Kovács Zoltán: Nem jött össze. Most még nem…

Hogy teljes legyen a kép, rövid krónikával kezdjük a Kovács Zoltánnal készített interjúnkat. Amiről már korábban hallani lehetett, azt az idén január 29-én az ujpestfc.hu megerősítette: Roderick Duchatelet tulajdonos bejelentette, hogy megszületett a klub eladásáról szóló egyezség. A szerződést az új tulajdonosi kör képviseletében a korábbi kiváló újpesti támadó, majd sportigazgató, Kovács Zoltán írta alá. A sajtóban keringő, de az érintettek részéről meg nem erősített hírek hétmilliárd forintos vételárról szóltak, végleges fizetési határidőnek 2022. június 30-át szabták meg a felek. Nos, a határidő letelt, a tulajdonosjelöltek nem tudták teljesíteni a fizetést. Hogy Újpesten mekkora a csalódottság, sejteni lehet, a befektetői csoportot képviselő Kovács Zoltán mégis vállalta, hogy az elmúlt hónapokban történtekről beszél a Nemzeti Sportnak. Az első szó az övé volt.

– Nem akarok senkit sem hibáztatni – kezdte lapunknak adott interjúját Kovács Zoltán. – Én vállaltam, én adtam a nevemet és az arcomat. Nem jött össze. Most még nem...

– Miért nem?
– Amikor januárban aláírtuk az Újpest FC megvásárlásáról szóló szerződést, nyomuk sem volt a mára kialakult bizonytalan világgazdasági folyamatoknak, hiszen a bel- és külpolitikai mellett a gazdasági helyzetet is jelentősen befolyásoló háború nem tört még ki. Szerettünk volna stabil pénzügyi hátteret teremteni, de a már említett váratlan események olyan élethelyzetbe sodortak minket is, amelyre nem lehetett felkészülni. Bármennyire is fájó, ki kell mondani: ennek következményeként nem valósulhatott meg a tranzakció. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan, legfőképpen az Újpest szurkolói el vannak keseredve, de engem is legalább annyira bánt, hogy nem történt meg a tulajdonosváltás. Jót akartam, jót akartunk. Nem erre készültünk, nem ezért dolgoztunk keményen az elmúlt hónapokban.

A FRADINAK IS SZÜKSÉGE LENNE AZ ERŐS ÚJPESTRE

– Elárulhatja, hogy a többes szám első személy kiket takar? Január óta több cég- és személynév napvilágot látott, előbb kínai, majd magyar cégekről lehetett hallani...
– A média feladata, hogy találgasson, hírek után kutasson. Ugyanakkor nem véletlen, hogy hónapok óta nem szerepelt senki, így én sem. Most is csak azért nyilatkozom – leszögezném, először és utoljára –, hogy a közvéleményt tájékoztassam, mert így tartom tisztességesnek. Természetesen hozzám is eljutottak a különböző hírek és pletykák az elmúlt időszakban, de nem foglalkoztam velük. Pontosan tudom, mi történt abban a háromnegyed évben, amióta felvetődött a tulajdonosváltás lehetősége, de mondhatok én bármit, a végén mindig a tények számítanak. Márpedig a tény az, hogy sajnos nem valósult meg a tulajdonosváltás. Holott erős Újpestet akartunk – és a történtek ellenére még ma is azt akarunk. Mert egyvalamit fontos megjegyezni: a magyar labdarúgásban szükség van olyan Újpestre, amely méltó vetélytársa a Ferencvárosnak. A múltja alapján ez a két legerősebb, egyben legnagyobb szurkolótáborral büszkélkedő klub Magyarországon, talán nem tévedek, ha azt mondom, a Fradinál is úgy gondolják, a bajnokságban meghatározó szerepet betöltő Újpest nagyon kellene a futballunknak. Jó volt a tavasszal látni, milyen az, amikor megmozdulnak az Újpestet szerető emberek, az évek óta a távolmaradásával tüntető tábor is visszatért a lelátóra. Bebizonyosodott, mekkora erőt jelent a szurkolók biztatása. Csak ismételni tudom magam, őket sajnálom leginkább, jól tudom, mit éreznek most.

– Amikor január végén aláírták a szerződést Roderick Duchatelet-vel, volt kétsége afelől, hogy az üzlet nem jön létre?
– Nem! Biztos voltam benne, hogy tető alá hozzuk a klub megvásárlását.

– Mikor támadtak először kételyei?
– Amikor láttam, mekkora bizonytalanság van a világban. Akkor megfordult a fejemben, ez szertefoszlathatja a mi álmainkat is. Igaz, azokat a gondolatokat igyekeztem gyorsan elhessegetni, inkább a váratlanul jelentkező problémák megoldására összpontosítottam.

– Mikor érkezett el az nap, amikor tudatosult önben, hogy az üzlet meghiúsul?
– Egy hete döbbentem rá, hogy hiába minden erőfeszítés, aligha tudjuk teljesíteni a kifizetést, a terveink nem valósulnak meg – egyelőre. Azt azonban szeretném kiemelni, Roderick Duchatelet mindvégig korrekt tárgyalópartner volt.

ÚJ STADION ÉPÍTÉSE IS SZEREPELT A TERVEKBEN

– Publikus, hogy a tulajdonosjelöltek mennyit veszítettek az elmaradt váltás miatt?
– Ez üzleti titok, nem árulhatok el pontos összeget, annyit azonban elmondhatok, hogy jelentős anyagi áldozatot hoztak.

– Ha nem tévedek, az Újpest érdekében elment az atyaúristenig is.
– Így volt. Mindenkin éreztem a segítő szándékot, de egy idő után el kellett fogadnom, jelen helyzetben nem egyszerű, sőt lehetetlen előreteremteni azt az összeget, amely az üzlet lezárásához kellett volna.

– Publikus, hány milliárd forint hiányzott a boldogsághoz?
– Sok... Viszont ezen a ponton szeretnék visszakanyarodni a segítő szándékhoz: mivel ezt tényleg sokakon éreztem, azért is hangsúlyozom, hogy egyelőre nem történt meg a tulajdonosváltás. Több cég jelentkezett a tavasszal, hogy ha új tulajdonos lesz, szívesen odaáll a klub mellé. Ez is mutatta, mit jelent sokaknak az Újpest. Abban biztos lehet mindenki, hogy nem adom fel! Aki ismer, tudja, hogy az Újpest mennyire fontos nekem, ahogyan a pályán sem hátráltam meg soha, ma sem teszem fel a kezem. Továbbra is küzdök azért, hogy utat találjak a klub megvásárlásához, és megvalósíthassuk az Újpest múltjához méltó terveinket.

– Ha már tervek: érdemes még egyáltalán arról beszélni, milyen elképzelésekkel vágtak volna neki a munkának?
– Tekintve, hogy továbbra is hiszek a megvalósulásukban, igen. Azzal kezdtünk volna, hogy visszaállítjuk a régi címert. Legalább ennyire lényegesnek tartottuk volna az Újpest és az UTE újbóli egyesítését, azzal együtt annak a méltatlan és lehetetlen helyzetnek a megszüntetését, hogy két utánpótlásklub működjön egy helyen. S persze hatalmas energiát öltünk volna a klub- és csapatépítésbe. Az sem titok, hogy új stadion építése érdekében is tettünk lépéseket. Az elmúlt háromnegyed évet nagyot élveztem, jó volt készülni, jó volt tárgyalni, jó volt tervezni abban a reményben, hogy visszatérhetnek a régi szép idők a Megyeri útra. Izgalmas időszak volt, ezért is fáj nagyon, hogy most azt kell bejelentenem, egyelőre nem vehetjük át a klubot. Mindazonáltal próbálok minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy ami késik, ne múljon. Közben persze át kell gondolnom, mi az, amit jobban csinálhattam volna, miben hibáztam. Korábban sem futottam el a nehézségek és a felelősség elől, most sem fogok.

A VESZTES MECCSBŐL LEHET A LEGTÖBBET TANULNI

– Van, amit ma már másként csinálna?
– Ahogyan mondtam is, ezt még végig kell gondolnom a következő hetekben. Én úgy érzem, mindent megtettem, ami tőlem telt, ám a jelek szerint ez is kevés volt. Egy biztos, ha lehetőségem lenne rá, hogy én vásároljam meg az Újpestet, egy percig nem haboznék.

– A januári bejelentés után leült a csapat vezérszurkolóival. Most is odaáll eléjük?
– Igen. Amikor beszéltem velük, jó volt látni az arcukon a lelkesedést, érezni, hogy bizalommal fordulnak felém. Ezek után kutya kötelességem elmondani nekik is, mi miért történt. Az Újpest rengeteget adott nekem életem során, igyekeztem valamit viszonozni, ezért is sajnálom rettenetesen, hogy most nem sikerült. Magyarországon a sikernek sok gazdája van, a kudarcnak kevés, de mint mondtam, én vállalom a felelősséget. Mindeközben abban bízom, hogy az elmúlt időszakban szerzett tapasztalataimnak a jövőben nagy hasznát veszem. Az igazság az, hogy azt látom, az utóbbi tíz-egynéhány évben az emberek sokat beszéltek arról, mit kellene tenni Újpesten, de senki sem lépett semmit. Mi megpróbáltuk, közel is jártunk a sikerhez, ám a végén elbuktunk.

– Talán kérdezni sem kell: hogy van?
– Nem jól, de most nem az a fontos, én hogyan érzem magam. Jó ideig futballoztam, tudom, hogy egy vesztes meccsből is lehet tanulni, sőt abból lehet a legtöbbet! Eddig sem ígértem semmit, ám azt garantálom, megyek előre lankadatlanul, keresem a megoldást.

– Látjuk még önt Újpesten akár sportigazgatóként, akár más szerepkörben?
– Rajtam nem múlik. Az erőfeszítéseink és a lelkesedésünk most nem bizonyult elegendőnek, de töretlenül hiszünk benne, hogy előbb-utóbb visszaemeljük az Újpestet a méltó helyére.