– Ennyi volt?
– Ha gyorsan nem talál fel valamilyen speciális eljárást, amellyel fájdalom nélkül folytathatom nyolcvanhárom éves koromig, akkor igen, nyáron alighanem befejezem.
– Tíz éve, kétezernégy áprilisában sérült meg, azóta kínlódik a térdével. Ma sincs rendben?
– Érzem, hogy nem tökéletes. Még korábban kaptam néhány speciális, zselés injekciót, az kimondottan jó volt, gyorsan regenerálódott a lábam, nem éreztem mérkőzés után sem, hogy gond lenne vele. Ám ezt sem szabad minduntalan beadni, a térdem olyan állapotban van, hogy világos volt, előbb-utóbb eljön a búcsú ideje. Meg amúgy is, nyáron betöltöttem a harmincnyolcat.
– Más ennyi idősen szövetségi kapitány.
– Örülök, hogy Dárdai Pál maradt a kispadon, de ő azért három hónappal idősebb nálam… Komolyra fordítva: az MTK rehabilitációs szakembere, Somodi László invitálására nemrég kipróbáltam egy szerkezetet, amely a két láb terhelhetőségét, izomerejét, dinamikáját méri, és azt mondják, tízszázalékosnál nagyobb különbségnél a sétára is oda kell figyelni. Na, nekem húsz feletti volt a differencia… Még az is szóba került, hogy évek múlva nem tudok sétálni a gyerekeimmel, a fiammal nem szabad passzolgatnom, szóval így már semmi értelme erőltetni.
HA KÍVÁNCSI ARRA IS, LISZTES KRISZTIÁN IZGUL-E KARRIERJÉNEK VÉGE MIATT, AKAR-E EDZŐSKÖDNI VAGY KAPITÁNYKODNI, TOVÁBBÁ PONTOSAN MIT PROFITÁLT A FERENCVÁROS VOLT KLASSZISÁNAK BRÉMAI KAPCSOLATAIBÓL, OLVASSA EL A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN MEGJELENŐ TELJES INTERJÚT!