A klasszikus osztrák-magyar húsvéti tornát 1934-ben rendezték meg először és majd' 30 évig nagy népszerűség övezte. A két ötletgazda Fischer Mór az MLSZ akkori elnöke és az osztrák szövetségi kapitány Hugo Meisl volt. A tornákon a két ország két-két élcsapata vett részt, osztrák részről általában a lila-fehér Austria és a zöld-fehér Rapid, míg magyar oldalról az ugyancsak lila-fehér Újpest és a zöld-fehér Ferencváros. Nagyszombaton az egyik, míg húsvét hétfőjén a másik fővárosban játszottak a csapatok.
Az 1963-as torna előtt a Fradi és az Újpesti Dózsa is lejátszotta az NB I 17. fordulójának bajnokiját, a zöld-fehérek az Üllői úton 1:1-re végeztek a Doroggal, míg a lilák Hungária körúton 2:1-re kikaptak az MTK-tól. A tabella élén az FTC jobb gólkülönbségével előzte meg az MTK-t, az Újpest a harmadik helyen állt egy ponttal lemaradva.
A torna magyar klubjai még itthon sajtótájékoztatót tartottak, bejelentették, hogy hétfőre kétezer osztrák turista jelezte érkezését. Szombaton Rapid–Újpest és Austria–Ferencváros találkozót rendeztek a Práterben, szerdán az osztrákok két legnépszerűbb együttesének kupamérkőzésén az Austria Horst Nemec góljával jutott tovább. Más kérdés, hogy helyi sajtó azt emelte ki, noha a két bécsi csapat csatársorában válogatottak egész sora lépett pályára, de csupán egy gól született... Szűcs Gyula, az újpestiek edzője azon kesergett, hogy az MTK-tól Káposzta Benő öngóljával kaptak ki, kollégája, Mészáros József úgy döntött, a Dorog elleni sovány, 1:1-es döntetlen ellenére nem változtat az összeállításon, végül Dalnoki Jenő sérülése következtében Havasi Sándor került a védelem bal oldalára.
Mintegy 20 ezer néző jött össze, de a hangulat nem hágott a tetőfokára, mert „a Práter első mérkőzése nem tudta tűzbe hozni az osztrák labdarúgás rajongóit, nem láttak jó játékot ezen a találkozón. A döntetlen jobban megfelelt volna a játék képének.”Az Újpest 1:0-s félidei vezetés után 2:1-re kapott ki a Rapidtól, öngól döntött a hazaiak javára, Rajna Károly a saját kapujába lőtte a labdát, szegény újpestieket nemcsak a Hungária körúton, Bécsben is húzta az ág, sőt, a csapat sorozatban a harmadik találkozóját vesztette el öngóllal... Más kérdés, hogy a Népsport szerint ennek ellenére a középhátvéd oszlopa volt a védelemnek, viszont „a csatársor tagjai nagy csalódást keltettek, különösen Göröcs”. A lap így summázott: „Kevés jó egyéni teljesítmény.”Az egyik bécsi lap a következő szalagcímmel került utcára: „Rajna lőtte a Rapid győztes gólját.”
A magyaroknak a másik mérkőzésben sem volt sok örömük: Austria–Ferencváros 3:1. „Megérdemelten győzött az Austria. (...) A mérkőzés színvonala magasan felülmúlta ez előmérkőzés színvonalát.”A hazaiak 3:1-es vezetésénél Fenyvesi Máté felvágásáért nem ítélt 11-est a játékvezető, majd egy gólt is lőtt a szélső, de ezt Albert lesállása miatt nem adta meg. „Elöl Nemecet sokszor nem tudták tartani a ferencvárosi védők, (…)„a hátvédek közül csak Novákot lehet dicsérni.”Az értékelésben a Népsport nem felejtette el megjegyezni: „Helytelen volt, hogy az évek óta bevált gyakorlattól eltérően most osztrák játékvezetők működtek Bécsben.”
De a magyar futballistákat is kritizálta: „Szomorú, hogy éppen azokból hiányzott leginkább a lelkesedés, a harci kedv, akik a legnagyobb tudás, a legjobb adottságok fölött rendelkeznek.”A Neues Österreich sem kímélte a mieinket: „Minden tekintetben kiábrándított az Újpesti Dózsa, Benében és Göröcsben kevés volt az átütő erő.”Albertről pedig megjegyezte, hogy feltűnően kedvetlenül játszott... Az Arbeiter Zeitung kiemelte: „Ez már majdnem a régi Austria volt, nem a tologatós, oldalpasszos, »szép« bécsi futball”. Az optimistább bécsi szurkolók a két győzelem után feltették a kérdést: „Lehet, hogy megtanultunk futballozni?”A borúlátóbbak visszakérdeztek: „Vagy a magyarok felejtettek el?”Az utóbbiban talán több igazság volt...
A hétfői Ú. Dózsa–Austria (0:2) találkozóról mindent elmond a Népsport véleménye: „Azok csalódtak leginkább, akik magyar győzelmet reméltek, akik arra számítottak, hogy az Újpesti Dózsa az Austria legyőzésével megteremti a lehetőséget arra, hogy az idei Húsvéti Torna első helyzettje ne osztrák csapat legyen.”Nem ment a játék az Újpesti Dózsának – csupán 14 szögletben mutatkozott meg a hazaiak fölénye... A kapusok közül Gernot Fraydl „biztos kézzel őrizte a hálót”, míg Borbély László „ludas volt a gólokban”. A csatárok közül Nemec volt a legjobb, Ernst Fiala és Hans Buzek is jól játszott, ellenben az Újpestben „csak Göröcs és Kuharszky jelentett némi gólveszélyt Fraydl kapujára”.
A Fradi legalább nem kapott ki: Ferencváros–Rapid 3:3. A Népsport így látta: „Mindkét csapat sok helyzetet hagyott ki, a döntetlen igazságos.”A mérkőzés legszebb jelenete Albert nevéhez fűződik: az 52. percben a kapunak háttal állva elpörgette a labdát Walter Glechner mellett, miközben a másik oldalon megkerülte a védőt, és 14 méterről 2:1-es ferencvárosi vezetést szerzett. Addig nem csinált semmit, vagy ahogyan Peterdi Pál a Képes Sport hasábjain megírta: „Flóri belül őgyeleg. Egy ideig még csak rendben van. Mondjuk, hogy el akarja altatni a védők gyanúját. Fél óra elteltével már aggódunk, hogy esetleg ő is elalszik.”
Nem született magyar győzelem a „nem magas színvonalú, de jó iramú, eseményekben bővelkedő mérkőzésen”. A Népsport leszögezte: „Fenntartás nélkül senkit sem lehet dicsérni.”Annak ellenére Glechner volt az ellenfél védelmének legjobbja, hogy Albert a góljánál túljárt az eszén, a bécsiek csatársorából „a rendkívül mozgékony Seitl és Schmidt jelentett állandó veszélyt a hazaiak kapujára. A szünetben a balfedezet Kocsis György helyére Szántai László állt be (aztán a megsérülő Havasi helyére visszajött Kocsis, és Szántai lett a középhátvéd). „Élete első nagyobb jelentőségű nemzetközi mérkőzésén megállta a helyét.”A fedezet csupán az 1962–1963-as idényben futballozott a zöld-fehéreknél, s ugyan egyetlen NB I-es meccsen, az áprilisban az MTK ellen 1:1-es döntetlenre végződőn lépett pályára, bajnoknak mondhatta magát. Rákosi „az első félidőben nagyon igyekezett”, Albertnek „volt néhány szép megmozdulása”, Fenyvesit „elsősorban szép gólja dicséri”.
Az Austria lett a tornagyőztes, magyar részről megvolt a magyarázat, a Népsport ezt írta (újra): „Helytelen volt, hogy az évek óta bevált gyakorlattól eltérően most osztrák játékvezetők működtek Bécsben.”Tény, a Rapid–Dózsa találkozón Schiller „néhány hibát vétett, s ebben partjelzői is ludasak”. Az Austria–FTC meccsen Tittl „igyekezett tárgyilagosan bíráskodni, de Fenyvesi dr. góljának meg nem adásával súlyos hibát követett el”.
Peterdi Pál így merengett: „Gyors számvetést csinálsz. Kisül, hogy két élvonalbeli csapatunk négy meccsből egyet sem tudott megnyerni a szomszédok ellenében. Ilyen talán még sosem volt. Mélán konstatálod, hogy Pesten ledőlt egy bűvös határ, így van ez már.” Keserűen állapította meg: „Pedig az osztrák labdarúgás nem is a világ legjobb labdarúgása.”
Húsvéti Torna, 1963. április 13–15. Rapid–Újpesti Dózsa 2:1 (0:1) Práter Stadion, 20 ezer néző, vezette: Schiller (osztrák) Gólok: Flögel (60.), Rajna (64. – öngól), illetve Várhidi (24.) Austria–Ferencváros 3:1 (1:0) Práter Stadion, 20 ezer néző, vezette: Tittl (osztrák) Gólok: Schleger dr. (7.), Jacare (47.), Nemec (62. – 11-esből), illetve Paproth (55. – öngól) Újpesti Dózsa–Austria 0:2 (0:2) Népstadion, 20 ezer néző, vezette: Soós (magyar) Gólok: Schleger dr. (19.), Buzek (22.) Ferencváros–Rapid 3:3 (1:1) Népstadion, 25 ezer néző, vezette: Aranyosi (magyar) Gólok: Fenyvesi dr. (43.), Albert (52.), Novák (74. – 11-esből), illetve Schmidt (20., 77. – 11-esből), Seitl (60.) |