Füttyre áll a szánk – Szöllősi György jegyzete

Azon túl, hogy Genzwein Ferenc, a Vasas korábbi edzője, a Testnevelési Egyetem jelenlegi kancellárja hetek vagy talán hónapok óta azon töri a fejét, kiket hívjon meg, hogyan küldje pályára a klub öregfiúkcsapatát a pályaavatón rendezendő egyik gálameccsen Gellei Imréék ellen, különleges pezsgést lehet érzékelni a városban a péntekre tervezett ünnepélyes nyitómérkőzések előtt. Egyre-másra derül ki az eddig – úgy látszik – csak felületesen ismert kollégáinkról, hogy tulajdonképpen ők Vasas-szurkolók, és sokak számára talán meglepő módon már régóta lehetetlen jegyhez jutni a stadionavatóra. A feljutásért tavasszal sokáig harcban álló, ám továbbra is másodosztályú klub kezdi visszanyerni az önbecsülését, azok után, hogy bár fénykorában világklasszisok szerepeltek piros-kékben, és vidéken is jelentős szurkolótáborra tett szert az angyalföldi csapat, később kis híján megszűnt, ellehetetlenült, újra és újra a szakadék szélére sodródott.

Kimondottan imponáló, ahogyan a klub előkészíti, felépíti a stadionavatót: lépésről lépésre gyűjtik össze a helyi legendákat, bejárásokat szerveznek, közkedvelt ellenfelet nyertek meg a nyitómeccsre, könyvet adnak ki az alkalomra, fokozatosan fedik fel az új létesítmény sajátosságait, amelyek közül több ötletes megoldás is a Vasas-identitást erősíti, az egyesület hagyományai előtt tiszteleg.

A magyar sportlétesítmény-rendszer megújulásának alig néhány éves története során voltak emlékezetes és kevésbé jól sikerült avatóünnepségek, telt házas, felemelő pillantok és elkapkodott, félresikerült megoldások, de most, úgy tűnik, a Vasasnál mindenre gondoltak, mindent előkészítettek. Ma még csak reméljük, hogy utólag is így látjuk majd, ám az egyik beharangozó videó címe például az volt: „Nagyon sok szeretet van ebben a stadionban”. Ha pedig ehhez majd a szurkolók is hozzáadják a maguk szeretetét, különleges meccshelyszín lehet a nemrégen még siralmas állapotban lévő Illovszky-stadionból. Szomorú, hogy az egész életében a klubért élő névadó ezt már nem élhette meg, ahogyan a csapat egyik leghűségesebb drukkerének számító riporterlegenda, az angyalföldi születésű Szepesi György sem. Majdnem egy éve hunyt el 96 évesen, s kedden állított a tiszteletére emléktáblát a XIII. kerületi önkormányzat a Váci úti szülőházán. Szinte hihetetlen, hogy az épület földszintjét elfoglaló nagy futballüzlet egyik ablakát hatalmas Puskás-fotó borítja, mint Kristóf Antal tulajdonostól megtudtam, teljesen véletlenül, vagyis korábban nem voltak tisztában a ház történetével. Talán az is csak szerencsés egybeesés, hogy a legnagyobb Puskás-rajongó, a zseniális riporter emléktábláját éppen július 2-án, a sportújságírás világnapján leplezte le Tóth József polgármester.

A tavaszi, szerencsés előjelek után megfordul végre a lapjárás a magyar futballban is? A stadionépítések elszánt ellenzői közül mindenesetre többeket láttam önfeledten ünnepelni az Üllői úton a horvátok vagy a walesiek legyőzése után...