November 7-ét írtunk.
De ez már egészen másfajta „ünnep” volt, a Lenin-képek helyére Bíró Ica fürdőruhás fotói kerültek. S akkor, 1990 őszén a dobozos sör, a Milka csoki, a hűtőszekrény és a videomagnó mellett hazahozhattuk Bécsből a szabadság mámorító érzését. Azon a november 7-i napon a Ferencváros kupavisszavágón fogadta a Bröndbyt, és az UEFA szigorú döntnökei úgy határoztak: legyen zárt kapus az Üllői úton rendezett összecsapás. Az ok, a Fradi hívei az előző körben a belga Antwerp elleni mérkőzésen, Zalaegerszegen botrányosan viselkedtek.
Nem értettük az egészet.
Pedig még nagyon is élénken élt az emlékezetünkben az 1985. májusi Heysel-dráma, amikor a brüsszeli Liverpool–Juventus BEK-döntőn harminckilenc szurkoló vesztette életét. Aztán ott volt a Hillsborough-tragédia, amikor is 1989 áprilisában a sheffieldi stadionban a Liverpool és a Nottingham Forest csapott össze az FA-kupa elődöntőjében, és az óriási tömeg, a felfokozott hangulat, a katasztrofális rendezői hozzáállás következtében kilencvenhatan vesztették életüket, többségükben liverpooliak.
De mindez olyan messze volt tőlünk. Ezt gondoltuk akkor, 1990. november 7-én, és szenvedve, értetlenül figyeltük, ahogy a Fradi és a Bröndby összecsap az üres lelátók előtt. Akkor még nem sejthettük, hogy a kilencvenes évek mennyi balhét, botrányt hoznak majd a magyar futballban is, kardlapozást, betondarabok hajigálását, lovas rohamot. A szabadság elhozta nekünk is a futballhuliganizmust, a szurkolói rendbontásokat, az utcai harcokat.
Angliában akkor már tudták, mi a megoldás.
Szigorú parlamenti törvényekkel szabályoztak mindent és mindenkit. A ködös Albionban azóta nyugalom honol. Az UEFA még nem tart ott, ahol a derék angolok. Sorra zárja be a stadionokat, kisebb-nagyobb balhéízű események után. A Vasas nézők nélkül lépett pályára Izraelben a Beitar ellen. A Honvéd ugyancsak szurkolói kizárással fogadta a másik izraeli klubot, a Hapoel Beer-Sevát. Vasárnap az Újpest is drukkerei nélkül fogadja az angyalföldieket, majd a Videoton is úgy utazhat Belgrádba, hogy a nézőtéren nem lesz ott a félelmetes Partizan-osztag.
Ennek örülhetnénk is, de a futball nézők nélkül meghal.
Ezt már akkor, 1990 novemberében, Lenin-képek nélkül is tudtuk.