Rebrov nem csacsog, nem fecseg, ha dolgozik, szólni sem lehet hozzá

Amikor leültek a tárgyalóasztalhoz, előre leszögezte, nem könnyű ember… Nem szeret csacsogni, ki nem állhatja az álszenteskedést, a nyilvánosság előtt pedig csak a legritkább esetben mosolyog. Ha valaki, az ügynöke, Varga Sándor mindenkinél jobban ismeri Szerhij Rebrovot, barátságuk immár huszonöt éve tart.

„Tényleg nem könnyű eset… – mosolygott Varga Sándor, aki menedzserként megannyi világklasszis pályafutását segítette, évekig dolgozott a Magyar Labdarúgó-szövetségben, a Testnevelési Főiskolán, és támogatta az orosz és a magyar futball fejlődését. – Viccesen mondhatnám, a Ferencvárosnál három hónapot vártak, mire mosolygós képet tudtak róla készíteni. De nem is azért jött ide, hogy mindenkivel ölelkezzen, Orosz Páléknak rögtön az elején elmondtam, nem jópofizni érkezik Magyarországra, őt csakis a munka és az eredmény érdekli.”

A huszonéves Szerhij Rebrov a Dinamo Kijev futballistája volt, amikor egyszer csak odaállt Varga Sándor elé, és feltette a kérdést, lenne-e az ügynöke. Miután a menedzser csak olyan játékosokkal, edzőkkel hajlandó együtt dolgozni, akik magánemberként is szimpatikusak neki, előbb meg kellett ismernie leendő pártfogoltját. Szerhij Rebrov az első feleségével érkezett a találkozóra, és néhány perc beszélgetés után kiderült, egy húron pendülnek Varga Sándorral, mondhatni, első látásra barátok lettek.

„Repül az idő, már több mint húsz éve vagyok a menedzsere – folytatta a múltidézést Varga Sándor. – A Ferencvárossal kötött megállapodás volt a kilencedik közös szerződésünk. Számtalan élményt éltünk át együtt, a mai napig tisztán emlékszem, éppen a negyvenötödik születésnapomon írtuk alá a Tottenhamhez az új szerződését. Akkoriban a másik játékosom, Oleh Luzsnij már az Arsenal játékosa volt, aznap tortával leptek meg Londonban. A Tottenhammel való megállapodás kínkeserves volt, a Dinamo vezetői harmincmillió fontot kértek Rebrovért, a londoniak elsőre ötmilliót ajánlottak. Alan Sugar, a Tottenham első embere aztán megduplázta az ajánlatát, ám a Szurkisz család tizenkettő alatt nem adta. Végül jött az ötlet, miután Szerhij a tizenegyes mezben játszott, viccesen mondtam, a portéka ára rá van írva a hátára. Így lett végül rekordösszegű tizenegymillió fontos a vételár.”

Az ügynök elárulta, ha Szerhij Rebrov rossz passzban van, nem jó társaság, ha pedig dolgozik, kifejezetten tilos zavarni. Varga Sándor az elmúlt idényben a csapattal együtt repült a CSZKA Moszkva elleni idegenbeli, 1–0-ra megnyert Európa-liga-csoportmérkőzésre, gondolta, a fedélzeten legalább lesz idejük jóízűt beszélgetni. Az ügynök a felszállást követően belekezdett a mondandójába, mire a vezetőedző előkapta a laptopját, és videofelvételeket kezdett nézni a moszkvai csapatról. „Nem volt hosszú beszélgetés” – nevetett Varga Sándor.

Ha az órákig tartó fecsegést nem is, a nyomást remekül bírja Szerhij Rebrov. Annak idején a Dinamo Kijevnél megszokta a vállát nyomó terhet, amikor úgy döntött, pályafutását befejezve edzőnek áll, rövid idő alatt a csúcson találta magát.

„Mielőtt kinevezték, a Dinamo vezetői kikérték a véleményemet, és miután a Szurkisz családdal a mai napig jó barátságban vagyok, őszintén elmondtam a véleményemet – mondta Varga Sándor. – Kijevben a bajnoki második hely katasztrófával ér fel, márpedig akkoriban a Sahtar Doneck remekelt. Szerhij aztán gatyába rázta a Dinamót, és jöttek az eredmények. Sok fiatalt épített be, a csapatot bejuttatta a Bajnokok Ligája csoportkörébe, az edzők világranglistája úgy nézett ki akkoriban: tizennegyedik Szerhij Rebrov, tizenötödik Arsene Wenger…”

Hogy az ukrán trénert mennyire csak az eredményesség vezérli, mi sem mutatja jobban, Magyarországra érkezésekor kikötötte, a türelmi időszak vele szemben legyen kevesebb. A magyar bajnoki címek őt nem éltetik, ha Európában nincs eredmény, a szerződése alapján ő is elmehet, de a klub is viszonylag könnyen elküldheti. Nem akar három évet itt ülni úgy, hogy csak magyar címeket tud felmutatni. A hazai elsőség neki csak egy állomás, a mérvadó az, a nemzetközi színtéren mire megy az együttessel.

„Valóban így áll mindenhez. Annak idején már a Tottenhamnél is ilyen szerződést kötöttünk, ha játszik, ha pályán van, és jönnek az eredmények, jól keres, ha nem, eljöhet. Az ő mozgatórugója a siker. Nem szeretek úgy felállni a tárgyalóasztaltól, hogy most aztán kitekertük az asztal túloldalán ülő nyakát. Egy csónakban evezünk, fontos, hogy mind a két fél jól járjon. Ez az én filozófiám. Azt szoktam mondani, a jó ügynök olyan, mint a játékvezető, ha nem beszélnek róla, akkor végzi jól a dolgát. Nem a menedzser a főszereplő – nem én adom el a játékost, a játékos adja el saját magát. Én csak segítem őt.”

Varga Sándor az egykori magyar királyi koronavárosban, a kárpátaljai Visk nagyközségben született. Megszámlálhatatlan emlék köti oda. De Londont, Budapestet és Moszkvát is az otthonának érzi, mindhárom városban van lakása. Amolyan világpolgár, utazik folyamatosan, mert ezt igényli a munkája.

„Moszkvában éltem tíz évig, de az igazi otthonom a mai napig Visk. Londonban is otthon érzem magam, sok időt töltök az angol fővárosban, nemrégen született ott a második unokám. Vicces, mert nyomban öt állampolgársága lett. A lányom moszkvai magyar, a férje amerikai-francia, ezeket mind megkapta az angol mellé. De Budapesten is otthonosan mozgok.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. szeptember 19-i lapszámában jelent meg.)