„A Budafokhoz kerültem az NB II-be, és végre a felnőttek között végigfutballozhattam a tavaszi szezont – emlékezett vissza a 28-szoros válogatott Dragóner Attila. – Tizenkilenc éves voltam, tagja az olimpiai válogatott keretének, ezért mindenképpen mérkőzésekre volt szükségem. Budafokon megkaptam a lehetőséget, Gáspár József volt az edzőm, és tapasztalt felnőtt labdarúgóktól tanulhattam. Olyan jól teljesítettem, hogy az idény végén visszakerültem ugyan a Honvédhoz, de megint kölcsönadott, ezúttal a Sopronnak, amely akkor az élvonalban szerepelt.”
Dragóner Attila NB I-es pályafutása 1994. augusztus 27-én kezdődött, mégpedig a Soproni LC labdarúgójaként. „A Győr ellen játszottunk hazai pályán, és már a harmadik percben vezetést szereztünk, de végül kettő egyre kikaptunk.”A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy Fischer Pál már a kétszázadik élvonalbeli bajnokiját játszotta, a tudósítás pedig így kezdődött:
„Valószínű, hogy azok a tévétulajdonosok, akik fekete-fehér készülékkel rendelkeznek, szidták a soproni mérkőzés résztvevőit, ugyanis az egyik csapat tiszta pirosban, a másik zöld mezben és fehér nadrágban lépett pályára, így nehéz lehetett megkülönböztetni őket a képernyőn. Szervezés kérdése, de egyik csapat sem volt hajlandó mezt cserélni.”
Dragóner Attila összesen 238 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, a Sopron után szerepelt többek között a Stadler FC-ben, a BVSC-ben és a Ferencvárosban, a zöld-fehérekkel kétszeres bajnok (2001, 2004) és kétszeres Magyar Kupa-győztes (2003, 2004), külföldön a német Fortuna Köln és a portugál Guimaraes légiósa is volt. Öt éve már az NB II-ben szereplő Soroksár SC ügyvezetője.