A mérkőzés a 64. percben járt, az állás 0:0 volt, és ekkor érkezett az autós hírnök jelentése, aki a pályától négy kilométerre lévő postahivatalban telefonon várta a másik meccs fejleményeit: a Porcelángyár 4:1-re győzött Vajszlón. Ezzel tehát eldőlt, hogy a Mágocs már nem lehet bajnok, a Bóly pedig csak akkor – saját számítása szerint –, ha 14 góllal győz. És akkor jött a „csoda”, mindkét szurkolótábor (!) elkezdte hevesen biztatni a bólyi csapatot, amely az utolsó 25 percre valósággal „megtáltosodott”, nekilátott ledolgozni a 14 gólt, és a játék képe alapján hamar egyértelművé vált, hogy ez sikerülni is fog. Szinte percenként potyogtak a gólok, a mágocsi védők a kapussal az élen hirtelen nagyon előzékennyé váltak, és olyan futballtörténeti kuriózumnak is szemtanúi lehettek a nézők, hogy egy tizenhatoson belüli műesés után a hátvéd kérte számon fennhangon a játékvezetőtől az elmaradt büntetőt!
„A bíró persze nem esett a feje lágyára, ő is tudta, mi az ábra, úgyhogy nyolc-nullánál meg is kérdezte az egyik bólyi játékost, hogy mennyi kell még?” – idézte fel az FFT-nek dr. Czinege Imre, a Mágocs korábbi játékosa, aki nézőként volt jelen ezen a meccsen. Vecsere János játékvezető azért minden tőle telhetőt megtett, két nyilvánvaló lesgólt nem adott meg, de az erre válaszként rúgott két öngól ellen már ő sem tehetett semmit. „A partjelző még nála is konokabb volt – tudjuk meg szintén dr. Czinege Imrétől. – Ő hat-nulla után szólt a bírónak, hogy ezt nem csinálja tovább, és egyszerűen eldobta a zászlót. Mi meg kiabáltunk be neki a vonalon túlról, hogy vedd fel, azért vagy ott, hogy lengess!”
A magyar futballtörténelem egyik legjobb sztoriját szülő Mágocs–Bóly meccsről szóló teljes cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!