Hetvenöt éves lett az Újpest négyszeres bajnoka

Tősgyökeres Újpestiként Harsányi László a Vasas Izzó toborzójára ment el, nem a Dózsáéra, mondván, a Megyeri úton a rengeteg jelentkező között nem figyelnek fel rá. Ám izzósként a legendás újpesti hátvéd, Balogh II Sándor kiszúrta, átvitte a belügyi csapathoz. Nem volt könnyű az egybe bekerülnie, de 1972 tavaszán Maurer László megsérült, s Komlón ő került a középhátvéd posztra.

„Az utolsó fordulóban a Megyeri úton a Salgótarján ellen is enyém lett a hármas mez. Elképesztően jól ment a csapatnak, hat-egyre nyertünk. Nem is értettem, mert már bajnokként léptünk pályára, és a csatárok csak mentek, mentek. Aztán egyikük – nyugodjon békében – a meccs után átnyújtott egy borítékot, és vállon veregetett, hogy tegyem el. Utólag magyarázták el, ahhoz, hogy a Honvéd második legyen, a Stécét le kellett győznünk – és a honvédosok biztosították az ezüstérmüket…”     

A középső védőnek olyannyira jól ment, hogy nem volt ötven NB I-es meccs a lábában, amikor válogatott lett 1973. november 21-én: „Kikaptunk itthon az NDK-tól egy-nullára, mellettem Rapp Imre és Kolár Endre is újonc volt. Fiatal titán voltam, a gól előtt nagy lendülettel mentem Peter Ducke elé, aki rutinos róka volt, átvert, majd a beadásából szerezték a győztes gólt a keletnémetek.”     

Még kétszer játszott a legjobbak között, de arra is emlékszik, a kispadon ült, amikor a válogatott Dortmundban 5–0-ra kikapott az NSZK-tól: „Illovszky Rudolf elhatározta, hogy cserél, valamennyi kispados össze akart menni, hogy Rudi bácsi ne vegye észre, ne kelljen beállnia…”     

Az Újpest a BEK-ben 1973-ban a negyeddöntőig, rá egy évre az elődöntőig jutott, előbb a Juventus, utóbb a Bayern München múlta felül. Hogy miért maradt el az átütő siker?

 „Nem tudom, talán azért, mert a tétmeccseknek nem bírtuk a végét. A különböző nyári tornákon az összes nagycsapatot megvertük, a kupákban nem. A Juventusszal szemben nem lett volna szabad kettő-nullás vezetésről kiesnünk.”     

Hogy – akkori szóhasználattal élve – miért pattant meg?

 „Nem akartam én elmenni, Újpesten megígérték, hogy lakást kapok. Nem is lakást, csak egy soron kívüli lakáskiutalást, azaz kifizettem volna a kéglit. Akkoriban a városrész fejlesztése jegyében több mint tízezer lakótelepi lakás épült, de az egyesület csak húzta az időt. Most ezért, aztán azért nem, kibökték, nősüljek meg. Utoljára 1975 decemberében mentem be, miután a Téli Kupában gólt lőttem a Fradinak. Akkor sem vettek komolyan, azt mondtam, ebből elég! A BM-klubnál az útlevél megszerzése nem jelentett gondot, Horváth Józseffel leléptünk. Neki inkább égett a talaj a lába alatt, mert egy összecsapásuk során eltört Kozma Misi lába, és Kutas István azt mondta, amíg ő vezető, nem engedi a pályára.” 

A két család együtt utazott Zürichbe Tüzes (ez volt Horváth József beceneve) rokonaihoz.

Úgy volt, két évre eltiltják, ezért nem kapkodtak érte nagycsapatok, ám a 2. Bundesligában szereplő Westfalia Herne (a vb-ezüstérmes Hans Tilkowski és Sönke Wortmann, a berni csoda rendezője is játszott itt) ötvenezer márka aláíráspénzt és az eltiltás alatt havonta kétezer márkát ígért. Egy büntetésben lévőnek fejedelmi ajánlat, csakhogy közben egyévesre mérsékelték az eltiltást, aminek hallatára a Düsseldorf és a Hamburg is megkereste, de kötötte a szerződése. Ennél is nagyobb problémát jelentett, hogy kétszer eltört a lába, „nem nekem találták ki a Bundesliga kettőt”.

Szerencsére menedzsere, Bédl János járatos volt az észak-amerikai bajnokságban (NASL), a San Diego Sockers kapott a technikás, gólerős védőn.

„A mexikói válogatottakkal, Hugo Sánchezzel és Leonardo Cuéllarral megértettük egymást, olyannyira jól ment, hogy felfigyelt rám a Cosmos. Meghívtak egy túrára, Franz Beckenbauer és Carlos Alberto mellett csak a jobb-bekk posztján jutott hely. Franz csak intett, fussak fel, teszi a labdát, én beadtam, Giorgio Chinaglia meg befejelte. Az ellenfél hiába tudta, hogy ez a séma, mindig bejött. Végül azért nem igazoltam át oda, mert a feleségem szülés előtt állt.”     

Noha a terembajnokságban is sikeres volt, elege lett az állandó utazásból, Belgiumban, a Cercle Bruges-ben még lehúzott egy idényt. „A nyolcvanas évek elején jöttem először haza, be voltam tojva, de hál’ istennek, nem foglalkoztak velem.”     

Ezt követően ugyan még visszatért Svájcba, ahol kisebb taxivállalatot alapított, hazahúzta a szíve, 2016 óta Siófokon él. Egykori csapata, az Újpest szereplését figyelemmel kíséri: „Dárdai Pál hiteles szakember, bízom benne, lassan megindulnak felfelé.”     

Arra a felvetésre, hogy elégedett-e a sorsával, így válaszolt: „Ha azt veszem, hogy öt országból, az Egyesült Államokból, Belgiumból, Svájcból, Németországból és Magyarországról kapok nyugdíjat, mindenképpen, és jól is érzem magam itthon. De ha visszafordíthatnám az idő kerekét, mielőtt kimennék, megtanulnék egy nyelvet. Okosabbnak kellett volna lennünk.”