Huszti elismeri, felemás év van mögötte

– November tizennegyedikén Belgium vendége lesz a magyar válogatott, a házigazdák együttesét pedig Dick Advocaat irányítja.
– És?

– Mintha nem cseresznyéztek volna egy tálból, amíg a holland szakember a Zenit élén állt.
– Egy: hol van az előírva, hogy az edzőnek és a játékosnak jóban kell lennie? Kettő: bár megesett, hogy számomra érthetetlenül mellőzött, sokat köszönhetek neki. Az ő kérésére kerültem Szentpétervárra, és ezt sohasem feledem. Még akkor sem, ha az első három meccs után ő elfelejtett... Azt követően heteken át csak a padon ültem, még csereként sem küldött pályára. Nehezen vészeltem át azt az időszakot. Edzettem becsülettel, úgy, ahogy mindig is tettem, ám amikor az ötödik hét végén sem jutottam szóhoz, a hatodiknak már kisebb motivációval vágtam neki. Ráadásul Advocaat „megtalált" az egyik tréningen. „Ennél több kell!" – kiáltott oda nekem, mire visszaszóltam: „Ne szórakozzon velem, dolgozom, mint egy őrült, mégsem kapok lehetőséget".

– Eddigi karrierjében a Zenit a csúcs?
– Abszolút. Annak ellenére az, hogy Hannoverben talán sikeresebb voltam. Bár sokan úgy vélik, a Bundesligában jobban szem előtt van az ember, mint a Premjer-ligában, ezzel nem értek egyet. Ha a Benficában vagy a Portóban futballoznék, akkor sem foglalkoznának velem többet. De ezt nem panaszként mondom, sőt így jó, ahogy van. Ha holnap kellene aláírnom a Zenithez, ugyanúgy megtenném, mint a télen. A mai napig elképeszt az a légkör, amely az egyesületet körülveszi. A keretben hemzsegnek a válogatott játékosok, csak oroszból van hét, mégis a szurkolóinkat emelném ki. Nincs olyan pontja a világnak, ahová ne kísérnének el bennünket, ráadásul rendszerint több ezren buzdítanak minket idegenben is, s ha vesztésre állunk, akkor is tapsolnak. Amíg mi a főszponzor által biztosított Boeing szolgáltatásait élvezzük, addig a többségük autóval követ minket. Akadtak olyan megszállottak, akik a Szentpétervártól kilencezer kilométerre fekvő Vlagyivosztokba is elkocsikáztak, egyiküknek le is robbant a járgánya. Sokáig nem szomorkodhatott, mert a klub egy új autóval kárpótolta.

– Gera Zoltán sem repülővel, sem kocsival nem érkezik meg Belgiumba...
– Sajnálom. Hibázott, hogy nem várta meg a dániai mérkőzés végét, és már délután bejelentette a válogatottól való távozását, ám nem értek egyet azokkal, akik azt hangoztatják, hogy cserbenhagyta a csapatot. Az viszont bánt, hogy azóta divat lett őt bírálni, de legalább megtudhatja, kik azok, akik akkor is mellette állnak, ha ne adj' Isten bolondságot csinál.  

– Ön is azt csinált, amikor Várhidi Péter kapitánysága idején elhagyta az edzőtábort?
– Az én esetem teljesen más volt. Sohasem bántam meg azt a lépést. Akkor azt mondtam, majd az idő eldönti, kinek van igaza. Értem azóta hárommillió eurót fizetett a Zenit, míg Várhidi Péter... Na, de ezt hagyjuk, nem akarok személyeskedni. Végül is korrekt volt, mert közölte velem, hogy nincs helyem az általa elképzelt rendszerben, amire azt feleltem, hogy rendben, majd ha változik a szisztéma, és kellek, hívjon, mert szívesen jövök, aztán elköszöntem tőle. Ha manapság találkozunk, kezet fogunk, ettől függetlenül nem ő a kedvenc edzőm.

A TELJES INTERJÚT, MELYBEN HUSZTI SZABOLCS ERWIN KOEMAN MUNKÁJÁRÓL, ILLETVE AZ U20-AS VÁLOGATOTTRÓL IS BESZÉL, KERESSE A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN!