Fran Brodic: Nem véletlenül választottam a 9-es mezt Újpesten

– Öt bajnokin három gólt lőtt és két gólpasszt adott. Ilyen kezdést remélt Újpesten?
– Számítani nem számítottam rá, de bíztam benne, hogy jól sikerül a rajt – mondta a Nemzeti Sportnak a Dinamo Zagrebtől szerződtetett Fran Brodic, aki a horvát bajnokság előző idényében második helyezettként végzett tizenhárommal a góllövőlistán, piaci értékét 1.8 millió euróra becsüli a Transfermarkt.

– Új országban nem könnyű rögtön érvényesülni. Minek tulajdonítja, hogy önnek sikerült?
– Korábban Belgiumban és Olaszországban futballoztam, úgyhogy nem jelentett újdonságot idegen országban és környezetben feltalálnom magam. Egységes társaságba könnyű beilleszkedni, márpedig itt jó emberek alkotják az együttest. Az átigazolási időszakból a vezetőség kihozta, amit lehetett, mindenki alapos kiválasztási procedúra eredményeként érkezett, ami meglátszik azon, hogy egy irányba húzunk.

– Bartosz Grzelak vezetőedző mit vár öntől, melyek a legfőbb feladatai a pályán?
– Leginkább kilencesként számít rám, és eddig úgy érzem, sikerült meghálálnom a bizalmát – elvégre az a legfőbb feladatom, hogy gólokat szerezzek és gólpasszokat adjak. Elvárják tőlem, ha a labda a tizenhatos környékén hozzám kerül, lövőhelyzetbe hozzam magam vagy valamelyik társamat. A kedvenc szerepkörömben, középcsatárként léphetek pályára, aminek örülök, de úgynevezett hamis kilencesként, a vonalak közé mozogva is boldogulok. A játékom szerintem illeszkedik a taktikánkhoz, de minden meccs után átrágjuk a szakmai stáb tagjaival, mit csináltam jól vagy rosszul, hogyan tudnám még inkább segíteni a csapatot.

– Néhány forduló elteltével kiderült, Matija Ljujiccsal ragyogó, míg Horváth Krisztoferrel ígéretes a játékkapcsolata.
– Matijával nagyszerűen megértjük egymást, érzi, hova mozgok, és mivel technikailag roppant képzett, oda rúgja a labdát, ahová várom – olyan, mintha évek óta együtt futballoznánk. Az edzéseken gyakoroljuk, hogyan tudnánk egymást minél többször helyzetbe hozni, ezáltal egyre jobban összeérik a játékunk. Mindkettőnket győztes mentalitás jellemez, ráadásul ugyanazt a nyelvet beszéljük, ami előny. A pályán kívül is jól kijövünk. Miután aláírtam Újpesten, egy hónapig nála laktam – talán ez is segített, hogy összecsiszolódjunk. Horváth Krisztofer is kiváló futballista, legelöl erős hármast alkothatunk az NB I-ben – olyat, amely a horvát élvonalban is simán megállná a helyét a legjobbak között.

– Ha már a győztes mentalitást említette: ez önnek mit jelent?
– Imádom a versengést, olyan típus vagyok, aki az edzésen is nehezen emészti meg, ha egy gyakorlatban felülmúlják, hát még ha mérkőzésen… A nyomás segít abban, hogy összeszedettebb legyek, még keményebb munkára ösztönöz, ezáltal kihozza belőlem a maximumot. A pályán vállalom a felelősséget, odaállok akár a kilencvennegyedik percben is a labda mögé, hogy elvégezzem a tizenegyest – mint például az előző idényben az év legfontosabb meccsén, a bajnoki címről nagyban döntő, Rijeka elleni találkozón. Nem véletlenül választottam a kilences mezt. Miután megtudtam, micsoda futballisták viselték lila-fehérben, úgy voltam vele, ha egy mód van rá, szeretnék abban játszani.

– Akkor tegyünk önre még egy kis nyomást: hány gólt vár magától az idényben?
– Az előző kettőben legalább tízet tűztem ki célul, ez most sincs másként.

– Mit lehet kihozni az Újpestből ebben az idényben?
– Az évad előtt azt fogalmaztuk meg, hogy a felsőházban szeretnénk végezni. Végső helyezésről nem beszélnék, ellenben mindent megteszek, hogy minél előkelőbb pozícióban zárjuk az idényt.

– Több ajánlata volt más országokból. Mi döntött az Újpest mellett?
– Hosszas tárgyalás eredménye volt a szerződéskötés, de a kezdetektől vonzott a magyarországi lehetőség. Fontos, hogy népes szurkolótábor előtt játsszak, nekem ez számít igazán – huszonhét évesen meg sem fordult a fejemben, hogy az MLS-be vagy Kínába igazoljak, mert ezekben az országokban egyáltalán nem lennék szem előtt, mindenki elfelejtene. Úgy érzem, a legjobb döntést hoztam a klubváltásommal. Az ambíciók imponáltak, és az építkezés folyamatát látva hiszem, hogy lépésről lépésre haladva elérhetjük a célokat. Hallottam az elmúlt évek, évtizedek hánykódásáról, de a jövő biztató.

– Újpestre magyar viszonylatban sztárjátékosként érkezett, de nem mindig volt ilyen a státusza: öt éve az olasz harmadosztályból tért haza a horvát másodosztályba. Honnan merített erőt, hogy a pályafutását újraindítsa?
– Voltak rendkívül nehéz szakaszai a karrieremnek. A legmélyebbre akkor kerültem, amikor be kellett látnom, haza kell térnem, hogy a nulláról felépítsem magam. Ez érzelmileg megviselt, hiszen tizenhat évesen már a Dinamo Zagreb felnőttegyüttesében is pályára léphettem, ígéretes fiatalnak kiáltottak ki, de a nagy csapatban nem ragadtam meg. A játék szeretete motivált, meg akartam mutatni, igenis jó képességű csatár vagyok. Volt visszaút, a családom támogatásának és a magamba vetett hitemnek köszönhetően évről évre jó teljesítményt nyújtottam, és eljutottam oda, hogy újra szerződtetett a Dinamo Zagreb. Sokat jelent, hogy kedvenc csapatommal bajnok lehettem, százezer ember ünnepelte a címünket a belvárosban, amivel a gyerekkori álmom vált valóra, ráadásul második lettem a góllövőlistán.

– Huszonhét éves, a lehető legjobb korban van. Mi motiválja legjobban a labdarúgásban?
– Leginkább az, hogy élvezzem a pillanatot és a játékot, és Újpesten minden adva van ehhez.