Marco Rossi csapata az élen – maroknyi légióssal!

Amelyben Marco Rossi a csúcsra járatta a maga Honvédját, a kispesti csapat a sokkal több pénzből gazdálkodó Videotont és a Ferencvárost is megelőzve végzett az élvonal élén, a fehérváriakat ráadásul igazi ki-ki mérkőzésen megverve az aranyéremért.

Természetesen légiós alapemberekkel, de megéri megállni egy pillanatra elgondolkodni, hogy milyen légiósokkal! A Vidi elleni „aranymérkőzésen” három légiós kezdett: a klubot 2015-től a napjainkig is szolgáló Djordje Kamber, aki szerb U21-es és bosnyák felnőtt válogatott, a nigériai Patrick George Ikenne-King, aki nyolc idényt húzott le Kispesten, és az olasz Davide Lanzafame, akit dohos, bundaszagú szelek fújtak hozzánk a napfényes Itáliából, de azt el kell ismerni, hogy kiemelkedett a honi mezőnyből, 110 honvédos mérkőzésén 52 gólt lőtt, 29 gólpassz mellett, és 700 ezer eurót fizetett érte az FTC.

Sokat elmond róla és a magyar futballról is, hogy egy időben komolyan felmerült, hogy szerepeljen a magyar válogatottban!

Azon a nevezetes bajnokin Rossi két légióst nevezett a kispadra, és mindkettejüket be is vetette: a 2007-ben a Kecskemét által felfedezett, majd egy szingapúri kitérő után 2011-ben a Honvédhoz igazoló Ivan Lovric ma is a kispestieket erősíti (közben egy idényt eltöltött Kecskeméten), a még 2004-ben Magyarországra kerülő szerb középpályás, Dusan Vasziljevics kétéves honvédos karrierje utolsó fellépését kapta meg Rossitól, néhány perc erejéig.

Ma az MTK öregfiúit erősíti, és talán folytatja pókeres karrierjét is.

Érdekes, hogy sokan Holender Filipet is légiósként tartották számon, holott ő már 2013-tól magyar állampolgár is, nem csak szerb, és ami döntő: a magyar felmenőkkel rendelkező szélsőnek azért volt fontos a magyar „papír”, hogy pályára léphessen az U21-es válogatottunkban. 2018-ban aztán a felnőttek között is bemutatkozhatott.

Apropó, aki nem olvasta volna a sorozat első részét: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, de tegyük tisztába e dolgokat: ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. De: azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban, hiszen ők önként döntöttek egy másik nemzeti csapat mellett. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot, és be nem mutatkoztak valamelyik válogatottban, ilyen volt például Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőtt válogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak, és magyarnak minden magyar állampolgárságot is kapó futballistát.

Tudna mesélni a kettős állampolgárságról Nagy Sándor (egyesek szerint Oleksandr Nadj, vagy éppen Olekszandr Arpadovics Nagy) is, aki a gyerekkorának egy részét a szabolcsi Máriapócson töltötte, napszámosként, és közben a helyi csapatban is játszott – középpályásként.

A Honvéd aranyérme már csak azért is roppant dicséretes, mert a játékoskeret becsült értéke az egész ligában csak a negyedik volt – hátulról!

A román Raul Palmes egyébként még mindig a Honvéd játékosa, Csíkszeredán kölcsönjátékoskodik, Kadima Kabangu (Kongói Köztársaság) válogatottként érkezett, 500 percet sem játszott, ehhez képest hét kanadai pontot termelt, később ingyen elengedték Örményországba.

Most sem lett bajnok a Videoton, amelyet a Marseille volt remek védője után most a Manchester United volt remek védője, a norvég Henning Berg vezetett, mint láthattuk, nem teljes sikerrel, ráadásul a Magyar Kupából ősszel kiütötte őket az NB III-as Budafok, az Európa-ligából meg már augusztus elején a Midtjylland. Az új sportigazgató, Kovács Zoltán mindenestől együtt legalább hárommillió euróért erősített a szezonra, Mirko Maric 650 ezer euróba került, Fiola Attila ugyanennyibe, Bódi Ádám 300 ezerbe, Anel Hadzic és Danko Lazovics ingyen érkezett, Marko Scsepovics nem tudni, mennyiért.

Lazovics már 33 éves volt, de még mindig fiatalosan heves vérű és meggondolatlan, a Zenit, a PSV, a Feyenoord, a Bayer Leverkusen és a Partizan Beograd egykori ásza első magyarországi idényében 31 mérkőzésen 20 kanadai pontot szerzett (az El-ben csak egy félidő jutott neki). Scsepovics 25 fellépésen 23-at, ő augusztus legvégén érkezett meg Fehérvárra. Nagyon érdekes a horvát támadó, Maric esete, akit hét hónap után 50 ezer euró mínusszal adtak el Eszékre, 22 mérkőzés és alig két gól után, de a csatár ott magára talált, Silvio Berlusconi Monzája már 4.5 millió euróért veszi meg – a friss horvát gólkirályként!

Pedig remek formában volt Maric Fehérvárra igazolása előtt, néhány nappal azelőtt mutatkozhatott be a horvát felnőttválogatottban a korábbi bosnyák korosztályos válogatott csatár.

A legtöbb mérkőzést Bergtől a 2017 tavasza óta magyar állampolgár és ami fő, magyar válogatott Paulo Vinícius, valamint Loic Nego érdemelte ki, a légiósok közül a legkevesebb fellépés – ha eltekintünk a szlovák András Lenárt egy félidejétől a Makó elleni kupamérkőzésen – Filipe Oliveirának jutott, tíz, de őt januárban elengedték Ciprusra. Bergék követték tehát a józan ész, a felelős gazdálkodás és Thomas Doll egy évvel azelőtti receptjét: ha már volt a keretben egy légiós, akkor azt foglalkoztatták is, fölösleges légióst pedig nem igazoltak vagy nem tűrtek meg a keretben.

Ha már Doll, a címvédő Ferencváros csak a negyedik helyen végzett, pedig érkezett félmillió euróért Botka Endre, 300 ezer euróért Oliver Hüsing, harmadennyiért Janek Sternberg, ingyen Lovrencsics Gergő, Kleinheisler László (kölcsönbe, Németországból, németül tanulni), Bognár István, Marco Djuricin, Amadou Moutari, Julian Koch és Rju Szung Vu, miközben nyereséggel zártak a transzferpiacon, hiszen sokkal többért adták el a Nagy Ádám, Cristian Ramírez, Nagy Dominik triót.

Éppen a Ferencváros nem követte a Ferencváros receptjét: az osztrák válogatott támadónak, Djuricinnak jól ment az ősszel, de azután beleszürkült az NB I-be, nem is vették meg végleg a Salzburgtól, Hüsinget egy idény után ingyen (!) elengedték a német harmadosztályba, a „csak” 100 ezer euróért megszerzett Sternberget másfél év múlva szintén ingyen engedik haza, szintén a harmadosztályba – mint az előző cikkben megjegyeztük többek kapcsán, Dollnak nem volt szerencséje a honfitársaival.

A nem nyilvános összegért átigazolt sokszoros U-válogatott, a Dortmunddal bajnoki címet szerző védelmi mindenes Koch 2019 nyaráig maradhatott, ugyanakkor két és fél év alatt mindössze 22-szer játszott tétmérkőzésen, összesen 1130 játékpercet…

Nem volt rossz ötlet elsőre a dél-koreai Rju átigazolása sem, akit a Bayer Leverkusen adott kölcsön, de 11 bajnokin csak egy gólt lőtt (azt is első fellépésén, az MTK elleni vereség alkalmával), nem marasztalták. A legtöbb mérkőzést ebben az idényben is egy légiós kapta Dolltól, most az osztrák védő, Emir Dilaver. Michal Nalepa februárra kikopott a kezdőből, és ugyan tavaszra visszakerült oda, de a nyáron ingyen hazaengedték Lengyelországba.

Az egyik leggyengébb kerettel harmadik lett a Vasas, a Kire Risztevszki, Felix Burmeister kettős nagy idényében. A veterán török csatár, Mahir Saglik is megrázta magát, a Dortmund egykori játékosa egyetlen magyarországi idényében 36 mérkőzésen 13 gólt lőtt, 9 assziszt mellett, különösen az MK-ban villogott.

Az abszolút értékben véve leggyengébb kerettel is simán bennmaradt az Újpest, amelynél a védelemben ismét alig volt légiós (most konkrétan csak egy, Jonathan Heris), a legtöbb mérkőzést a légiósok közül Nemanja Andrics és Souleymane Diarra kapta Nebojsa Vignjevicstől, Enisz Bardi meg az NB I bronzcipőse lett Eppel Márton és Scsepovics mögött, de Lanzafame és Böde Dániel előtt végezve az illetékes listán.

Az előző részben megénekelt Kylian Hazard hét mérkőzést kapott, de nem ért el egyetlen kanadai pontot sem, de hogy, hogy nem, elvitte őt a Chelsea, minden bizonnyal abszolúte függetlenül Kylian testvérétől, az akkor még ott futballozó Edentől. Kylian Londonban csak a tartalékok között szerepelt, eleve oda igazolták le. Nem remekelt a Viktor Angelov, Mihailo Perovics csatárkettős sem, előbbi tizennégy bajnokin egy gólt lőtt, utóbbi tizenkettőn kettőt.

Ha már a keretek becsült értéke: Debrecenben a vezetők csaknem 18 millió euró értékű állományt „gereblyéztek össze”, ehhez képest mélységes csalódás a nyolcadik hely (a 12 csapatos mezőnyben). Kondás Elemért elsöpörte a kispadról a pocsék rajt és a korai kupakiesés a fehérorosz Torpedo Zsogyino ellen, a portugál Leonel Pontes meg majdnem kiejtette a Lokit, a két bajnokira már Pontes előtt is beugró Herczeg Andrásnak kellett eljátszania a megmentő szerepét az utolsó fordulóban.

Tömve volt a debreceni keret légiósokkal, de tegye fel a kezét, aki hiányolta a későbbiekben Ivan Kelavát, Danilo Szekulicsot, Ioan Filipet, Ognjen Djelmicet, Ivan Bobkót, Frank Feltschert, Karol Mészárost, Szuk Hjun Dzsunt, Derick Ogbut, Justin Mengolót, Haris Handzicot vagy Róbert Vitteket! Dusan Brkovics, Alekszandar Jovanovics és Braniszlav Danilovics alapember volt, de sokatmondó, hogy légiós szélsőből és középcsatárból tíz (igen, 10) is megfordult abban az idényben a csapatban, de közülük a legtöbb gólt a kétszeres bosnyák válogatott Handzic és szlovák címeres mezben 82 fellépésén 23-szor eredményes Vittek szerezte: kettőt-kettőt...

Ha már válogatott: Feltscher 14-szeres venezuelai válogatottként 12 mérkőzésén 2 kanadai pontig jutott Debrecenben (a testvére, Rolf Feltscher a Parmában, a Real Zaragozában és a Cardiff Cityben is játszott, féltestvérük, a svájci U-válogatott Mattia Desolé tehetsége az Interre és a Milanra is elég volt); az Ajax-nevelés, a Portótól kölcsönkapott, 15-szörös dél-koreai válogatott Szuk Hjun Dzsun négy gólpasszt adott (igaz, azt két bajnokin).

Őt talán érdemes lett volna megtartani, azóta a Troyes kétmillió eurót fizetett érte, majd a Reims hárommilliót sem sajnált a játékjogáért.

Középszerű légiósokkal a középmezőnyben végzett a Haladás, Diósgyőrben felbukkant ismét néhány spanyol, Mezőkövesden Pintér Attila, Radványi Miklós és Tomiszlav Szivics 18 légióssal operált a kiesés elkerüléséért, sikerrel, a gyengécske Gyirmóton nem segített a Kecskemét által 2015-ben 90 ezer euróért Törökországba eladott, hazánkba már Ciprusról visszatérő Bebeto sem.

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is.

A TIZENÖT LEGJOBB IDEGENLÉGIÓS

Davide Lanzafame (olasz, Honvéd, 5.5), Patrick Ikenne-King (nigériai, Honvéd, 5.4), David Williams (ausztrál, Haladás, 5.2), Braniszlav Danilovics (szerb, Debrecen, 5.2), Marko Scsepovics (szerb, Videoton, 5.1), Jonathan Heris (belga, Újpest, 4.9), Djordje Kamber (bosnyák, Honvéd, 4.9), Patrick Mevoungou (kameruni, Mezőkövesd, Diósgyőr, 4.9), Enisz Bardi (macedón, Újpest, 4.9.), Stopira (zöld-foki-szigeteki, Videoton, 4.9), Danko Lazovics (szerb, Videoton, 4.9), Anel Hadzic (bosnyák, Videoton, 4.8), Loic Nego (francia, Videoton, 4.8), Kire Risztevszki (macedón, Vasas, 4.7), Danijel Petkovics (montenegrói, MTK, 4.7)

Kovácsik Ádám (Videoton, 239-es InStat-index) – Loic Nego (francia, Videoton, 255), Juhász Roland (Videoton, 250), Leandro (Ferencváros, 249), Szolnoki Roland (Videoton, 252) – Pátkai Máté (Videoton, 238), Gera Zoltán (Ferencváros, 260), Anel Hadzic (bosnyák, Videoton, 242) – Marko Scsepovics (szerb, Videoton, 253), Danko Lazovics (szerb, Videoton, 253), Davide Lanzafame (olasz, Honvéd, 246)

AZ IDEGENLÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA

Braniszlav Danilovics (szerb, Debrecen, 5.2) – Patrick Ikenne-King (nigériai, Honvéd, 5.4), Jonathan Heris (belga, Újpest, 4.9), Djordje Kamber (bosnyák, Honvéd, 4.9), Stopira (zöld-foki-szigeteki, Videoton, 4.9) – Danko Lazovics (szerb, Videoton, 4.9), Patrick Mevoungou (kameruni, Mezőkövesd, Diósgyőr, 4.9), Enisz Bardi (macedón, Újpest, 4.9), Davide Lanzafame (olasz, Honvéd, 5.5) – David Williams (ausztrál, Haladás, 5.2), Marko Scsepovics (szerb, Videoton, 5.1)

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK

Budapest Honvéd: Djordje Kamber (bosnyák), Ivan Lovric (horvát), Patrick Ikenne-King (nigériai), Raul Palmes (román), Dusan Vasziljevics, Alekszandar Ignjatovics (szerbek), Davide Lanzafame (olasz), Kadima Kabangu (kongói DK-beli)
Videoton: Stopira (zöld-foki-szigeteki), Loic Nego (francia), Anel Hadzic, Asmir Suljic (bosnyákok), András Lenárt (szlovák), Filipe Oliveira (portugál), Danko Lazovics, Marko Scsepovics (szerbek), Mirko Maric (horvát), Paulo Vinícius (brazil)
Vasas: Vukasin Polekszics (montenegrói), Kire Risztevszki (macedón), Felix Burmeister (német), Manjrekar James (kanadai), Mahir Saglik (török), Jevgenij Pavlov (ukrán), Iliasz Ignatidisz (görög)
Ferencváros: Emir Dilaver, Marco Djuricin (osztrákok), Michal Nalepa (lengyel), Oliver Hüsing, Julian Koch, Janek Sternberg, Florian Trinks (németek), Cristian Ramírez (ecuadori), Vladan Csukics (szerb), Stanislav Sesták (szlovák), Amadou Moutari (nigériai), Rju Szung Vu (dél-koreai)
Paks: –
Haladás: Stef Wils (belga), Sjoerd Overgoor, Sjoerd Ars (hollandok), Leandro Martínez (olasz), Ezequiel Calvente (spanyol), Karol Mészáros (szlovák), Funsho Bamgboye (nigériai), David Williams (ausztrál), Szasa Popin (szerb), Kovács Lóránt (román)
Újpest: Jonathan Heris, Kylian Hazard (belgák), Bojan Szankovics, Mihailo Perovics (montenegróiak), Souleymane Diarra (mali), Enisz Bardi, Viktor Angelov (macedónok), Nemanja Andrics (szerb)
Debrecen: Bozidar Radosevic, Ivan Kelava (horvátok), Dusan Brkovics, Braniszlav Danilovics, Alekszandar Jovanovics, Danilo Szekulics (szerbek), Ioan Filip (román), Ognjen Djelmic, Haris Handzic (bosnyákok), Ivan Bobko (ukrán), Frank Feltscher (venezuelai), Karol Mészáros, Róbert Vittek (szlovákok), Szuk Hjun Dzsun (dél-koreai), Derick Ogbu (nigériai), Justin Mengolo (kameruni), Geoffrey Castillion (holland)
Mezőkövesd: Tomás Tujvel, Peter Sulek, Fótyik Dominik, Hudák Dávid, Pillár Róbert (szlovákok), Alekszandar Damcsevszki (macedón), Mihailo Milutinovics, Branko Pauljevics, Farkas Dániel, Lazar Veszelinovics (szerbek), Marko Dinjar, Stipe Bacelic-Grgic (horvátok), Patrick Mevoungou (kameruni), Mihai Nicorec (román), Marek Strestík, Jan Vosahlik (csehek), Tarmo Kink (észt), Ulysse Diallo (mali)
Diósgyőr: Ivan Rados (horvát), Vitalijs Jagodinskis (lett), Miroszlav Grumics, Drazsen Okuka, Dejan Karan (szerbek), Murtaz Dausvili (grúz), Patrick Mevoungou (kameruni), Nono, Diego Vela (spanyolok), Georges Griffiths (elefántcsontparti), Szarka Ákos (szlovák)
MTK: Danijel Petkovics, Darko Nikacs (montenegróiak), Federico Groppioni (olasz), Mato Grgic (horvát), Dragan Vukmir, Drazsen Okuka (szerbek), Kenan Hreljic (bosnyák), Leandro Martínez (olasz), Jurij Kolomoec (ukrán), Myke Bouard Ramos (brazil), Khaly Thiam (szenegáli)
Gyirmót: Anto Radeljic (horvát), Mijusko Bojovics (montenegrói), Kristian Kolcák (szlovák), Achim Sebastian Zoltán, Veres Szilárd (románok), Volodimir Tancsik, Olekszij Antonov (ukránok), Bebeto (szenegáli)

A csapatok sorrendje a bajnokság végeredményén alapszik.

IDEGENLÉGIÓS EDZŐK
Marco Rossi (olasz, Honvéd)
Henning Berg (norvég, Videoton)
Michael Oenning (német, Vasas)
Thomas Doll (német, Ferencváros)
Nebojsa Vignjevics (szerb, Újpest)
Tomiszlav Szivics (szerb, Mezőkövesd, 20-29. forduló)
Radványi Miklós (szlovák, Mezőkövesd, 30-33. forduló)
Leonel Pontes (portugál, Debrecen, 5-32. forduló)