Visszatérni érdemes: a külföldi edzők is beszálltak a magyar edzőkeringőbe

Az elmúlt évtizedekben a magyar labdarúgásról szóló diskurzusok vissza-visszatérő témája és humorforrása volt az „edzőkeringő”. Nem lehetett nem észrevenni ugyanis, hogy főleg az első osztályban, de még az NB II-ben is milyen szűk körből kerültek ki az újonnan kinevezett vezetőedzők – ha úgy tetszik, milyen szűklátókörűek voltak a klubvezetők edzőváltások idején (is). Mindenki ismerte azt a két-három tucat szakvezetőt, akik körbe-körbe keringtek a csapatok között, biztosak lehettek benne, hogy ha egyik helyen elküldik őket, hamarosan ajánlatot kapnak egy másiktól, a rendszerbe nagyon ritkán tudott a körön kívülről bárki belépni.

Az egyesületek elöljárói – mondjuk, a vállalatvezetőkkel ellentétben – nem öltek nagy energiát az állásinterjúkba, leginkább a személyes benyomásaikra, szelektív emlékeikre hagyatkoztak az új tréner kiválasztásánál. Gyakran ma is így van, de a külföldi edzők tömeges megjelenésével a jelenség is módosult kicsit: a légióstrénerek is beszálltak ebbe a körforgásba, és egy hosszabb-rövidebb magyarországi munkavállalás után a jelek szerint szívesen térnek vissza más csapatokhoz. A magyar labdarúgásba invesztált temérdek pénz sokaknak vonzó: kitűnő körülmények, megújult stadionok, európai szinten is jelentősnek mondható fizetési lehetőség – persze hogy sokan szeretnének nálunk dolgozni. Az más kérdés, a határokon túl mit értek el a nálunk foglalkoztatott edzők, miként az is, külföldön milyen visszhangja van a magyar labdarúgásban elért eredményeknek. Most azt jártuk körül, kik próbáltak szerencsét többször a határainkon belül.

KISPESTEN IS JUT-E HÉT ÉV?

Az egyik nagy visszatérő Nebojsa Vignjevics.

A Budapest Honvéd vezetőedzője 2001 májusában ünnepelte harmincharmadik születésnapját, néhány héttel korábban, április első napján bemutatkozott az NB I-ben. Kevesen emlékeznek rá, de akkor még játékosként. Az MTK–Tatabánya összecsapást Illés Béla góljával a házigazda nyerte meg, a szerb fedezet Gelbmann Csaba helyére állt be az utolsó percekre. Második magyar bajnokiján megmutatta, miért került az egykori Bányászhoz: noha Dunaújvárosban 3–2-re kikapott a Tatabánya, Nebojsa Vignjevics szerezte csapata mindkét gólját. Az évad végéig hét bajnokin lépett pályára, tagja volt az Üllői úton a Ferencváros ellen gól nélküli döntetlennel pontot szerző csapatnak, az Újpest és a Honvéd ellen nem játszott – ekkor még ő sem gondolta, hogy ehhez a két fővárosi klubhoz kötődik majd. Játékosként nem volt kimondottan sikeres: négy évig a szerb FK Rad, majd a ciprusi Paralimni játékosa volt, később a tengerentúlon próbálkozott. Játszott Clevelandben, Edmontonban és Torontóban 1997 és 2000 között, mielőtt Tatabányára keveredett volna. Két montenegrói (OFK Grbalj, FK Rudar Pljevlja) és három szerb csapat (Hajduk Kula, FK Rad, FK Vojvodina) edzője volt, amikor 2013 őszén elfogadta az Újpest ajánlatát: Marc Leliévre és Kozma István után ült le a padra. Jobban nem is indulhatott volna a karrierje a lilák szakvezetőjeként: a Magyar Kupából kiejtették a Ferencvárost. Később kiderült, a kupa a specialitása: 2014-ben (a döntőben a Diósgyőrt legyőzve) és 2018-ban (a fináléban a Puskás Akadémia ellen tizenegyesekkel diadalmaskodva) csapata vihette el a trófeát. A kettő között, 2016-ban is eljutott a fináléig, de a Ferencvárostól kikapott a Groupama Arénában (Gera Zoltán góljával 1–0 a zöldeknek). Az Újpest dicső történelme során összesen tizennyolc alkalommal játszhatott kupadöntőt (tizenegy győzelem, hét vereség a mérleg), a finálék hatodán Nebojsa Vignjevics dirigálta a csapatot. A szerb edző 2013 októbere és 2020 májusa között volt az Újpest vezetőedzője, a lila-fehér kispadon ennél hosszabb ideig egyhuzamban csak Várhidi Pál ülhetett.

Huszonhárom mérkőzés, 215 nap a lett Liepaja szakvezetőjeként: tizennégy győzelem, négy döntetlen, öt vereség – ennyi volt a kitérő, mielőtt befutott a Budapest Honvéd ajánlata. Korábban már lehetett arról hallani, hogy Nebojsa Vignjevics a Kisvárda trénere lehet, de végül ismét a fővárosban kapott szerepet, Horváth Ferenctől a kispesti kispadot vette át február 2-án. A Honvéd egyelőre versenyben van a Magyar Kupában – nem lenne meglepő, ha a specialista szerb edzővel a fináléig jutnának a piros-feketék.

A kupában Michael Oenning is otthon érezhette magát – két budapesti klubnál dolgozott, a Vasassal (2017-ben) és az Újpesttel (2021-ben) is ott volt a döntőben. Az angyalföldiek végül tizenegyesekkel vereséget szenvedtek a Ferencvárostól, de a lilákkal nagy meglepetésre legyőzte a Mol Fehérvárt a Puskás Arénában (1–0). A német szakember végigjárta az edzői iskola lépcsőfokait: a Borussia Mönchengladbach, a Wolfsburg és a Nürnberg edzői stábjában dolgozott, utóbbinál kapta első vezetőedzői feladatát 2008-ban. Hamburgban folytatta asszisztensedzőként, majd tizenöt mérkőzésen irányíthatta az 1983-ban BEK-győztes HSV-t, utána 2016 második napján került a magyar labdarúgásba, amikor a Vasas edzője lett. Azon a tavaszon mindössze négyszer nyertek az angyalföldiek, de ez éppen elég volt a kiesés elkerüléséhez. Aztán nagyon egymásra talált edző és csapata: a bajnok Honvéd és a második Videoton mögött, a Ferencvárost megelőzve elérte a dobogót, és a kupában is döntős volt. Remekül futballozott az a Vasas, így senki sem értette, mi történt a következő idényben: utolsóként búcsúzni kényszerült, azóta sem jutott vissza az NB I-be.

Az akkori interjúban Michael Oenning hosszan beszélt arról, mennyire megszerette Budapestet. Felsorolta a Dunán átívelő hidakat, rajongott a Margitszigetért, a belvárosi kávézók állandó vendége volt, operaelőadásokon tűnt fel – ám a kiesés után nem maradhatott a piros-kékeknél. Visszatért hazájába, a Magdeburgot vette át, majd Szalonikiben dolgozott az Arisznál. Akárcsak öt évvel korábban, 2021-ben is januárban landolt Budapesten, néhány percnyire a Fáy utcától, Újpesten vállalt munkát. A kiesés elől menekülő lilákat simán bent tartotta, és jókora meglepetésre kupagyőztes lett: a favorit Mol Fehérvárt győzték le tanítványai a Puskás Arénában. Ám az ősz nem sok sikert tartogatott, az Újpest az első kilenc bajnokiján nem tudott nyerni, így a tabella legalsó részében ragadt, és bár négy győzelemmel végül a tizedik helyen mehetett el téli pihenőre, a szilveszteri üzenet nagyot durrant: nem kell többet a Megyeri útra jönnie...

Ugyanúgy, miként a Fáy utcában, sikeres szereplés után hatalmas zuhanás. Ám Michael Oenning azonnal kapott állást, az innsbrucki Wacker januárban edzőnek, februárban sportigazgatónak nevezte ki.

Ki tudja? Lehet, hogy még visszatér egyszer Magyarországra...

HARMADSZOR MAGYARORSZÁGON

A Debrecen jelenlegi vezetőedzője, Joan Carrillo neve idehaza sokáig a Videotonnal fonódott össze. A spanyol szakember 2011-ben Paulo Sousa segítőjeként érkezett a székesfehérvári klubhoz (hivatalos titulusa assistant manager volt, ami talán úgy értelmezhető leginkább, hogy a vezetőedző jobbkezeként dolgozott), majd amikor a portugál szakember 2012 végén távozott, szóba került, hogy ő veszi át a stafétabotot. Néhány napig edzette is a csapatot, aztán mégis a portugál José Gomes kapta meg a feladatot. Joan Carrillo a stáb tagja maradt ugyan, de úgy hírlett, az új szakvezető a saját embereire jobban támaszkodott, így a spanyol kissé háttérbe szorult. José Gomes bukása után azonban kiléphetett a napfényre, 2014. március 6-án őt nevezték ki vezetőedzőnek.

„Olyan embert kerestünk, aki ismeri a klubot, a játékosokat, a magyar futballt, nem kell senkivel ismerkednie – adott magyarázatot a döntésre Burcsa Győző, a klub akkori sportigazgatója. – A klubnál dolgozók pontosan tudják, milyen szakember, sokat beszélgettem vele, és azt gondolom, vele képesek lehetünk elérni céljainkat.”

El is érték: első nekifutásra bajnok lett a csapat, amely 2015-ben története második NB I-es aranyérmét szerezte meg! Méghozzá magabiztosan, hiszen a harmincfordulós bajnokságban már a 26. fordulóban behozhatatlan előnyre tett szert a Ferencváros előtt. Ő lett a harmadik külföldi edző, aki magyar bajnokságot nyert a modern időkben, az elmúlt fél évszázadban. Ezek után nem kis meglepetést keltett, hogy az idény végén megköszönték a munkáját. Burcsa Győző szerint ugyanis a tavasszal megállt a Videoton fejlődése, a Ferencváros (amely a kupadöntőben 4–0-ra legyőzte a Vidit) pedig megelőzte őket a csapatépítésben: „Sajnos Joan Carrillo többszöri iránymutatás ellenére is figyelmen kívül hagyta a klub hosszú távú stratégiai érdekeit, ezzel szakmai, erkölcsi és anyagi kárt is okozott. A céligazolások beépítése, a konkurenciaharc elmaradása miatt például sokat gyengült a pozíciónk a lejárófélben lévő szerződéssel rendelkező játékosok ügynökeivel folytatott tárgyalások során” – adott egészen értelmezhetetlen, homályos magyarázatot a sport­igazgató.

A csalódott tréner ezt követően három különböző országban vállalt munkát, a spanyol Almeríánál, a horvát Hajduk Splitnél és a lengyel Wisla Krakównál, de egyik kaland sem tartott egy évnél tovább – Splitben húzta legtovább, tizenegy hónapig. Így aztán ő is könnyen félre tudta tenni korábbi sértettségét, amikor a Burcsa Győzőt a sportigazgatói poszton váltó Kovács Zoltán 2019 novemberében visszahívta a fehérvári klubhoz, a szerb Marko Nikolics utódjául. Ezúttal még egy teljes év sem jutott neki a bizonyításra Fehérváron, a bajnokság végén menesztették, miután az NB I-ben „csak” ezüstérmes lett a csapat, tizenhárom ponttal maradva le a Ferencváros mögött, a Magyar Kupa elődöntőjében pedig elvérzett a Mezőkövesd ellen.

Ezt követően a ciprusi AEK Larnaca edzője lett, Magyarországról magával vitte a stábjába Czuczi Mátyás videó­elemzőt is. Ám a ciprusi történet fájdalmasan rövidre sikerült, két hónap után már el is küldték, miután a csapat kikapott az Apollón Limassoltól. Ez 2020 novemberében történt, utána egy évig nem volt munkája, de 2021 novemberében újra Magyarországról kapott állásajánlatot. Egyelőre minden eredménytípusból nagyjából egyenlő arányban gyűjtöget a DVSC-vel, amellyel megpróbálja kivívni a bennmaradást az NB I-ben.

AKIT BERND STORCK HOZOTT

A 2010-es évek közepén erősen élt a német vonal az MLSZ-ben, de mivel a korábbi sportigazgatóból és U20-as szövetségi edzőből szövetségi kapitánnyá avanzsáló Bernd Storck irányításával remekül szerepelt a magyar válogatott a 2016-os Európa-bajnokságon, senkinek sem lehetett egy szava sem az ellen, hogy a kapitány invitálására 2016 augusztusában Michael Boris személyében német edző érkezett az U19-es és U21-es válogatott élére.

Michael Boris alacsonyabb osztályú német csapatokban futballozott, de már huszonkilenc évesen edzőnek állt, volt egyebek mellett a Schalke második csapatának vagy az Uerdingennek a szakvezetője is. A magyar U19-es válogatott élén egy évig állt, 2017-től már csak az U21-es korosztályra figyelt. Bár kimagasló sikereket nem ért el, eredményként könyvelte el, hogy – az ő megfogalmazása szerint – sikerült a „kislányos, bátortalan” játékot eltüntetni a magyar fiatalokból. Ő maradt a legtovább nálunk a német edzők közül, de 2019-ben másodedzői állást kapott Japánban a Tokió Verditől, amit el is fogadott. Ám még ennek az évnek a nyarán visszatért Budapestre, miután az NB II-be kieső MTK vezetőedzőnek kérte fel. A kék-fehér csapattal azonnal visszajutott az élvonalba, majd a 2020-2021-es idényben újoncként a hetedik helyen végzett. A kívülállók úgy gondolhatták, ez a teljesítmény sikernek könyvelhető el, meglepetésre mégis menesztették az idény végén. Ezt követően Dániában, a SönderjyskE csapatánál vállalt munkát, ahová magával vitte korábbi MTK-játékosát, Prosser Dánielt is. Viszont november elsején már menesztették is.

„Tulajdonosváltás is történt a nyáron az egyesületnél, és nem kapta meg a bajnoki rajtra azokat a játékosokat, akiket szeretett volna. Egy nem kész csapattal kellett nekivágni a bajnokságnak, és bár voltak jó meccseink, például kivertük a kupából az Aarhust, a bajnokságban nem jöttek úgy az eredmények, ahogy szerettük volna, és ilyen esetben mindig az edzőt küldik el” – magyarázta az edző korai menesztését Prosser Dániel a FourFourTwo magazin legfrissebb számában.

Ám sokáig nem volt munka nélkül: február 16-án a tavaszi szezont három vereséggel kezdő Mol Fehérvár Szabics Imrét Michael Borisra cserélte a kispadon.

Lám, Magyarországra mindig visszavezet az út...