Népsport: Edi Frühwirth lehűtötte a kedélyeket

Bécsből és Zágrábból fogadott vendégeket a Ferencváros 1943 karácsonyán – a Floridsdorfer AC és a HASK jött Budapestre. A Fradi az ígérte, hogy kárpótolja híveit azért, hogy a csapat csak 4. a bajnokság félidejében, a tornára meghívott listavezető Nagyváradi AC a helyezéséhez illő önbizalommal készült.

Magabiztos volt Mester György ferencvárosi irodaigazgató is: „Óriási az érdeklődés, bár igaz, hogy két ilyen jó külföldi csapat, mint a Floridsdorf és a HASK már régen járt Budapesten. Az előjelekből ítélve legalább 25 ezer nézőre számítok mind a két ünnepnapra. Fölmehet azonban ez a szám 30 ezerre is...”Azt mondták, legutóbb a novemberi magyar–svéd előtt volt hasonló érdeklődés. November 7-én valóban 39 ezer néző volt az Üllői úton, nem éppen boldogan, hiszen a svédek nagyon nyertek (7:2).

A Ferencváros a csatársorát igyekezett frissíteni, játszott is két fiatal, Hernádi Pál és Gyulai László, a Nagyvárad kapusai sérülése miatt kénytelen volt kölcsönkérni a későbbi háromszoros válogatott Károlyi Józsefet a Diósgyőrtől. A Floridsdorfnál a később szintén válogatott Siegfried Joksch volt a vendég az Austria Wienből. A csapat egyébként az Anschluss utáni osztrák Gauligában a második helyen állt. A HASK-nál nem volt vendégjátékos, ők abban bíztak, hogy nem volt véletlen augusztusi zágrábi sikerük, amikor 4:2-re legyőzték a Fradit.

Karácsonyi számában a Nemzeti Sport vezércikkében szólt a világégésről is („Kinn hó van és fagy és rontás és halál. A háromkirályok a fényes csillag helyett robbanó bombák fényétől vakulnak”), ám az írás lényege máig ható: „Szeretetközösség a sport, katonái békés versenyzők, akik egy tökéletesebb, jobb, egy tisztultabb emberi eszményért harcolnak. Ellenfeleket állít egymással szembe s nem ellenségeket.”

Végül szó sem volt 30 ezer nézőről, sőt 25 ezerről sem. Az első napon 15, a másodikon 18 ezren voltak kíváncsiak a tornára. Ez is szép (megdöbbentő...?) szám, figyelembe véve, hogy mindeközben a fronton „Zsitomir térségében az oroszok újabb erős gyalogos és páncélos kötelékeket vetettek harcba”.

Az első mérkőzés a Ferencvárosé volt, a csapat lendületesen kezdett, ám aztán egyre inkább visszavett a tempóból. Így is nyert 5:3-ra. Megtehette, hogy lazítson, hiszen a Floridsdorf csak a passzjátékában emlékeztetett a híres régi bécsi iskolára (Matthias Sindelar, Walter Nausch, Fritz Gschweidl és társaik). Játszott viszont az akkor 17 esztendős Ernst Ocwirk, akiből klasszis futballista lett. Az első nap második mérkőzésén a Nagyvárad simán győzött a HASK ellen (5:1). A legnagyobb izgalmat a köd jelentette, ezért Szőke II József játékvezető a kezdés előtt megállt a félpályánál, s megnézte látja-e mindkét kaput. Látta.

Sok izgalom nem volt a meccsen, ezért a NAC játékát is figyelő Fradi-drukkerek Szőke bíróval szórakoztak. „Csónakos Szőke!”– így szólították meg, utalva a botrányos Elektromos–Ferencváros mérkőzésre, amely után Szőke II-nek felajánlottak egy csónakot is a Tromos-pálya elhagyására a Dunán át. „Nincsen Duna. / Hogy mész haza?!”– harsogta a lelátó. Ugyanakkor: „Szőke kitűnően vezette a mérkőzést”– állt ezúttal a tudósításban.

Jött a második nap, ezúttal a Nagyváradé volt az első meccs. A Floridsdorf ellen sem volt gondjuk (3:0), köszönhetően annak is, hogy az előző napi két meccs utáni igencsak feltúrt pályát „gondos kezek kijavították”, s az idő is megjavult, még a nap is sütött. Amikor a NAC megszerezte a harmadik gólt, s 8:1 lett a gólaránya, a Fradi-drukkerek már le is mondhattak a tornagyőzelemről, hiszen csapatuknak 20 gólt kellett volna lőnie, s egyet sem kapnia, hogy nyerjen. Na ja, a gólarányszámítás átka...

A Ferencváros végül csak hat gólt szerzett (6:1), de nem volt senki boldogtalan, hiszen a csapat – és a két fiatal, Gyulai és Hernádi – jól játszott. Mondták is, hogy a bajnokság végén megelőzik az őszi első nagyváradiakat, ám ebből semmi sem lett, sőt. Kilencpontos hátrányuk tizenháromra nőtt.

„Jól állunk! – lelkendezett értékelésében a Nemzeti Sport. – Amolyan kisebbfajta feltámadás volt ez a torna a NAC és a Ferencváros számára. A NAC is gyengélkedett az utóbbi időben, a Fradi is. Ezen a tornán mindkettő kivágta a rezet, és reményt csöpögtetett szurkolóinak szívébe”– írta a lap, de Vághy Kálmán szavai jobban illettek a (történelmi) helyzethez.

A szövetségi kapitány a Floridsdorf öltözőjében így beszélt: „Tudjuk, hogy a háború kellős közepén a német labdarúgócsapatok nem nyújthatják a sportban azt a legjobbat, amit egyébként adnának. Mi mindenképpen nagyra becsüljük régi, lovagias ellenfelünket, a bécsi labdarúgást. Reméljük, hogy rövidesen ismét találkozhatunk válogatott mérkőzés keretében is, hogy folytassuk a régi, híres nagy versengések sorozatát.”A bécsi futballisták meghatódtak, az újabb lovagias küzdelemre viszont még várni kellett 1945 augusztusáig.

A bécsi viszonyokról a Floridsdorf fiatal, akkor 35 esztendős edzője, Edi Frühwirth számolt be: „Ez a toldozott-foldozott Floridsdorf szombaton egy félidőn keresztül egyenrangú ellenfele volt a Ferencvárosnak, csak fokozatosan esett vissza, hogy a NAC ellen már csak lézengjen a pályán. Ez kizárólag a mi mostani életmódunk miatt történt. Hogyan lehet ma egy labdarúgótól azt kívánni, hogy nehéz gyári munkája után komoly, erős edzést folytasson? Mi Bécsben átlag egy rendes edzést tartunk hetenként. Ez pedig nagy különbség a budapesti viszonyokhoz képest. Éppen ezért kérjük a kedves budapesti közönséget, ne haragudjanak ránk, majd a békében visszaadjuk a karácsonyi kölcsönt.”

Maradva Frühwirthnél, miközben mi lelkesedtünk, ő a földön maradt rólunk szólva: „Nem láttam a két csapatban a régi Turay, Toldi, Bukovi, a kis Takács és Orth utódait. Mint ahogyan Bécsben hiába keresnék az új Sindelarokat, Smistikeket, Sestákokat és így tovább. Egyedül Sárosi dr. van még itt a régiek közül, de – sajnos – ő sem lett azóta fiatalabb.”

„Gyurka” 31 esztendős volt akkor, de érdekesebb (jellemzőbb?), ahogy a Nemzeti Sport zárta beszámolóját: „Megköszöntük Frühwirth szakértő bírálatát. Megvalljuk – főleg NAC-viszonylatban – azt reméltük, hogy nagy elismerésben lesz részünk.”

És hogy vidámabban zárjunk, álljon itt egy Ferencváros–Floridsdorf mérkőzés alatti szurkolói megjegyzés, amikor Sárosi dr. remek kapufát fejelt: „Ez a legszebb fa, amit idén karácsonykor láttam.”

Lehet, hogy otthon elfogultságot kapott ajándékba a drukker.