Vitatott videó – Smahulya Ádám publicisztikája

Mi az, három betű, és jelenleg az első számú közellenség a futball világában? Nem túl nehéz feladvány, sok embernek már a VAR említésétől is ökölbe szorul a keze, és legszívesebben azonnal örökre betiltaná a használatát. Az biztos, hogy az utóbbi évtizedekben kevés ekkora indulatokat generáló újítás volt a labdarúgásban, mégis szeretném kicsit árnyalni a képet, annak ellenére, hogy a rendszernek egyelőre valóban rengeteg hibája van.

Azzal például teljesen egyetértek, hogy nagyon idegesítő, amikor egy-egy kétes szituáció után percekig áll a játék, és bármi lesz az ítélet, sem a játékosok, sem a szurkolók nem tudnak olyan önfeledten ünnepelni, mint a régi szép időkben. Bár még ez sem teljesen igaz. Elég volt megnézni a Ferencváros-drukkereket, akik az Újpest elleni rangadón úgy örültek, hogy Yohan Croizet gólját kezezés miatt érvénytelenítette a játékvezető, mintha a zöld-fehérek találtak volna be. Persze ebben az is szerepet játszott, hogy az az ítélet gyakorlatilag bajnoki címet ért a csapatnak. Sokan egyébként paradox módon azt tartják a VAR egyik előnyének, hogy villámgyors döntésekkel ellentétben a várakozás fokozza a drámát, és növeli a feszültséget, mint amikor egy tizenegyespárbajban percekig készülődnek a játékosok. Ezzel történetesen nem értek egyet.

Csakhogy azt sokan elfelejtik, hogy bármennyire frusztráló a várakozás, a meccs után órákig lehet ünnepelni a kocsmában, az öltözőben, otthon vagy bárhol, miközben elképzelhető, hogy egy rossz ítélet után a másik tábor tehetné ugyanezt – jogtalanul.

A legfőbb kérdés pedig szerintem ez, hogy vajon tényleg több helyes ítélet születik-e a VAR-nak köszönhetően. Ezen lehet és kell is vitatkozni.

Mert a dühítő időhúzáson kívül általában két dolog miatt szidják a videóbírót. Az egyik, hogy így is sok téves döntés születik, és ha ez igaz, akkor valóban teljesen felesleges a gépi beavatkozás. A tavalyi Európa-bajnokságon a VAR tizennyolc alkalommal bírálta felül a játékvezető döntését. Az ESPN részletesen megvizsgálta az összes esetet, és csak két vitathatót talált köztük. Az egyik ilyen Romelu Lukaku les miatt érvénytelenített gólja a finnek ellen, ám itt sem a videobíróval volt a baj, hanem a leshelyzet megítélése volt kérdéses. A másik a cseheknek befújt 11-es a horvátok ellen, ám ebben az esetben a szituációt vitatták, a büntető jogosságát nem. Érdekesség, hogy a 18 ítéletből öt gólt ért valamelyik csapatnak, és fontos volt Matthijs de Ligt kiállítása is 0–0-nál, a budapesti Csehország–Hollandia (2–0) nyolcaddöntőben. Ha ott nincs VAR, akkor lehet, hogy a hollandok mennek tovább, és az egész egyenes kieséses szakasz másképp alakul. A VAR tehát összességében hasznos volt az Eb-n, még akkor is, ha sokakat zavart. Sokszor tehát nem az ítélet indokoltságát, sokkal inkább egy-egy szabály helyességét kifogásolják – mint például Croizet már említett kezezésénél. És szintén gyakori vitatéma egy leshelyzet megítélése. Erre remek példa volt, amikor a Paks–Kisvárda meccsen a hazaiak már büntetőhöz készültek, majd visszafújták a tizenegyest, mert a videózás során kiderült, hogy a szabálytalanságot (vitatható) leshelyzet előzte meg. Na, az ilyen bosszantó és komikus jelenetekre valóban nincs szükség. A rossz ítéleteken azonban képzéssel és a szabályok egyértelműbbé tételével lehetne javítani, és nem az a megoldás, hogy kukába dobjuk a videobírót. A másik sokszor hangoztatott ellenérv, hogy sok vitatható helyzetet vissza sem néznek, ami eleve igazságtalanná teszi az egész videózgatást. Ezzel szintén egyetértek, lehetne jobban, életszerűbben szabályozni a rendszert. Az az elképzelés a legjobb, hogy más sportágakból átvett minta alapján egy-egy futballcsapat, mondjuk, félidőnként kétszer visszanézethetne egy-egy szituációt. Ezzel az edzők szerepe, taktikai érzéke is nagyobb teret kapna, okosan kellene sáfárkodni ezekkel a lehetőségekkel, és több beszédtémát is szolgáltatna egy-egy fontos meccs után.

És itt el is érkeztünk ahhoz az érvhez, amivel viszont egyáltalán nem tudok azonosulni. Sokan hangoztatják, hogy a VAR korszakában nem lesz több olyan legendássá váló futballpillanat, mint Diego Maradona „Isten keze” néven híressé vált gólja. Erről egyrészt érdemes lenne megkérdezni az angol szurkolókat, másrészt ez azt jelenti, hogy a jó sztori fontosabb, mint a fair play és a helyes ítélet. Nem jó üzenet. És egyébként de, lesznek emlékezetes esetek is, arról nem is beszélve, hogy az a gól is elsősorban Maradona személye és későbbi nyilatkozata miatt lett legendás, ha egy középszerű játékos szerezte volna, mondjuk, a portugál élvonalban, akkor már nem emlékezne rá senki.

Tudom, erős hasonlat, de ez az érv egyébként is kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy a rendőrség egy nyomozás során ne használja a legmodernebb technikát, mert Hasfelmetsző Jack is „legendává” vált, mivel soha nem derült fény a kilétére. Szerintem viszont a legújabb módszereket igenis érdemes használni, ha az valóban segít abban, hogy igazságosabb legyen a játék. De aki szerint Hasfelmetsző Jack példája túl erős vagy rossz, annak érdemes elgondolkodnia azon, hogy korábban Diego Maradona is kiállt a videobíró mellett. Pedig róla köztudott, hogy akkor is nyíltan elmondta és vállalta a véleményét, ha az nem volt szalonképes, és szembement a népakarattal. Azaz aligha akart bárkinek megfelelni, amikor a VAR-ról beszélt.

„A futball nem haladhat visszafelé. A technológia fejlődik, és a legtöbb sportágban használják is, miért gondoljuk, hogy a labdarúgásban nincs rá szükség? Sokszor mondják, hogy a videózás időpazarlás, és csak felbosszantja a drukkereket. Szerintem meg az bosszantja fel az embereket, ha rossz ítélet születik, vagy megadnak egy szabálytalan gólt. Nyilván eszembe jut az angolok ellen szerzett gólom, és az is, amikor a kilencvenes vébén a szovjetek ellen kézzel mentettem, a bíró pedig nem vette észre. Ezt már nem tehetném meg, de akkor is a videobíró mellett vagyok. Azonban nemcsak az én nyolcvanhatban elért kezezős gólomat érvénytelenítené ma a VAR. Ne felejtsük el, hogy a hatvanhatos vébé döntőjében az angolok harmadik góljánál nem haladt át a labda a gólvonalon. Sok olyan meccs volt a világbajnokságok történetében, ami a VAR segítségével másként alakult volna. Ideje ezen változtatni” – mondta az argentin legenda 2017-ben.

Ennek kapcsán muszáj megemlíteni, hogy ha az 1954-es vb-döntőben lett volna VAR, akkor elképzelhető, hogy nem érvénytelenítik les miatt Puskás Ferenc egyenlítő gólját, Magyarország pedig talán világbajnok lenne. Persze a felvetésben sok a ha, ennek ellenére ez is azt mutatja, hogy mennyi minden múlhat egy-egy rossz ítéleten.

A rendszer természetesen az egész futballtársadalmat megosztja, de ez bármilyen újításnál így lenne. Ronaldinho nem szereti, míg idén januárban Kevin De Bruyne, a Manchester City középpályása azt nyilatkozta a klub honlapjának, hogy a várakozás a videózás alatt valóban bosszantó, de cserébe sokszor ennek köszönhető, hogy helyes ítélet születik. Azt is hozzátette, hogy a baj nem az új módival van, hanem azzal, hogy sok esetben nem tiszta vagy egyértelmű egy szabály. José Mourinho is hasonlót fogalmazott meg, amikor azt mondta, hogy a VAR-nak az lenne a feladata, hogy segítse a futballt, nem az, hogy „megölje”. Azaz kizárólag az egyértelmű helyzetekben szabadna alkalmazni, a vitás szituációkban nem, mert ez csak további problémát szül, és senkinek sem tesz jót. Az ötödik BL-döntőjére készülő Carlo Ancelotti szerint a VAR összességében jó találmány, de sokszor túl bonyolultak a szabályok, és ilyenkor a videózás csak tovább nehezíti a helyzetet. Márpedig ő elég régóta van a futballban ahhoz, hogy lehessen adni a szavára.

Összességében szerintem egyik végletben sem szabad elveszni. Nem igaz, hogy a VAR megöli és teljesen élvezhetetlenné teszi a futballt, mint ahogy hiba lenne azt gondolni, hogy segítségével idővel az összes téves ítéletet és hibát sikerül kiszűrni. Nyilvánvaló, hogy a rendszernek egyelőre rengeteg hibája van, de a megoldás nem az, hogy az egészet megszüntessük és visszatérjünk az őskorba, miközben ma már a stadionban mindenki villámgyorsan vissza tudja nézni az összes kétes szituációt. Miért attól az embertől vennénk el ezt a lehetőséget, akinek ítéletet kell hoznia? Mintha egy tárgyaláson mindenki láthatná a perdöntő bizonyítékokat, leszámítva a bírót. Teljesen abszurd.

Az is egyértelmű, hogy hiába a rengeteg kritika, a VAR-t aligha fogják megszüntetni, így meg kell tanulni együtt élni vele, és ezért az lenne a legjobb, ha sikerülne kiküszöbölni a vele kapcsolatos problémákat.

A Sky Sports viszonylag friss szavazása alapján egyébként a szurkolók 67 százaléka szerint élvezhetetlenebb lett a játék a VAR bevezetése óta, azonban a voksolók 74 százaléka megtartaná a videobírót, csak változtatna a használatán. Valahol itt lehet az igazság.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!