. Pongrácz Viktor két ziccere? Ne is mondják! Hatvannégy éves vagyok, harmincnyolc évesen fejeztem be az aktív játékot, úgyhogy pontosan tisztában vagyok azzal, hogy ilyen esetekben mi történik a futballban. Most csakis azzal vigasztalom magam, hogy Pongrácz Viktor tehetséges játékos, idővel nyilván higgadtabban viselkedik majd az ilyen szituációkban.