Józsi György: A Ferencváros nyeri a kupát és a bajnokságot

– Zalaegerszegen és a Ferencvárosnál is szép éveket töltött, előbbivel bajnoki címet, utóbbival Ligakupát nyert: szombaton a Magyar Kupáért harcol két korábbi klubja.
– Elég régen abbahagytam a profi futballt, nem vagyok benne „nyakig” a labdarúgásban, de örülök annak, hogy két korábbi csapatom játssza a kupadöntőt – mondta lapunknak a 43 esztendős Józsi György, aki játékosként a Zalaegerszeget és a Ferencvárost is erősítette. – Zalaegerszegen születtem, hét évig voltam az első csapatnál, később négy esztendőt töltöttem a Ferencvárosban. Mindkét időszakra jó érzéssel gondolok vissza, szép éveket töltöttem a Fradiban és a Zetében. Abban bízom, hogy izgalmas, sokgólos meccs lesz a döntő szép és látványos megmozdulásokkal.

– Ha már a múlt… Hogyan emlékszik a zalaegerszegi és a ferencvárosi időkre?
– Zalaegerszegi gyerekként az volt az álmom, hogy NB I-es játékos leszek a Zetében, aztán tizenhét esztendősen felkerültem az első csapathoz. Szerencsésnek vallom magam, ugyanis akkoriban a klub talán a legszebb időszakát élte, 2002-ben pedig bajnoki címet nyertünk, akkor még fiatal voltam, de később meghatározó játékos lettem. Több mint százszor játszottam a Zetében, rutint szereztem, voltam a Slavia légiósa is, majd 2007-ben Győrbe igazoltam, ahonnan három év múlva a Ferencvároshoz kerültem – huszonhét esztendősen, immár kész játékosként.

– Sokan nem értették, miért hagyta ott a Győri ETO-t a Ferencváros kedvéért.
– A Fradi akkoriban jutott vissza az NB II-ből az élvonalba, és motivált, hogy újra a csúcsra vigyük. Akkoriban a vidék uralta a magyar focit, a Győr, a Debrecen és a Fehérvár is erős volt, a Ferencváros pedig ismét csúcsra tört mellettük. Nem mondok újat azzal, hogy az FTC-nél mindig nagy volt a szurkolói elvárás, de annak idején talán irreális is. A keretünkben rengeteg fiatal tehetség volt, mellettük pedig olyan külföldiek, akik nem biztos, hogy megütötték a Fradi szintjét… Elindultunk egy úton, fejlődési pályára álltunk, én pedig már rutinos játékosként ennek a részese voltam – és akartam is az lenni. Szép időszakot töltöttem el a klubban, azt szoktam mondani, nem fradistának születtem, de azzá váltam. Az FTC-öregfiúkban a mai napig játszom, már amennyire az időm engedi. A Fradi-család tagjának érzem magam.

– A mostani csapatból Dibusz Dénessel még együtt játszott.
– Akkoriban Jova Levente volt az első számú kapusunk, Dénes pedig Pécsről érkezett hozzánk. Már az első perctől feltűnt a munkamorálja, a hozzáállása és a személyisége, maximálisan profinak tűnt már fiatalon. Megkapta a lehetőséget a Fradiban, élt vele, nem véletlenül sok-sok éve már ő a csapatkapitány is. Szépen lépegetett előre, immár ő a legrégebbi motoros, és nem véletlenül ért el megannyi sikert a Ferencvárosban, remek kapus és nagyszerű személyiség.

– Jó esély van arra, hogy szombaton sem unatkozik a Ferencváros kapujában: mit vár a döntőtől?
– Nehéz jósolni, hiszen a döntőben tényleg bármi megtörténhet, bármikor közbejöhet a meccset nagyban befolyásoló történés, mint egy piros lap vagy gyors vezető gól. A  Zalaegerszeg szép focit játszik, attól függetlenül, hogy az előző mérkőzések nem alakultak jól, a csapat jó idényt fut, de az az érzésem, hogy a Ferencváros nyeri meg a Magyar Kupát. A Fradi az előző két döntőt elveszítette, szerintem a harmadikat már nem fogja. De mondom, azon sem lepődnék meg, ha a Zete győzne. Egy biztos: az első gól meghatározó lesz.

– A kupadöntő után következik a sorsdöntő utolsó bajnoki forduló, és a Fradinak mindenképpen le kell győznie a ZTE-t, illetve bíznia abban, hogy az ETO nem nyer Kisvárdán.
– Érdekes háromszög ez, ugyebár játszottam a Zetében, a Fradiban és Győrben is, és most éppen ezek a csapatok vannak fókuszban. Remélem, rengeteg izgalmat tartogat az utolsó forduló, nem lenne jó, ha már a huszadik percben három nullára vezetne az ETO Kisvárdán… Amúgy pedig most azt érzem, hogy a kupa után a bajnokságot is a Ferencváros nyeri meg, de nehéz feladat lesz kétszer legyőznie ehhez a Zalaegerszeget.

– Mivel foglalkozik mostanság?
– Amikor a Ferencvárosban játszottam, már elkezdtem építeni a futballon kívüli életemet, vállalkozó lettem, és az üzleti életben dolgozom manapság.