Népsport: Albert Flóri kihagyott helyzetén múlott...

A labdarúgó Vásárvárosok Kupája (VVK) 1962–1963-as kiírásának negyeddöntőjében a Ferencváros ugyan 1:0-ra kikapott a román Petrorul Ploiesti-től a kinti visszavágón, de összesítésben 2:1-gyel továbbjutott. A magyar futballisták a banketten megtudták, hogy a döntőbe jutásért a Dinamo Zagreb következik, s nemigen lelkesedtek a párosításért.

Pedig nem volt ez rossz Ferencváros. Sőt! A 14 csapatos élvonalbeli bajnokságban 18 fordulót követően a harmadik helyen állt, csupán gólaránnyal szorult a 22-22 pontos Újpesti Dózsa és MTK mögé. A Fradi éppen az MTK elleni meccsen volt túl, 1:1-re végeztek az örökrangadón. Novák Dezső lövése csak a 86. percben hozta meg az egyenlítést, annak ellenére, hogy a meccsen zömmel az FTC támadott.

A jugoszláv Dinamo Zagreb elleni kupaelődöntő – a VVK-ra 32 együttes nevezett – első találkozóját a Népstadionban rendezték 1963. április 24-én, a felek megállapodtak abban, hogy a visszavágót nem május 8-án, hanem június 5-én játsszák. Mészáros József edző egy helyen változtatott az örökrangadó után: a balfedezet posztján az olaszországi Caligaris ifjúsági tornára utazó Szántai László helyett Kocsis György lépett pályára.

Milan Antolkovic, a vendégek edzője a találkozó előtt ezt mondta: „Rossz az idő, de jó játékot várok.”Mészáros „Dodó” is megfogalmazta vágyait: „Nehéz mérkőzés előtt állunk. Szeretnénk előnyt biztosítani a visszavágóra.”

Eleinte a Ferencváros sokat támadott, Albert kétszer is helyzetbe került, majd Orosz Pál és Kökény József is. Ám talán a kihagyott helyzeteknél is nagyobb baj volt, hogy a 11. percben hatalmas zápor zúdult a pályára, s ezt követően végig szakadó esőben folyt a játék. Olyannyira nekieredt, hogy egy ferencvárosi akció után Adolf Mach játékvezető a félbeszakította a mérkőzést. Negyedórát várni kellett, s amint némiképpen enyhült a zivatar, folytatni lehetett a játékot. Sőt, a szünet is a szokásosnál hosszabb ideig, 20 percig tartott. A délutáni időpont ellenére annyira besötétedett, hogy be kellett kapcsolni a Népstadion világítóberendezését, a meccset pedig fehér labdával folytatták...

Végig a hazaiak irányítottak, de meddő volt a fölény, pedig Vilezsál Oszkár, Orosz, Novák és Rákosi Gyula is veszélyeztetett. S ahogyan lenni szokott, gólt kapott az eredménytelen együttes: a 85. percben Ivica Cvitkovic jobb oldali beadását Stjepan Lamza kapásból vágta Aczél László kapujába. Ezzel a góllal kapott ki a Fradi. Annak ellenére, hogy rengeteg ferencvárosi lehetőség maradt kihasználatlanul, a Népsport nem tagadta: „A zuhogó eső, a rendkívül rossz talaj alaposan befolyásolta a játékot. Az iram ennek ellenére mégis igen jó volt. Sokat támadott a Ferencváros, de igazi gólhelyzetet csak kettőt tudott teremteni, ezeket azonban elhibázták a csatárok.”A lap hozzátette: „A vendégek igen ügyesen védekeztek és időnként veszélyesen támadtak (...) Végeredményben igazságosan, de némi szerencsével jutottak az egygólos előny birtokába.”A dicséretből kijutott az egész zágrábi csapatnak „a Ferencváros legjobbja Novák volt. Sokat dolgozott, s előre is tört. (...) Időnként Orosz és Albert játszott elfogadhatóan”, Kökény és Fenyvesi „feltűnően sokat hibázott”     .

A szakmai értékelés elismerte: „Sokszor nehéz volt a nézőtérről követni a labda útját a vízfüggönyön át. Hát még játszani milyen nehéz lehetett! Az irreális idő, a rossz talaj, a nappali kezdés, majd a villanyfényes folytatás egyszeriben megszüntette a Ferencváros pályaelőnyét.”A Fradi minden erővel támadott, a Dinamo minden erővel védekezett. A nehezítő körülmények nagy általánosságban a támadó szellemű együttest sújtják jobban, elvégre nehezebb kreatívan építkezni, mint el a kaputól jelszóval rombolni, s ehhez azért hozzá kell tenni, hogy a zágrábi védők nem rúgták el vaktában a labdát. Magyarán: ilyen időben, ilyen csúszós talajon könnyebb a védő dolga. S hiába játszottak sokszor önfeláldozóan a zöld-fehérek, látva, hogy semmi sem sikerül, egyre idegesebbek lettek. Végül a hosszabb esőszünettel a találkozó 125 percig tartott...

Zlatko Skoric, a ragyogóan védő válogatott kapus ezt mondta: „Nem hittem volna, hogy győzünk. Kicsit csalódtam a Ferencvárosban. Voltak olyan helyzetek, amikor a kapus érzi, most baj lesz. Szerencsére Albert, Orosz, majd Rákosi még az utolsó ütemet megelőzően elszalasztotta a lehetőséget.”A Dinamo balhátvédje, Mirko Braun felszabadultan értékelt: „A KK-ban kétszer is győztünk a Ferencváros ellen, ennek ellenére tartottunk ettől a mérkőzéstől. Sokat támadtak a magyarok, de szerintem rosszul. Annyiszor kivártak, hogy megkönnyítették a dolgunkat.”A visszavágóról így beszélt: „Támadni fogunk, sokkal többet, mint itt. A Dinamo támadó szellemben játszik, de most, és ez érthető, védekeznünk kellett.”A Népsport mindenesetre nem volt borúlátó: „Ha a lelkesedéshez, a lendülethez jó játék is járul, akkor a második 90 perc sok örömet hozhat a Ferencváros játékosainak, szurkolóinak még Zágrábban is.”

A két ország labdarúgásának erejéről annyit, hogy az 1962-es chilei világbajnokságon a magyar válogatott a négy közé jutásért Csehszlovákiától 1:0-ra kapott ki, Jugoszláviát ugyancsak a csehszlovákok búcsúztatták 3:1-es győzelemmel egy körrel később, a négy között.

A VVK-elődöntő visszavágója előtt három nappal Prágában a vb-ezüstérmes Csehszlovákia Magyarországot fogadta. A 2:2-re végződő találkozón válogatottunkban a Fradiból Mátrai Sándor, Rákosi és dr. Fenyvesi Máté is helyet kapott. Olyannyira sűrű volt a program, hogy a három labdarúgó Ferihegyről haza se ment, némi várakozás után felszállt a csapat többi futballistáját szállító zágrábi repülőgépre.

A Népsportot a Fradi edzője, Mészáros József tudósította, megállapítva, hogy a házigazdák a Ferencvárost tartották a továbbjutás esélyesének. Elárulta, hogy a vezetők egy esetleges harmadik helyszínről is megegyeztek, eszerint egygólos Fradi-győzelem esetén Bécs várta volna a csapatokat.

S a félidőben 1:0-ra vezetett a Fradi, amelynek összeállítása némiképpen megváltozott a második mérkőzésre: Kocsis helyett Orosz lett a balfedezet, helyét Varga Zoltán foglalta el úgy, hogy Rákosi játszott balösszekötőt, a szőke ifjú pedig jobbösszekötőt. A 10. percben ki is hagyott egy nagy helyzetet, labdaszerzését követően kisodródott, a védők szerelték. Ám egy Vilezsál–Fenyvesi akciót követően a balszélső lövése után behozta hátrányát az FTC, mi több, a 65. percben Albert eldönthette volna a továbbjutást, de közelről fölé lőtte a labdát – s persze, az ellentámadásból gólt szerzett az ellenfél Slaven Zambata révén, majd Zdenko Kobescak a győztes gólt is megszerezte – Aczél hibájából...

A Népsport a búcsú okaként megemlítette, hogy a magyar együttesben sok volt az olyan játékos, akinek „nincs megfelelő nemzetközi tapasztalata”. Ide sorolta Aczélt, Havasi Sándort, Fenyvesi II Józsefet és Vargát, továbbá „Rákosi és Fenyvesi igen fáradtnak látszott, Albert pedig enerváltan küzdött”. A legtöbben elsősorban annak tulajdonították a kiesést, hogy Albert kihagyta óriási helyzetét.

Vigaszként zárjuk a cikket a másik döntős, a fináléban kettős győzelemmel (2:1, 2:0) diadalmaskodó Valencia menedzsere, Alejandro Scopelli szavaival: „Szerintem győzelmet érdemelt volna a Ferencváros.”