Észak a Dél mellett: két futballkultúra találkozása

Bár elsőre meglepőnek tűnik a nigériai szövetség döntése, hogy egy svéd kapitányt nevez ki a selejtezőket sikerrel megvívó Shaibu Amodu helyére (aki 2002-ben éppen így járt, akkor Festus Onigbindével), ám ne felejtsük: a keret „érdemi" része sihedernyi kora óta Európában keresi kenyerét, másrészt koránt sincsenek már olyan, minden keretet szétfeszítő labdazsonglőrök a „Szuper Sasoknál", mint volt korábban például Jay-Jay Okocha.

Nem ártana sok a Yoból

Hol van már a legendás Rufai, Obaraku, West, Okechukwu, Babayaro féle védelem? A kapuban évek óta az Izraelben légióskodó 27 éves Vincent Enyeama (a Hapoel Tel-Avivban keresi kenyerét, és érdekesség, hogy előszeretettel, ráadásul remek százalékkal lő büntetőket) az alapember, előtte a két legnagyobb név a kemény afrikai védőtípus egyik legtehetségesebb mai képviselője, Joseph Yobo (Everton, 29 éves lesz a világbajnokság idején) és a bal oldali hátvéd, Taye Taiwo (25, Marseille). Utóbbi fő vetélytársa a Rennes-ben futballozó Uwa Echiéjilé (22). Ami a többieket illeti, Chidi Odiah (26) a CSZKA Moszkvában, Atanda Ayila Yussuf (25) a Dinamo Kijevben, Danny Shittu (29) a Boltonban, Onyekachi Apam (23) a Nice-ben, Rabiu Afolabi (30) pedig a Red Bull Salzburgban pallérozódik.

Okochát siratva, Mikelben bízva

Mint említettük, megközelítően sincs olyan zseniális karmester jelenleg Nigériában, sőt Afrikában sem, mint volt egykoron Okocha, így a nigériai középpálya sorsa jelenleg a Chelsea-ben játszó Obi Mikel (23) aktuális formáján áll vagy bukik. Mellette Sani Kaita (24, Alanyija Vlagyikavkaz), Dickson Etuhu (28, Fulham) és a már említett Yussuf személyében megfelelő szintű szűrőket alkalmaznak „sasék", míg Mikelt alkalomadtán a Monacóban a tavasszal befutó Lukman Haruna (20) helyettesítheti, de erre nem is mernek gondolni a zöldek drukkerei.

A támadó középpályás Kalu Uche (27, Almería) viszont üde színfoltja csapatainak. Kreatív szélsőkben nem szenvednek hiányt az afrikaiak, lásd a Victor Obinna (23, Internazionale), Peter Odemwingie (28, Lokomotiv Moszkva), Chinedu Obasi (24, Hoffenheim) triót.

Elméletileg gólerősek

Magyarországról nézve irigylésre méltó a svéd kapitány helyzete csatárok terén, hiszen a válogatottban rendre gólerős Obafemi Martins (25, Wolfsburg), az őserő Yakubu Aiyegbeni (27, Everton), Ikechukwu Uche (26, Real Zaragoza), Victor Anichebe (22, Everton) és John Utaka (28, Portsmouth) alkotja az elsődleges választékot, no és ne írjuk még le a rutinos, megvillanásokra mindig képes Nwankwo Kanut (34?, Portsmouth) sem. Az odahaza játszók közül leginkább Osas Idehenre (19, Enyimba) érdemes figyelni, aki saját és Lagerbäck bemutatkozását duplával tette emlékezetessé, ám végül ez is kevés volt számára a belépőhöz a bő keretbe.

Vége a variálásnak

A 2010-es ANK-n csak egyetlen alkalommal fordult elő, hogy kétszer is ugyanabban a taktikai formációban játszott a válogatott, az összeállításról ne is beszéljünk.

Lagerbäck viszont az állandóság és a taktikai fegyelem elkötelezett híve, gondoljunk csak a közelmúlt (2000–2009) svéd válogatottjainak szürke, sokszor öregecske alaptagjaira és unalmas futballjára. A kemény középső bekkek és a „zakatolós" szélsőhátvédek láttán alighanem otthonos érzés kapja el a svédet, pechjére középpályásaiból ugyanúgy hiányzik a szellemesség, igaz, Mikelék futóteljesítménye kifogástalan. Szélsőik és bikaerős középcsatáraik névsora a garancia arra, hogy jó eséllyel pályázzanak a csoportmásodik helyre az argentinok mögött.

A 4–3–3-as formációt (lásd fent) aligha dobja majd sutba a kapitány, akinek ha sikerülne rendet raknia a pályán belül és főleg azon kívül (gondolunk itt a szokásos kaotikus vezetőség–játékosok viszonyra és a gyatra szervezőmunkára), mindenki számára veszélyes ellenféllé tehetné a Szuper Sasokat. Bár a svéd szakember jóslata („Elődöntősök leszünk!") kissé merésznek tűnik...