Végy egy jó kapust! – Thury Gábor publicisztikája

Junior-mellékletünk főanyagát január 19-én a fiatal magyar futballkapusoknak szentelte, pontosabban azoknak, akik külföldön próbálnak szerencsét. Az apropót Onódi Ákos (19) Liverpool elleni bemutatkozása adta, az FA-kupában az Aston Villában védett, s ugyan csapata 4–1-re vesztett, a magyar futballista rengeteg dicséretet kapott, a srácnak Mohamed Szalah gratulációja esett a legjobban. Rákattintva az utanpotlassport.hu honlapjára, feltűnhet, hogy a West Ham United akadémiáján nevelkedő Hegyi Krisztiánról (18) a kalapácsosok címere alatt állva készült fotó, Megyeri Gábor (18) pedig a „minden út Rómába vezet” mondásnak tartalmat adva a farkasok jelképe előtt látható, de a legérdekesebb kép a juventusos Senkó Zsombor (18) szelfije a klub jelenlegi legnagyobb sztárjával, Cristiano Ronaldóval.

Ha kicsit kutakodunk az európai mezőnyben, 20 év alatt Bencze Antal (18, Vitória Guimaraes), Veszelinov Dániel (19, DAC) és Tóth Balázs (16, Salzburg) nevével találkozhatunk elsősorban. Bencze a Sándor Károly Akadémia növendéke volt, 2018-ban költözött Portugáliába, 2020 nyarán profi szerződést kötött a Vitóriával. (Ott korábban ugyancsak az MTK neveltje, Bíró Bence is megfordult. A 22 esztendős, középpályásként és csatárként is szerepeltethető futballista jelenleg a kék-fehérek NB I-es keretének tagja, a Vitóriánál Sergio Conceicao, a nagycsapat akkori edzője nem egy alkalommal meghívta a profik edzésére is. Márpedig a tréner nem akárki: a 2000-es Eb-n Rotterdamban az ő három góljával nyert Portugália 3–0-ra Németország ellen.) Veszelinov nem máshol pallérozódott, mint a 108-szoros válogatott Király Gábor akadémiáján Szombathelyen. A névadónak köszönhető, hogy néhány edzésen részt vehetett (a mezőnyjátékos Jagodics Milánnal) a Bayer Leverkusennél, Király egyik korábbi klubjában. Ám életének nagyobb fordulópontja, hogy 2020 nyarán ő is profi szerződést kötött, a dunaszerdahelyi DAC-ban próbál gyökeret ereszteni. Tóth Balázs az Illés Akadémiától került Szoboszlai Dominik korábbi egyesületéhez, 2020 ősze óta a fiókcsapat, az FC Liefering játékosa. Kiss Ágoston (19) neve sem hagyható ki a sorból: ő is szombathelyi növendék, 2018-ban próbajátékon vett részt a Herthánál, a 2019–2020-as idényben kölcsönvette a német Arminia Bielefeld, harmadik kapusként azonban nem jutott szóhoz a felnőttek között, ezért hazatért, 2020-tól a Puskás Akadémia NB I-es keretének tagja.

Onódi, Senkó és Hegyi kapcsán Kövesfalvi István, az utánpótlás-válogatott kapusedzője elmondta, a kapusoké tulajdonképpen egyéni képzés, „csupán” elkötelezett trénerek és fejlődni akaró gyerekek kellenek a sikerhez. Valóban ilyen egyszerű lenne? Kövesfalvi néhány évvel ezelőtt a DVTK honlapján kifejtette, a kapusok képzésében hasonlók a gondok, mint a mezőnyjátékosoknál, vagyis „remegnek” az alapok. Már a kiválasztásnál gondot jelent, hogy sok olyan gyerek akar védeni, aki nem alkalmas a profi sportra. Hozzátette: a kapusedzők egy része elavult módszereket használ, nem követi az új trendeket, ezzel pedig a gyerekektől veszik el a lehetőséget, hogy kihozzák magukból a maximumot. „Sokkal nyitottabbnak kellene lennünk a tanulásra, a képzésekre, mert csak így érhetünk el tényleges fejlődést.” Nemrég azonban Hegyi, Senkó, Kiss és Tóth kapcsán árnyalta is a képet, mondván, a hosszú évek alatt befektetett munka megtérülni látszik, külön kiemelte az Illés Akadémián folyó munkát. Írjuk le a jót is: a kapusok szakmai képzéséért Kutasi Csaba, Németh Gábor és Rózsa Dániel felel, nagy hangsúlyt fektetve ez e poszton szereplők lábbal való játékára és az összjátékba bekapcsolódásra.

Az NS-ben megjelenő összeállításra egy kommentelő így reagált: „Azért vagyunk ennyivel jobbak kapusokban (más országot nem tudok, ahol ilyen különbség lenne a kapusok javára ennyi ideje), mert őket sokkal nehezebb elrontani. Igazából ez a minőségi különbség fokmérője is egy utánpótlásrendszernek.” Egy másik kommentelő szerint: „A mezőnyjátékosok éppen a rendes egyéni képzés hiánya miatt vannak hátrányban, a kapusok ezt nyilván megkapják...”

Vajon hogyan látják az érintettek? Bencze Antal (Vitória) a footballfactor portálnak nyilatkozott a honi és a külföldi képzés különbségéről: „Az edzések ugyanolyan alapon vannak felépítve, mint otthon, csak a játékosok máshogy állnak hozzá, itt minden vérre megy. Otthon néha azt vettem észre, olykor nincs kedvük edzésre járni, mert minek? Itt ilyen nincs.” Arra a felvetésre, van-e differencia a portugál és a magyar kapusképzés között, tagadólag válaszolt: „Magyarországon a kapusnevelés elég jó, ami itt is nagyszerű, nemigen látok különbséget.” Veszelinov Dániel (DAC) így beszélt a Leverkusenben tapasztaltakról: „Nagy hangsúlyt fektetnek a lábmunkára, minden edzés elején intenzív lábmunkával gyorsítják fel magukat, és ezt rengeteget gyakorolják. Ezenkívül hasonló gyakorlatok voltak, mint itthon, de a mentalitás más. A csapattréningen is azt láttam, hogy ha edzés van, akkor edzés van, mindenki száztíz százalékban koncentrál, fegyelmezett és leegyszerűsített, tiszta focit játszik. Úgy érzem, ezzel a tanulmányúttal új motivációt kaptam, látom, hova kell fejlődni és milyen minőségben kell a tréningeken a feladatokat végrehajtani.”

Faragó Dániel, aki 2017-ben 14 évesen az MTK-ból került az FC Zürich utánpótlásának kötelékébe, így látta különbséget: „Amikor megérkeztem, és az egyik edzésen az összes bázisról együtt készültek a játékosok, csak lestem, hogy a kapusok is olyan dolgokat megcsináltak lábbal, ami Magyarországon szinte elképzelhetetlen. Jobbal, ballal, külsővel, belsővel, mindent kell tudnunk nekünk is. Bár az MTK-ban is rengeteget gykoroltam a passzolást a mezőnyjátékosok között, így is nagyon sokat kellett tennem ahhoz, hogy utolérjem az ittenieket. Ezenkívül a játék is gyorsabb, támadóbb szellemben fociznak a csapatok, így nekem is több a dolgom.” Az öltöző hangulatát is teljesen másnak ítélte, mint amilyen az MTK-ban volt. Nagy a verseny a csapatba kerülésért, mindenki hajt, és meg akarja mutatni magát. „Nincs olyan nagy haverkodás, mint otthon. Ez eleinte szokatlan volt, ugyanakkor szerintem nemcsak nálunk megy így, hanem más, nagy külföldi klubokban is.”

Gulácsi Péter minden kétséget kizáróan napjaink első számú magyar kapusa, aki 2007-ben, gyerekként szerződött Liverpoolba, hat évvel később, 2013-ban ment Salzburgba, 2015-ben Lipcsébe, ahol még 2016 tavaszán is a kispadon ült, kilenc évvel azután, hogy Angliába érkezett tanulni. Csaknem egy évtizedre volt szüksége, hogy igazán beinduljon a felnőttpályafutása. Az RB Leipzig 30 éves, 36-szoros válogatott játékosának karrierjét nem részletezem, szinte nyitott könyv, annyit azonban megjegyeznék, a 2009-ben U20-as világbajnokságon bronzérmes együttes tagjai közül az egyetlen, aki fényes karriert fut be – noha például Németh Krisztián 37-szeres, Koman Vladimir 36-szoros válogatott. A Puskás Akadémia keretének tagja, Kiss Ágoston korábban azt is mondta: „Ahhoz, hogy profi első ligás vagy válogatott kapus legyél, nem elég, hogy az edzésen odateszed magad, kell a jó mentalitás, a hit, nem mellesleg az alázat, és az, hogy igenis akarj mindennap jobb lenni.” Elődje, Gulácsi nyilván eszerint él, s talán mostani tehetségeink is, ám ha kiemelünk néhány gondolatot fentebbről, talán jobban érthető, mezőnyjátékosaink miért nincsenek kapusaink szintjén: ott minden vérre megy, itthon néha nincs kedvük a játékosoknak edzésre járni, ott száztíz százalék kell, nincs haverkodás, mint itthon.

Végy egy jó kapust! – tartja a mondás. Ezzel alighanem rendben is lennénk…

Junior-mellékletünk főanyagát január 19-én a fiatal magyar futballkapusoknak szentelte, pontosabban azoknak, akik külföldön próbálnak szerencsét. Az apropót Onódi Ákos (19) Liverpool elleni bemutatkozása adta, az FA-kupában az Aston Villában védett, s ugyan csapata 4–1-re vesztett, a magyar futballista rengeteg dicséretet kapott, a srácnak Mohamed Szalah gratulációja esett a legjobban. Rákattintva az utanpotlassport.hu honlapjára, feltűnhet, hogy a West Ham United akadémiáján nevelkedő Hegyi Krisztiánról (18) a kalapácsosok címere alatt állva készült fotó, Megyeri Gábor (18) pedig a „minden út Rómába vezet” mondásnak tartalmat adva a farkasok jelképe előtt látható, de a legérdekesebb kép a juventusos Senkó Zsombor (18) szelfije a klub jelenlegi legnagyobb sztárjával, Cristiano Ronaldóval.

Ha kicsit kutakodunk az európai mezőnyben, 20 év alatt Bencze Antal (18, Vitória Guimaraes), Veszelinov Dániel (19, DAC) és Tóth Balázs (16, Salzburg) nevével találkozhatunk elsősorban. Bencze a Sándor Károly Akadémia növendéke volt, 2018-ban költözött Portugáliába, 2020 nyarán profi szerződést kötött a Vitóriával. (Ott korábban ugyancsak az MTK neveltje, Bíró Bence is megfordult. A 22 esztendős, középpályásként és csatárként is szerepeltethető futballista jelenleg a kék-fehérek NB I-es keretének tagja, a Vitóriánál Sergio Conceicao, a nagycsapat akkori edzője nem egy alkalommal meghívta a profik edzésére is. Márpedig a tréner nem akárki: a 2000-es Eb-n Rotterdamban az ő három góljával nyert Portugália 3–0-ra Németország ellen.) Veszelinov nem máshol pallérozódott, mint a 108-szoros válogatott Király Gábor akadémiáján Szombathelyen. A névadónak köszönhető, hogy néhány edzésen részt vehetett (a mezőnyjátékos Jagodics Milánnal) a Bayer Leverkusennél, Király egyik korábbi klubjában. Ám életének nagyobb fordulópontja, hogy 2020 nyarán ő is profi szerződést kötött, a dunaszerdahelyi DAC-ban próbál gyökeret ereszteni. Tóth Balázs az Illés Akadémiától került Szoboszlai Dominik korábbi egyesületéhez, 2020 ősze óta a fiókcsapat, az FC Liefering játékosa. Kiss Ágoston (19) neve sem hagyható ki a sorból: ő is szombathelyi növendék, 2018-ban próbajátékon vett részt a Herthánál, a 2019–2020-as idényben kölcsönvette a német Arminia Bielefeld, harmadik kapusként azonban nem jutott szóhoz a felnőttek között, ezért hazatért, 2020-tól a Puskás Akadémia NB I-es keretének tagja.

Onódi, Senkó és Hegyi kapcsán Kövesfalvi István, az utánpótlás-válogatott kapusedzője elmondta, a kapusoké tulajdonképpen egyéni képzés, „csupán” elkötelezett trénerek és fejlődni akaró gyerekek kellenek a sikerhez. Valóban ilyen egyszerű lenne? Kövesfalvi néhány évvel ezelőtt a DVTK honlapján kifejtette, a kapusok képzésében hasonlók a gondok, mint a mezőnyjátékosoknál, vagyis „remegnek” az alapok. Már a kiválasztásnál gondot jelent, hogy sok olyan gyerek akar védeni, aki nem alkalmas a profi sportra. Hozzátette: a kapusedzők egy része elavult módszereket használ, nem követi az új trendeket, ezzel pedig a gyerekektől veszik el a lehetőséget, hogy kihozzák magukból a maximumot. „Sokkal nyitottabbnak kellene lennünk a tanulásra, a képzésekre, mert csak így érhetünk el tényleges fejlődést.” Nemrég azonban Hegyi, Senkó, Kiss és Tóth kapcsán árnyalta is a képet, mondván, a hosszú évek alatt befektetett munka megtérülni látszik, külön kiemelte az Illés Akadémián folyó munkát. Írjuk le a jót is: a kapusok szakmai képzéséért Kutasi Csaba, Németh Gábor és Rózsa Dániel felel, nagy hangsúlyt fektetve ez e poszton szereplők lábbal való játékára és az összjátékba bekapcsolódásra.

Az NS-ben megjelenő összeállításra egy kommentelő így reagált: „Azért vagyunk ennyivel jobbak kapusokban (más országot nem tudok, ahol ilyen különbség lenne a kapusok javára ennyi ideje), mert őket sokkal nehezebb elrontani. Igazából ez a minőségi különbség fokmérője is egy utánpótlásrendszernek.” Egy másik kommentelő szerint: „A mezőnyjátékosok éppen a rendes egyéni képzés hiánya miatt vannak hátrányban, a kapusok ezt nyilván megkapják...”

Vajon hogyan látják az érintettek? Bencze Antal (Vitória) a footballfactor portálnak nyilatkozott a honi és a külföldi képzés különbségéről: „Az edzések ugyanolyan alapon vannak felépítve, mint otthon, csak a játékosok máshogy állnak hozzá, itt minden vérre megy. Otthon néha azt vettem észre, olykor nincs kedvük edzésre járni, mert minek? Itt ilyen nincs.” Arra a felvetésre, van-e differencia a portugál és a magyar kapusképzés között, tagadólag válaszolt: „Magyarországon a kapusnevelés elég jó, ami itt is nagyszerű, nemigen látok különbséget.” Veszelinov Dániel (DAC) így beszélt a Leverkusenben tapasztaltakról: „Nagy hangsúlyt fektetnek a lábmunkára, minden edzés elején intenzív lábmunkával gyorsítják fel magukat, és ezt rengeteget gyakorolják. Ezenkívül hasonló gyakorlatok voltak, mint itthon, de a mentalitás más. A csapattréningen is azt láttam, hogy ha edzés van, akkor edzés van, mindenki száztíz százalékban koncentrál, fegyelmezett és leegyszerűsített, tiszta focit játszik. Úgy érzem, ezzel a tanulmányúttal új motivációt kaptam, látom, hova kell fejlődni és milyen minőségben kell a tréningeken a feladatokat végrehajtani.”

Faragó Dániel, aki 2017-ben 14 évesen az MTK-ból került az FC Zürich utánpótlásának kötelékébe, így látta különbséget: „Amikor megérkeztem, és az egyik edzésen az összes bázisról együtt készültek a játékosok, csak lestem, hogy a kapusok is olyan dolgokat megcsináltak lábbal, ami Magyarországon szinte elképzelhetetlen. Jobbal, ballal, külsővel, belsővel, mindent kell tudnunk nekünk is. Bár az MTK-ban is rengeteget gykoroltam a passzolást a mezőnyjátékosok között, így is nagyon sokat kellett tennem ahhoz, hogy utolérjem az ittenieket. Ezenkívül a játék is gyorsabb, támadóbb szellemben fociznak a csapatok, így nekem is több a dolgom.” Az öltöző hangulatát is teljesen másnak ítélte, mint amilyen az MTK-ban volt. Nagy a verseny a csapatba kerülésért, mindenki hajt, és meg akarja mutatni magát. „Nincs olyan nagy haverkodás, mint otthon. Ez eleinte szokatlan volt, ugyanakkor szerintem nemcsak nálunk megy így, hanem más, nagy külföldi klubokban is.”

Gulácsi Péter minden kétséget kizáróan napjaink első számú magyar kapusa, aki 2007-ben, gyerekként szerződött Liverpoolba, hat évvel később, 2013-ban ment Salzburgba, 2015-ben Lipcsébe, ahol még 2016 tavaszán is a kispadon ült, kilenc évvel azután, hogy Angliába érkezett tanulni. Csaknem egy évtizedre volt szüksége, hogy igazán beinduljon a felnőttpályafutása. Az RB Leipzig 30 éves, 36-szoros válogatott játékosának karrierjét nem részletezem, szinte nyitott könyv, annyit azonban megjegyeznék, a 2009-ben U20-as világbajnokságon bronzérmes együttes tagjai közül az egyetlen, aki fényes karriert fut be – noha például Németh Krisztián 37-szeres, Koman Vladimir 36-szoros válogatott. A Puskás Akadémia keretének tagja, Kiss Ágoston korábban azt is mondta: „Ahhoz, hogy profi első ligás vagy válogatott kapus legyél, nem elég, hogy az edzésen odateszed magad, kell a jó mentalitás, a hit, nem mellesleg az alázat, és az, hogy igenis akarj mindennap jobb lenni.” Elődje, Gulácsi nyilván eszerint él, s talán mostani tehetségeink is, ám ha kiemelünk néhány gondolatot fentebbről, talán jobban érthető, mezőnyjátékosaink miért nincsenek kapusaink szintjén: ott minden vérre megy, itthon néha nincs kedvük a játékosoknak edzésre járni, ott száztíz százalék kell, nincs haverkodás, mint itthon.

Végy egy jó kapust! – tartja a mondás. Ezzel alighanem rendben is lennénk…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!