Coulibaly ismét megmutatta: veretlenül lett bajnok és kupagyőztes a Loki!

Amelyben a Debrecen visszaült, mit visszaült, visszaugrott, díszlépésben visszamasírozott a dobogó tetejére, ráadásul korábbi idénybeli botladozásait feledtetve veretlenül lett bajnok. Erre még egyetlen vidéki csapat sem volt képes, fővárosi is csak ötször, ezt megelőzően legutóbb az 1966-os Vasas. Kondás Elemér ha játékosként nem is, de vezetőedzőként megdicsőült a cívisvárosban – nem mellesleg egy újabb rekordot is felállított a legénységével, hiszen a veretlen bajnokok egyike sem lett a Magyar Kupa győztese is!

Ugyanis a kupában is veretlenül végeztek az élen a debreceniek, a Kazincbarcika, a Cegléd, a Kecskemét, a Kaposvár, az Újpest, majd a döntőben a másodosztályú MTK sem tudta megverni őket – a Ligakupában azonban már nem ment nekik, az elődöntőben a Kecskemét 5–1-gyel kiütötte őket.

A légiósok közül ismét Adamo Coulibaly volt a húzóember, aki a nagyszerű Melis Béla (1988) után második lokistaként lett az élvonal gólkirálya (1931-ben Vincze Jenő a Bocskai FC színeiben lett aranycipős) – a bosnyák támadó, Stevo Nikolic tíz, a francia középpályás, Selim Bouadla tizenöt, a kameruni Yannick nyolc kanadai pontig jutott az MK-ban és az NB I-ben. A védelem feje Dajan Simac volt, a kapuban Nenad Novakovics volt az első számú választás, a legtöbbször pedig a hondurasi Luis Ramos szerepelt szűrőként.

A télen megvett Roguy Méyé másodjára nem remekelt Zalaegerszegen (de legalább egymillióért adták el külföldre, és most ingyen kapták vissza), a „gaboni vipera” az ANK-ról visszatérve új csapatában, a Lokiban aztán egy év alatt két gólig jutott. Végül ingyen elengedték úgy, hogy szerződéséből még három esztendő volt vissza.... A jó nevű Eugene Salami is 2011 elején érkezett Debrecenbe, a nigériai 355 játékpercig és egy árva gólig jutott a DVSC-ben 2013 nyaráig, de a román védőt, Stefan Mardarét, az észt támadót, Vjatseslav Zahovaikót és a litván kapust, Mindaugas Malinauskast is fölösleges volt leigazolni, szép lassan Mirsad Mijadinoski is kikopott a csapatból.

A belga Esteban Casagolda igazi jött-ment lett, családi okok miatt hamar hazament, a holland Adnan Alisic szerződést kapott, de a középpályás csak a tartalékcsapatig és pár Ligakupa-mérkőzésig jutott.

A címvédő Videoton több pontot gyűjtött, mint az előző idényben, Paulo Sousa csapatának mégis csak az ezüstérem jutott. A portugál valóságos forradalmat robbantott ki a keretben, a klubnál, a kispadon, de még öltözködésében is, és elődeitől, kollégáitól eltérően igen szoros kapcsolatot alakított ki a Nemzeti Sport újságíróival is. Később a bíróság értékelte a portugál őszinte beismerő vallomását. A kézfogás más ügyben is elmaradt.

De nem emiatt maradt nevezetes a Sousa-éra. Az egykori világklasszis középpályás Vidije ebben az idényben a kupasorozatokban nem remekelt, de lecserélte a fél keretet, 18 játékos igazolt, 19-et elengedett, és többnyire magyarok távoztak, külföldiek érkeztek, ám ekkor szerezték meg félmillió euróért Kovács Istvánt, és ekkor szerződtették álomfizetésért Torghelle Sándort.

Nikola Mitrovics, Walter Fernández, Héctor Sánchez, Paulo Vinícius, Evandro Brandao, Álvaro Brachi, Marco Caneira és Filipe Oliveira alapember lett, azonban Filip Pajovics, Jeff Silva, a pedig remekül induló Milan Perics, Uros Nikolics, Vasziliosz Aposztolopulosz nem vált be. Tavaszra állt össze igazán a csapat, noha távozott a télen (230 ezer euróért az Omonia Nicosiához, hosszas hercehurca után) az addig 12 gólig jutó André Alves.

Nikolics Nemanja 23 találatig jutott, Sándor György 10-ig, utánuk már a háromgólosok jöttek a házi góllövőlistán. Jól indultak pedig a nyáron, a Kecskemét elleni Szuperkupa-győzelemmel, a tavaszi Ligakupa-aranyérem azonban már csak sovány vigasz lett.

A Győr éppen csökkentette a légiósai számát, már csak 22-en maradtak, és okosan, átgondoltan igazoltak, már csak hatan jöttek (Djordje Kamber, Simon András, André Lamas, Marek Strestík, Varga Roland, Pátkai Máté), tizennégyen távoztak. Csertői Aurél és a később őt váltó elődje (!), Pintér Attila a harmadik helyre hozta be a zöld-fehéreket, jó indulás és rossz hajrá után. Csertői igyekezett a magyarokra építeni, első kezdőcsapatába öt légióst nevezett – Pintér hatot, és hármat még csereként vetett be. Sousa az első és utolsó NB I-es meccsén hét vendégmunkást foglalkoztatott abban az idényben, a Sturm Graz elleni két Bajnokok Ligája-selejtezőn szintén ennyit. A Loki bajnoki címe egyébként annak a fényében is érdekes, hogy a Vidi kerete kétszer értékesebb volt, mint a debrecenieké!

Nem lehetett panasz a Hemingway-korszakát élő Honvédre, amely a legjobb budapesti csapat lett, igaz, jócskán lemaradva a dobogóról. A menet közben eladott Torghellét Danilo Cirino ügyesen pótolta, 17 mérkőzésen 14 gólt lőtt, 2 gólpassz mellett; a légiósok közül Herve Tchami, Abass Dieng, Marko Vidovics, Ivan Lovric, Sorin Botis és Lukas Zelenka kapott főszerepet, utóbbi háromszoros cseh válogatottként érkezett, 2012 elején a cseh negyedosztályba távozott, alaposan beárazva a magyar futballt.

Nem mindenki kapott sok időt, összesen 17 új fiú jött, 22 pedig távozott. Kerülhettek volna az érkezők közép akár iraki szupertehetségek is, de FIFA lefújta a kispestiek ottani téli túráját. Danilo Cirinóért a télen félmillió eurót fizetett a Sion, Abass Dieng Vietnámba távozott, Harmony Ikande Izraelbe, Hercegfalvi Zoltán pedig a Vasashoz. Előtte engedték el Bajner Bálintot, szerződést kapott ellenben a korábban a Manchester City által is tesztelt chilei középhátvéd, Tomás Díaz.

A bronzérmesként induló Ferencváros rekorddal zárt, de nem örült neki, hiszen 14-szer is vereséget szenvedett (ez a negatív bajnoki rekordjuk). Prukner László, Nagy Tamás és Détári Lajos tizenhárom légióst vetett be, közöttük öt (Somália, Júnior Ailton, Andrezinho, Alison Silva, Ferro) brazilt. A szakértők szerint a légiósok közül a két védő, a holland Mark Otten és a cseh Martin Klein volt a legjobb, Pölöskei Péter öt góllal lett házi gólkirály a ligában, az MK-ban egyszer volt eredményes.

A finn középpályás, Juha Hakola hat, a norvég Liban Abdi öt kanadai pontig jutott, a brazil Ferro nem lett acélbiztos kezdő, 11 meccsen két gólt lőve, a horvát Marko Simic nyolc fellépésen jutott ennyiig. A brazil védő, Júnior Ailton és a szerb szűrő, Alekszandar Jovanovics alapemberré vált, de zöld-fehérben láthattunk akkor szlovén, argentin, japán, macedón és bosnyák légióst is. A Fradit az Európa-ligából az Aalesunds tanácsolta el, soraikban a háromszoros nigériai válogatott támadóval, Solomon Okoronkwóval, aki majd a télen a Pécsre igazol, ingyen.

Alison Silva beírta magát a klubtörténelembe, a Viditől fegyelmi okok miatt távozó szélsőt Kubatov Gáborék is hasonló okokból tanácsolták el, miután a brazil súlyos sérülést okozott egy Pécs elleni meccsen a Fradi volt kapusának, Holczer Ádámmak.

„Miután mindkettőnket kiállított a bíró, jött utánam az öltözőfolyosóra, ott is folytatta a műsort, majd a biztonságiak lefogták. A bal herém sérült meg, remélem nem súlyos az eset” – nyilatkozta megtörten az eset után a kapus. Alison Silva Fehérváron csak a saját mezét csapdosta, a földhöz, majd összeveszett Mezey Györggyel.

Sovány vigasz volt a Fradinak, hogy az Újpest is csak szenvedett, 1993 után újra a kiesés ellen harcolt. Mészöly Gézát hamar menesztette a belga tulajdonos, Roderick Duchatelet, Zoran Szpisljakot tavasszal Marc Leliévre váltotta, a szezon végén bejelentették Jos Daerdent, ugyanekkor a Honvéd nyilvánosságra hozta, hogy egy nálunk abszolúte ismeretlen olasz lesz a csapat új edzője, egy bizonyos Marco Rossi.

A lila-fehérek az idény előtt eladták a Vidinek 260 ezer euróért Mitrovicsot, de érkezett a rutinos Fehér Csaba, Kabát Péter páros. A Mitrovics helyére leigazolt kétszeres montenegrói válogatott Darko Markovics azonban nem vált be (pedig anno együtt játszott elődjével a korosztályos válogatottban), a belga U19-es válogatott Nikolas Proesmans is megbukott, miként a zseniális nevű szerb támadó, a fiatalon visszavonuló Nikon El Maesztro is, aki az Újpest előtt a West Ham, a Valencia és a Schalke csapatában is megfordult! Tizenötnél több mérkőzésen csak a bosnyák védő, Bojan Mihajlovic és a télen a Viditől megkapott karmester, Dusan Vasziljevics szerepelt, mából visszanézve csodálatosan kevés légióst alkalmazott az Újpest, az említettek mellett a holland bekk, Ferne Snoyl és a togói szűrő, Henritse Eninful volt kerettag.

Apropó, Snoyl: a sportigazgató, a neves Leo Beenhakker által Magyarországra hozott korábbi korosztályos válogatott játékos 2011 novemberében leigazolt az újpestiekhez, és innen is vonult vissza. 2012. január elsején, alig 26 évesen! Snoyl egyébként akkor került a klubhoz, amikor kitették a keretből Pollák Zoltánt, aki felszólalt a ki nem fizetett bérek miatt: a Blikk szerint Pollák az előző három év alatt holmi 40 millió forintot keresett, a hárommilliós hátralékra hivatkozva komoly megélhetési gondokról beszélt, és attól félt, utcára kerül kis családjával a ki nem fizetett albérletéből.

A különböző internetes oldalak az újpesti légiósok között tartják számon a budapesti születésű, újpesti nevelésű Wilson Electót és Mohamed Remilit, de mi ne essünk ebbe a hibába.

Apropó, aki nem olvasta volna a sorozat első részét: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, de éppen 2020-ban legalább ezeken a hasábokon tegyük tisztába e dolgokat: ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. De: azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban, hiszen ők önként döntöttek egy másik nemzeti csapat mellett. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot, ilyen volt például a Vasile Miriutából lett Miriuta László vagy Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőtt válogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak.

Jutott légiós, nem is kevés, és légiós edző is a Vasasnak, Marijan Vlak egy szezon alatt kétszer is megfordult a kispadon. Aligha ilyen százéves évfordulóról álmodoztak, augusztusban a születésnapi ünnepségek csúcspontja a Francesco Tottival kiálló Roma látogatása volt. Nyáron átugrottak az angyalföldiek Detroitba egy neves nemzetközi tornára, ahol ők az UNAM Pumas, a Fradi a River Plate tartalékjaitól kaptak ki, a bronzmérkőzést Détári Lajosék nyerték Urbán Flóriánék ellen.

A Zalaegerszeg egy híján húsz légióst alkalmazott, mégis kiesett. Vagy talán éppen ezért?

Tomiszlav Szivicset ősszel kirúgták Kecskemétről, a csapat végül negyedik és Ligakupa-döntős lett, Lencse László és Gyurcsó Ádám mellett a Foxi Kethevoama, Vladan Szavics, Francis Litsingi, Joco Stokic kvartett remekelt, a harmincat egyaránt elhagyó Alekszandar Alempijevics, Vladan Csukics kettőst meg a bajnokság befejeztével elvitte a Fradi. A Haladásnál csak az idény kezdete előtt Nenad Panics, Fabinho, a jó nevű Chinchilla-Vega Pablo, Spectu Romeo páros, Christian Sekulovic és Gordan Vuk próbázott hiába; Kaposváron Sisa Tibor kielemezte Oláh Lóránt statisztikáit, és a tartalékokhoz küldte a támadót, a helyére megvette a korábban a magyar válogatott ellen gólt szerző Serghei Alexeevet.

Az újonc Diósgyőr a vártnál jobban teljesített, Benczés Miklóssal, majd Szentes Lázárral a kispadon, ha tavasszal nem esik vissza a teljesítményük, még nagyobb meglepetést okozhattak volna, nem volt messze tőlük a negyedik hely. A DVTK dicsekedhetett a legmagasabb hazai nézőszámmal, Tisza Tibor mellett ekkor igazolták le Paco Gallardót, Enrique Carrenót és Fernando Fernándezt is, de a csapat legjobbja a „régi motoros” José Luque volt, idénybeli 16 kanadai pontjával, de az újonnan igazolt L'Imam Seydire sem lehetett panasz.

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is.

A TIZENÖT LEGJOBB IDEGENLÉGIÓS

1. José Luque (spanyol, Diósgyőr, 6.2), 2. Selim Bouadla (francia, Debrecen, 6.2), 3. Danilo Cirino (brazil, Honvéd, 6.1), 4. Szasa Sztevanovics (szerb, Győr, 6.1), 5. Adamo Coulibaly (francia, Debrecen, 6), 6. Lubos Hajdúch (szlovák, Kaposvár, 6), 7. Foxi Kethevoama (közép-afrikai köztársaságbeli, Kecskemét, 5.9), 8. Mohamadou Abdouraman (kameruni, Diósgyőr, 5.9), 9. Nikola Trajkovics (szerb, Győr, 5.8), 10. Vladan Szavics (montenegrói, Kecskemét, 5.8), 11. Milan Perics (szerb, Kaposvár, Videoton, 5.8), 12. Francisco Gallardo (spanyol, Diósgyőr, 5.8), 13. Filipe Oliveira (portugál, Videoton) és Nenad Todorovics (szerb, Pécs) 5.755.75, 14. Ji-Paraná (brazil, Győr, 5.8), 15. Nikola Mitrovics (Videoton, 5.7)

Az nb1.hu szerint az idény legjobb idegenlégiósa André Alves (Videoton) volt.

AZ ÉV ÁLOMCSAPATA AZ OSZTÁLYZATOK ALAPJÁN

Németh Gábor (Kecskemét, 6.2) – Mészáros Norbert (Debrecen, 6), Budovinszky Krisztián (Diósgyőr, 5.8), Éger László (Paks, 5.8) – Selim Bouadla (Debrecen, 6.2), Varga József (Debrecen, 6.1), Szakály Péter (Debrecen, 6.1), José Luque (Diósgyőr, 6.2) – Nemanja Nikolics (Videoton), Danilo Cirino (Honvéd, 6.1), Adamo Coulibaly (Debrecen, 6)

AZ IDEGENLÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA

Szasa Sztevanovics (szerb, Győr, 6.4) – Sorin Botis (román, Honvéd, 5.7), Nenad Todorovics (szerb, Pécs, 5.8), Dajan Simac (német, Debrecen, 5.6) – Filipe Oliveira (portugál, Videoton, 5.8), Selim Bouadla (francia, Debrecen, 6.2), Mohamadou Abdouraman (kameruni, Diósgyőr, 5.9), Foxi Kethevoama (közép-afrikai köztársaságbeli, Kecskemét, 5.9), José Luque (spanyol, Diósgyőr, 6.2) – Adamo Coulibaly (francia, Debrecen, 6), Danilo Cirino (brazil, Honvéd, 6.1)

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK

Debrecen: Vukasin Polekszics (montenegrói), Nenad Novakovics (szerb), Mindaugas Malinauskas (litván), Mirszad Mijadinoszki (macedón), Dajan Simac (horvát), Stefan Mardare (román), Luis Ramos (hondurasi), Adnan Alisic (holland), Yannick (kameruni), Adamo Coulibaly, Selim Bouadla (franciák), Stevo Nikolic (bosnyák), Vjatseslav Zahovaiko (észt), Eugene Salami (nigériai), Roguy Méyé (gaboni), Esteban Casagolda (spanyol), Lucas, Vinícius Galvao (brazilok)
Videoton: Mladen Bozsovics, Goran Vujovics (montenegróiak), Filip Pajovics, Nikola Mitrovics, Dusan Vasziljevics, Uros Nikolics, Milan Perics (szerbek), Marco Caneira, Filipe Oliveira (portugálok), Paulo Vinícius, Jeff Silva, André Alves (brazilok), Vasziliosz Aposztolopulosz (görög), Héctor Sánchez, Álvaro Brachi, Walter Fernández (spanyolok), Evandro Brandao (angolai), Tomás Tujvel (szlovák)
Győr: Szasa Sztevanovics, Nikola Trajkovics, Vladimir Djordjevics, Lazar Sztanisics (szerbek), Djordje Kamber (bosnyák), Szabó Ottó, Miklós Viktor (szlovákok), Marko Dinjar, Valentin Babic, Damir Milovanovic (horvátok), Linas Pilibaitis (litván), Ji-Paraná, Nicolás Ceolin, André Lamas (brazilok), Mihai Nicorec (román), Marek Strestík (cseh), Rati Alekszidze, Lasa Totadze, Giorgi Ganugrava (grúzok), Jarmo Ahjupera (észt), Goran Vujovics (montenegrói)
Budapest Honvéd: Ivan Lovric, Boris Bjelkanovic (horvátok), Tomás Díaz (chilei), Marko Vidovics, Radiszlav Szekulics, Bojan Bozsovics (montenegróiak), Marek Kostoláni (szlovák), Sorin Botis, Sergiu Moga, Sebastian Remes (románok), Jean Akassou, Souleymane Diaby (elefántcsontpartiak), Harmony Ikande, Marshal Mfon Johnson (nigériaiak), Lukas Zelenka (cseh), Matías Porcari (argentin), Abass Dieng (szenegáli), Herve Tchami (kameruni), Danilo Cirino, Nicolás Ceolin (brazilok), Emir Hadzic (bosnyák)
Kecskemét: Szinisa Radanovics, Vladan Csukics, Alekszandar Alempijevics, Vladan Brdarics, Vladan Szavics (szerbek), Kelvin Maynard (holland), Christian Ebala (kameruni), Francis Litsingi (kongói köztársaságbeli), Foxi Kethevoama (közép-afrikai köztársaságbeli), Joco Stokic (bosnyák), Sindou Dosso (elefántcsontparti), Robson de Sousa (brazil), Igor Pisanjuk (kanadai)
Paks: –
Diósgyőr: Ivan Rados, Igor Gal (horvátok), Szavo Rakovics (szerb), Mohamadou Abdouraman, George Menougong (kameruniak), Jusszef Szekur (marokkói), Paco Gallardo, José Luque, Fernando Fernández, Enrique Carreno (spanyolok), Bernardo Frizoni (brazil), Vicente Arze (bolíviai), L'Imam Seydi (francia)
Haladás: Marián Sluka, Branislav Fodrek (szlovákok), Goran Vujovics (montenegrói)
Siófok: Eugéne Fomumbod (kameruni), Denisz Rebrik (ukrán), Bojan Bozsovics (montenegrói), Roni Ribeiro (brazil), Yondo Yvan (kameruni)
Kaposvár: Lubos Hajdúch, Tomas Sedlák (szlovákok), Petar Mudresa, Drazsen Okuka, Bojan Pavlovics, Miroszlav Grumics, Milan Perics (szerbek), Boris Gujic (bosnyák), Pedro Sass (brazil), Aaron Addo (ghánai), Nikola Safaric (horvát), Danian Dzsavad (marokkói), Serghei Alexeev (moldovai), Bara Bebeto (szenegáli), Haruna Jammeh (gambiai), Moustapha Diallo (guineai)
Ferencváros: Marko Ranilovic (szlovén), Martin Klein (cseh), Somália, Júnior Ailton, Andrezinho, Alison Silva, Ferro (brazilok), Alekszandar Jovanovics (szerb), Liban Abdi (norvég), Juha Hakola (finn), Héctor Morales (argentin), Homma Kazuo (japán), Marko Simic (horvát), Mark Otten (holland), Nikola Jakimovszki (macedón), Emil Miljkovic (bosnyák)
Pécsi MFC: Nenad Todorovics, Marko Marovics (szerbek), Andrej Causic, Goran Paracki (horvátok), Cosmin Goia (román), Vladimir Markovic, Adnan Hrelja (bosnyákok), Irakli Kvekveszkiri (grúz), Marko Scsepanovics (montenegrói), Zoran Zeljkovic (szlovén), Ellis Samuel Ato (ghánai), Solomon Okoronkwo, Egejuru Godslove (nigériaiak)
Újpest: Bojan Mihajlovic (bosnyák), Ferne Snoyl (holland), Henritse Eninful (togói), Darko Markovics (montenegrói), Nikolas Proesmans (belga), Dusan Vasziljevics, Nikon El Maesztro (szerb)
Lombard Pápa: Lasa Totadze, Giorgi Ganugrava (grúzok), Vadims Zulevs (lett), César Quintero (kolumbiai), Sander Puri (észt), Lazar Arszics, Goran Marics (szerbek), Antonio Inutile (finn), Mouhamadou Seye (szenegáli), Joze Benko (szlovén), Konstantin Peric (bosnyák)
Vasas: Ivan Janjusevics (montenegrói), Haris Mehmedagic, Jusuf Dajic (bosnyákok), Lubos Ilizi (szlovák), Jurica Pranjic, Marko Simic (horvátok), Dusan Mileusznics, Milos Jokics, Lazar Arszics (szerbek), Mirel Soare (román), Kasali Yinka Casal (nigériai), Makadji Boukar (kameruni), Homma Kazuo (japán), Bradley Hudson-Odoi (ghánai)
Zalaegerszeg: Roguy Méyé (gaboni), Safet Jahic (szlovén), Djordje Kamber (bosnyák), Milan Bogunovics, Rados Bulatovics, Alekszandar Sztaniszavljevics, Mladen Brkics, Marko Miloszavljevics (szerbek), Serif Szadek (egyiptomi), Giorgi Ganugrava (grúz), Manu Hervás (spanyol), Mihai Nicorec, Vlad Bujor (románok), Leon Panikvar (szlovén), Ahmet Delic (osztrák), Ivan Delics, Darko Pavicsevics (montenegróiak), Prince Rajcomar (holland), Daniils Turkovs (lett)

IDEGENLÉGIÓS EDZŐK
Paulo Sousa (portugál, Videoton)
Tomiszlav Szivics (szerb, Kecskemét, 1-16. forduló)
Marijan Vlak (horvát, Vasas, 6-17. és 24-30. forduló)
Zoran Szpisljak (szerb, Újpest, 5-23. forduló)
Marc Leliévre (belga, Újpest, 24-30. forduló)

ROSSZ IDŐBEN... Az 1987-ben született holland középső védő, Kelvin Maynard csak egy fél évet töltött el a Kecskemét színeiben Magyarországon, hamar továbbállt: előtte az Olhanensében és a Volendamban, később a Burtönben és a Royal Antwerpenben is megfordult – 2019-ben már a holland ötödosztályban futballozott, amikor elhunyt egy utcai lövöldözésben, vétlen félként. Rossz időben, rossz helyen tartózkodott, ennyi egy élet...

HUDSON-ODOI A VASASBAN? Igen, megtörtént: a ghánai támadó középpályás, szélső, a még ma is csak 32 éves Bradley Hudson-Odoi hat bajnoki mérkőzésen játszott a Vasasban, adott két gólpasszt 410 játékperc alatt, ez nem is olyan rossz teljesítmény, igaz, a Paks és a DVTK ellen így sem nyertek. A Ligakupában duplázott a DVSC ellen, de ekkor is kikaptak. A Fulham-nevelés, korábban ghánai korosztályos válogatott játékos csak kisebb klubokig jutott az angyalföldiek után, tavalyelőtt visszavonult, hogy játékosügynökként folytassa. Legnevesebb pártfogoltja természetesen öccse, Callum. Bradley-t 2012 elején eltanácsolta a Vasas, Kasali Casallal együtt, de az új edző, Vlak visszahívta őket – közben a duó a Fulhamnél kapott edzéslehetőséget.

CSANK JÁNOS MEGMONDTA. „hiába szeretnénk mi magyar labdarúgókat hozni, ha egyszerűen nincsenek. Nem azért nem veszünk magyar futballistát, mert drága, hanem azért mert egyszerűen nincs. Az akadémiák képtelenek annyi élvonalbeli játékost kinevelni, amennyire szükség lenne. Azok a játékosok pedig, akik odakerülnek az akadémiáról a felnőttcsapatokhoz, többnyire nem játszanak, mert az edzők meccseket akarnak nyerni, nem merik bevetni őket. A magyar piac totálisan beszűkült, nagyon sok csapat megszűnt, nincs vidéki merítési lehetőség, az alacsonyabb osztályokból szinte már nem is lehet labdarúgókat hozni.”