Porszem, drágakő – Thury Gábor publicisztikája

A Ferencvárosnál döntöttek. Noha a Bajnokok Ligája selejtezőjének első körét követően a menesztett Sztanyiszlav Csercseszov után a bajnokcsapat kispadjára leülő Máté Csaba vezetésével az együttes tíz mérkőzésből kilencet megnyert, s csupán egyet vesztett el (a gólkülönbség 39–10), a megbízott vezetőedzőként dolgozó magyar szakembert Dejan Sztankovics váltotta a kispadon, aki már be is mutatkozott, az FTC a Magyar Kupában a 32 közé jutásért 8–0-ra győzött a Nagyecsed ellen. Kubatov Gábor többek között azzal indokolta a döntést, hogy a Fradi mellé olyan karakter kell, mint a szerb tréneré, továbbá noha Máté Csaba a csapathoz illő edző volt, a ferencvárosi labdarúgásnak az az érdeke, hogy magasabban jegyzett szakvezető kerüljön az élére. Hozzátette, korábban is az volt a gyakorlat, hogy a klub a lehetőségeinél eggyel ambiciózusabb, eggyel magasabb polcon lévő edzővel dolgozzon. Mondandóját kiegészítette azzal, nincs jó véleménnyel a magyar szakemberekről, noha erről nem ők tehetnek, hanem azok, aki az elmúlt negyven évben tönkretették a futballmorált.
A Ferencvárosnál döntöttek. Noha a Bajnokok Ligája selejtezőjének első körét követően a menesztett Sztanyiszlav Csercseszov után a bajnokcsapat kispadjára leülő Máté Csaba vezetésével az együttes tíz mérkőzésből kilencet megnyert, s csupán egyet vesztett el (a gólkülönbség 39–10), a megbízott vezetőedzőként dolgozó magyar szakembert Dejan Sztankovics váltotta a kispadon, aki már be is mutatkozott, az FTC a Magyar Kupában a 32 közé jutásért 8–0-ra győzött a Nagyecsed ellen. Kubatov Gábor többek között azzal indokolta a döntést, hogy a Fradi mellé olyan karakter kell, mint a szerb tréneré, továbbá noha Máté Csaba a csapathoz illő edző volt, a ferencvárosi labdarúgásnak az az érdeke, hogy magasabban jegyzett szakvezető kerüljön az élére. Hozzátette, korábban is az volt a gyakorlat, hogy a klub a lehetőségeinél eggyel ambiciózusabb, eggyel magasabb polcon lévő edzővel dolgozzon. Mondandóját kiegészítette azzal, nincs jó véleménnyel a magyar szakemberekről, noha erről nem ők tehetnek, hanem azok, aki az elmúlt negyven évben tönkretették a futballmorált.

A magyar edzői társadalom nevében Egervári Sándor és Mészöly Géza kikérte magának a kijelentést, Mészöly azzal egészítette ki, az Eintracht Frankfurthoz igazoló ifjabb Lisztes Krisztián az ő nevével is fémjelzett focisuliban eltöltött három évet, így hozzájárult, hogy a tehetséges futballistát busás áron adják el. Máté Csaba legutóbbi „főnöke”, Csercseszov a tíz meccs/kilenc győzelem mutató utáni kirúgásra úgy reagált, ilyen helyzetben nehéz bármit is mondani. A futballválogatott sajtótájékoztatóján arról is megkérdezték Marco Rossit, mi a véleménye a kialakult helyzetről, mire azt válaszolta, nem érti, miért váltották le Máté Csabát.

A Nemzeti Sport múlt csütörtöki számában az Ferencvárost korábban szintén edző, sőt bajnokságot nyerő Csank János úgy fogalmazott, benne egy percig sem vetődött fel, hogy Mátéval hosszabb időre terveznek, mondván, az Üllői úton „olyan edző kell, aki megjárta a hadak útját”. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, az időzítésen lehet vitatkozni, ezt a részét a vezetők rosszul kezelték. A Magyarországon vezetőedzőként számos klubban megforduló szerb Tomiszlav Szivics szerint ha Csercseszov elküldését követően nem sokkal kinevezik Dejan Sztankovicsot, az rendben van, de közben a magyar edzővel jöttek az eredmények, futott a szekér. Hajdú B. István sportriporter előrebocsátotta, hogy a Ferencváros belügyeibe nem látunk bele, de a szerb a kispadon még nemigen bizonyított, a BL-csoportkört hiába üldözte a Crvena zvezdával, az pedig évszázados bravúr, hogy Máté úgy távozott a Fradi edzőjeként, hogy nem bukott meg...

A riporternek igazat adva – a klub belügyeibe valóban nem látunk bele – azt megjegyezhetjük, az elbocsátás körülményeit mindkét fél hasonló módon kommentálta, az edző alátámasztotta, a klub­elnök neki is ugyanazt mondta, amit a különböző fórumokon. Hozzátéve, a vele kötött megállapodáskor korábbi kenyéradója nagyvonalú volt, amit Máté elsősorban a zöld-fehéreknél eltöltött tizenegy évének tudott be.

Máté Csaba 1993 és 2001 között nem élvonalbeli belga együttesekben játszott, hazatérve a Szekszárdi Utánpótlásnevelő Futball Club elnökeként és edzőjeként tevékenykedett, majd 2008-tól a válogatottnál Erwin Koeman szövetségi kapitány stábjában. Annak is köszönhette megbízatását, hogy több nyelven beszél, köztük hollandul, s talán hasonló okból került a Ferencvároshoz Ricardo Moniz mellé 2012-ben. A holland szakember távozását követően megbízott vezetőedző lett 2013. december elsejétől, de a 2014-es tavaszi szezonnak már a német Thomas Doll-lal vágott neki az FTC, természetesen az edzői stábban Máté Csabával. Dollt követően Szerhij Rebrov, Peter Stöger, továbbá Csercseszov mellett is dolgozott. A Klaks­vík elleni 0–3 után július 20-án megbízott vezetőedzőnek nevezték ki, augusztus 31-én a Zalgiris Vilnius elleni Európa-konferencialiga-rájátszást követően Máté Csaba nevét zengte a Groupama Aréna lelátója. A szurkolók nemcsak a továbbjutás miatt zárták a szívükbe: irányításával támadóbb szellemű együttes lépett pályára, nem mellékesen nem hagyta összezuhanni a futballistákat, vele volt az öltöző, márpedig Csercseszovtól a hírek szerint a vége felé elpártolt a játékosok egy része. A sikerek hatására hosszú távon tervezett vezetőedzőként, ám elhatározta, tartson bármeddig ez az időszak, másodedzőként már nem ül le a zöld-fehérek kispadjára. Ez is teljesen érhető. A vele készített interjúban szívszorítóan fogalmazta meg rövid ideig tartó regnálását: tisztában van azzal, hogy az FTC történetében az elmúlt időszak egy porszem, míg az ő életében az egyik legszebb drágakő.

A Fradi életében volt már hasonló helyzet: 1996-ban, Novák Dezső távozását követően a klubban korábban több vezetőedző mellett is dolgozó Mucha Józsefet (nyugodtan kérdezzék meg tőle, az ő életében a Fradi a drágakő!) egy mérkőzésre nevezték ki, majd jött Varga Zoltán, 1999-ben a horvát Marijan Vlak után Stanko Poklepovic lett a főnök, ám Muchának egy találkozóra ismét be kellett ugrania. Nem tudhatjuk, mi lett volna, ha véglegesítik, igaz, egy meccs után ez talán fel sem vetődött. Lehet, hogy Máté Csaba korábban a nyelvtudása miatt került az Üllői útra, meglehet, közepes képességű csapatok ellen bizonyított, azt azonban senki sem veheti el tőle, hogy az évek folyamán fradistává vált. Mi több, nagynevű vezetőedzőktől tanulhatott, innen is, onnan is kimazsolázhatta, amit a legfontosabbnak tart. Mindeközben a magas polcra helyezett Sztankovicsról annyit tudunk, a karaktere illik a bajnokcsapathoz – viszont szakvezetői pedigréje nemhogy nem ámulatba ejtő, igencsak szerény.

Kubatov a honi edzői kar ellen felhozta az elmúlt negyven év morálját, amely az utóbbi tíz esztendőben javult, mégsem merné hazai szakemberre bízni az együttest. Megjegyezném: a futballmorált nem csupán az edzők halmaza, hanem a labdarúgók, mi több, a vezetők viselkedése, tevékenysége is alakítja, nem elfeledkezve a társadalomban uralkodó állapotokról.

A globalizált világ hatásait nem lehet kizárni, ám annak ellenére, hogy a Ferencvárosban (Dibusz Dénest és talán Varga Barnabást leszámítva) a légiósok viszik a prímet, a Fradi a nemzet csapata. Tetszik, nem tetszik, ez így van. A klubvezetőség magasabbra tette a mércét, ám a nemzetközi szereplést tekintve most „csupán” az Ekl csoportkörébe jutott. Miért ne lehetett volna megpróbálni a kispadon Máté Csabával? A zöld-fehérek nem jutnak be a kieséses szakaszba? Erre Sztankovics sem garancia. Összezuhan a csapat? Előfordulhat, de akkor a télen jöhet az újratervezés. Magyar klub legutóbb magyar edzővel 2010-ben jutott nemzetközi sorozat főtáblájára, a Herczeg András vezette Debrecen az El-csoportkörbe, azt megelőzően 2009-ben a BL-ben ugyanebbe a szakaszba került vele a Loki. Magyar csapat magyar szakemberrel. Nincs ebben semmi kivetnivaló, főleg úgy, hogy rendkívül büszkék vagyunk nemzeti identitásunkra. Nagyon helyes! Itt volt a lehetőség, hogy ez a Fradinál is megvalósuljon.

Az elnök szempontjaival összességében még egyet is lehet érteni. De van, amikor a kivétel erősíti a szabályt. Meglehet, éppen az 53 éves Máté Csaba esete lett volna a kivétel. S van itt még valami: elképzelhető, valaki úgy áll az edzőképzéshez, hogy a legmagasabb szintre szeretne jutni itthon, magyar együttessel. Megszerzi a pro licencet, és nem biztos, hogy jó üzenet – most tágítsuk a kört –, ha az erősebb klubokban rendre külföldi szakembereket alkalmaznak. Már csak a motiváció miatt sem.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!