NB III: meggyógyult a leukémiából és Tiszafüreden szerződést kapott a kapus

Fülöp Gergő Debrecenben, az Olasz Focisuliban nőtt fel, ahol szép jövőt jósoltak neki a szakemberek. Aztán Hajdúböszörménybe került, ahol az NB II-es serdülő-, illetve ifibajnokságot nyerő együttesben fedezte fel 2011-ben az akkor még Videoton-Puskás Akadémia néven futó felcsúti klub. Három korosztályban is védett (U17, U18, U19), mígnem 18 évesen olyan lehetőséghez jutott, amely akkoriban még nem volt mindennapos jelenség. Olaszországból kapott ajánlatot, s bár csak negyedosztályú gárda hálóját őrizhette, elsőéves felnőttként ez a fiatal játékosokat egyébként korántsem „futtató” Itáliában valósággal csodaszámba ment. Folyamatosan lehetőséget kapott, egy esztendeig vele kezdődött az A.C. Bastia 1924, majd újabb egy évig a szintén negyedik ligás Sambenedettese Calcio összeállítása.

„Amikor Magyarországon bevezették a fiatalszabályt, a Kisvárda hazacsábított, de sajnos nem kaptam lehetőséget és kölcsönadtak az NB III-ban akkor sereghajtó Nyírbátornak – idézte fel pályafutása további állomásait a kapus. – A szabolcsiakkal sikerült kiharcolnunk a bennmaradást a harmadosztályban, s mivel jól ment a védés, megkeresett a Kazincbarcika, mellyel NB III-as bajnokságot nyertünk.”

A következő években először a barcikaiaknál az Angliában is megfordult Somodi Bence, majd Nyíregyházára igazolva a parádézó Jova Levente riválisa volt. Azonban folyamatos játéklehetőségre vágyott, ezért két esztendeje télen elfogadta az NB III-as Jászberény invitálását. Ahol aztán egyetlen tétmeccsen sem állhatott már a kapuba, hiszen – annak ellenére, hogy állandó sportorvosi felügyelet alatt volt – két éve kiderült, komoly betegsége van.

„Soha nem volt komolyabb sérülésem, nem voltam beteg, így derült égből villámcsapásként ért, mikor 2019 márciusában egy rutinvizsgálat során kiderült, akut leukémiám van, amely azonnali kezelést igényel, különben nem leszek hosszú életű. Folyamatos edzésben voltam, fizikailag és mentálisan is a topon éreztem magam, így érthető, ha egyik pillanatról a másikra összedőlt bennem minden. Kemoterápia, őssejt-transzplantáció és a többi… Másfél évnek kellett eltelnie, mire gyógyultnak nyilvánítottak. Közben amint hadra fogható lettem, elkezdtem kapusedzőként gyerekekkel foglalkozni a Debreceni Labdarúgó Akadémián, s amikor már az orvosok engedélyezték, Téglási Gábor irányításával edzésbe is álltam.”

Tavasszal, közvetlenül a pandémia kirobbanása előtt már pályára lépett a Hajdú-Bihar megyei I. osztályban szereplő Hosszúpályiban, majd az őszt végigvédte a szintén megyei élvonalbeli Derecske együttesében. Tizenhárom meccséből hétszer érintetlen maradt a hálója.

„Tavaly decemberben megkeresett az NB III-as Tiszafüred, hogy lenne-e kedvem náluk védeni tavasszal. Nem tudom szavakkal megfogalmazni, milyen örömet éreztem a lehetőség hallatán, így természetesen elfogadtam. Nem az a fajta vagyok, aki bármit is egykönnyen felad. Mélyről jövök, de a csúcsot céloztam meg. Fizikálisan már utolértem magam, s óriási bizonyítási vágy dolgozik bennem. Hiszem, hogy van még ennél is feljebb számomra…”