Edzősors: Marco Rossi remek munkát végez a válogatottal – Thomas Doll

– A futballrajongók gyakran találkozhatnak önnel Budapesten: az ünnepeket is nálunk töltötte el?
– Karácsonyra a feleségemmel hazautaztunk a családomhoz Németországba, ám csupán egy hetet töltöttünk odahaza – mondta lapunknak az 54 esztendős Thomas Doll, aki 2013 és 2018 között irányította a Ferencvárost, amellyel többek között bajnokságot, valamint háromszor Magyar Kupát is nyert. – Szerencsére mindenki egészséges, bízunk benne, az is marad... Az utazás előtt két koronavírustesztet is csináltattunk, csak azt követően keltünk útra, odahaza pedig tartottuk a távolságot. Édesapám idősek otthonában lakik, sajnos vele csak a kertben találkozhattunk, de legalább láthattam. Amíg otthon voltam, mindennap meglátogattam és órák hosszat beszélgettünk. A folyosóra és a szobájukba nem lehetett bemenni. Az új évet azonban már Budapesten köszöntöttük.

– Mondhatni, a magyar főváros lesz az otthona.
– Jól érzem magam itt. A feleségem magyar, és immár félig én is magyarnak érzem magam... Az új esztendőt már itthon, a budai lakásunkban töltöttük, imádunk itt lakni, élni. A városnak ezen a részén csupa modern ház épül, az erdő tíz perc sétára található, nagyokat szoktunk túrázni, és ha kell, a városközpontba is negyedóra alatt eljutok.

– Ez jól hangzik, de a futball, az edzői munka nem is hiányzik?
– Nem szeretnék álszent lenni: az utóbbi időben jó volt kicsit pihenni. Intenzív időszakot töltöttem a Ferencvárosnál, amelyet a ciprusi edzősködés követett, és bizony már a feleségem sem bánta, hogy többet vagyok idehaza.

– Mégis, hogy telnek futball nélkül a hétköznapjai?
– Nem unatkozom. Az utóbbi időszakban sok ajánlatot kaptam külföldről, ám valahogy úgy éreztem, nem jött el az idő, amikor el kellene fogadnom az újabb kihívást. Már csak azért sem, mert aggódtunk, a mostani zaklatott időkben érdemes-e új országba költözni. És mi tagadás, edzőként azt is számításba vettem, hogy sok klubnál most behúzták a kéziféket, anyagi nehézségek is voltak, vannak, úgy pedig nehéz kialakítani egy-egy csapat keretét, szakmai koncepcióját, ha nem igazolhatunk, ha a felkészülésre sem utazhatunk sehova. Különös időszak ez nekünk, edzőknek is. A vírus még úgy is megnehezíti a hétköznapjaimat, hogy nincs együttesem.

– Mire gondol?
– Normál élethelyzetben még csapat nélküli edzőként is biztosan összeállt volna a téli programom, tudnám, mikor utazom Törökországba, és mikor Spanyolországba, hogy az ott edzőtáborozó csapatok felkészülési mérkőzéseit nézzem. Ezeken a találkozókon rengeteget lehet tanulni, hiszen a vezetőedzők ekkor olyan elemeket is kipróbálnak, amelyeket később tétmérkőzésen mégsem vetnek be.

– Igaz, hogy a közelmúltban Olaszországban is járt?
– A régi csapattársakkal volt találkozónk. A német válogatott 1990-ben Olaszországban nyert világbajnoki címet, a kilencvenes évek német játékosai közül többen is ott voltunk. Toscanában találkoztunk, egy vidéki kis faluba vonultunk el, rajtunk kívül erről a találkozóról alig tudott valaki. De amilyen titokban zajlott, olyan jól sikerült. Ott volt Andreas Brehme, Jürgen Klinsmann, Thomas Berthold, Bodo Illgner, sőt még az akkori szövetségi kapitány, Franz Beckenbauer is eljött. Az együtt töltött idő alatt sok régi történet került elő, akár több könyvet is meg lehetne velük tölteni.

– Mi a helyzet a mostani német válogatottal? Barátja, Lothar Matthäus a közelmúltban éles kritikával illette a csapatot, mondván, nem olyan már, mint régen volt...
– Ebben egyetértek Lotharral. Az elmúlt két és fél esztendőben rengeteget változott a csapat, a mostani együttessel senki sem elégedett, de a magam részéről örülök annak, hogy a szövetség vezetői kitartottak ­Joachim Löw mellett. Remek edzőnek tartom, hamarosan ismét ütőképes együttes kovácsol a Nationalelfből. Sok a fiatal, tehetséges játékosunk, igazi csapattá kell érniük. És elkélne egy-két igazi vezér­egyéniség, mint amilyen a mi időnkben több is volt a pályán. Ha ilyen lett volna az együttesben, a csapat nem kap hat gólt, mondjuk, Spanyolország otthonában. Ilyet nem engedhet meg magának a német válogatott.

– És mi a véleménye a magyar válogatottról?
– Megemelem a kalapomat! Marco Rossi remek munkát végez, örülök a magyar nemzeti csapat sikereinek. Évekkel ezelőtt, amikor Magyarországra érkeztem, még csak úgymond felfelé ívelő ágban volt a sportág, az akkor elkezdett munka, illetve befektetés egyre inkább beérik. Látszik, hogy az ország vezetői mennyi pénzt pumpálnak a labdarúgásba, és ennek meg is van az eredménye.

– Várja már a nyári Európa-bajnokság Németország–Magyarország mérkőzését?
– Mi az, hogy! Ha lesz rá lehetőség, és be lehet menni a stadionokba, szeretnék ott lenni a lelátón. Nehéz csoportba került a magyar válogatott, az aktuális világbajnok mellett az Európa-bajnok és Németország ellen kell helytállnia, ami nem lesz egyszerű. Marco Rossi együttesének egyetlen feladata van, minden mérkőzés után emelt fővel elhagyni a pályát. A továbbjutásról – szerintem – még csak ábrándozni sem lehet.

– A ferencvárosiak közül tartja valakivel a kapcsolatot?
– Persze! Az új év alkalmából köszöntöttük egymást Máté Csabával, mondta, hogy a Fradival Spanyolországba utaznak, a bajnoki rajtig ott készülnek. Nagyszerű idényt produkált a csapat, a Bajnokok Ligája-csoportkör nagy vágya volt a vezetőknek. A Barcelona- és Juventus-szintű csapatok egyelőre más szintet képviselnek, de a Fradi ellenük sem vallott szégyent. Sajnálhatják, hogy éppen most kellett zárt kapuk mögött futballozni. A telt ház minden meccsen garantálva lett volna.

– Figyelemmel követi az NB I küzdelmeit. Ki lesz az idén a bajnok?
– Nem is kérdés, a Ferencváros. A klubnak most nagyon jó játékosai vannak, válogatottakat tudnak a kispadról becserélni, minden poszton két azonos képességű labdarúgó vár bevetésre. Ebből a szempontból sokat változott az egyesület stratégiája; míg az én időmben télen és nyáron rendre eladták a legjobbakat, most megtartják őket, sőt, melléjük még igazolnak is. És ez így helyes, mert igazán kiugró eredményt csak így lehet elérni. A Fradinál most belekóstolhattak, milyen is a BL csoportkörében szerepelni, biztos vagyok benne, a következő idényben is oda akarnak majd visszatérni.

– Thomas Doll mikor tér vissza a kispadra?
– Az idei tökéletes év lehet erre. Hiányzik az öltöző, a napi munka, a csapat légköre. A karácsonyi ünnepek alatt Németországból két csapat is megkeresett, de nem éreztem úgy, hogy ez lenne a legjobb megbízás nekem.

– Magyar klubok nem keresték?
– Egy-két csapatnál szóba került már a nevem, de erről most nem is szeretnék beszélni, mind a tizenkét NB I-es klubnak remek vezetőedzője van, éppen elkezdték a csapatok a felkészülést. Amúgy Michael Oenning példája is mutatja – aki a Vasas után most az Újpest vezetőedzője lett –, hogy van visszaút a magyar élvonalba. Egyszer miért ne lehetne nekem is?!