Dzsudzsák, Anzsi pro és kontra: sok pénzért elkövetett hiba?

DZ$UDZ$ÁK MAHACSKALÁBAN – A PÉNZ BESZÉL?

Alighanem a magyar szurkolók döntő többségénél (lásd a szavazást, vagy Dzsudzsák hivatalos facebook-oldalát) Dzsudzsák Balázsból most lett Dz$udz$ák Baláz$: indulatos hozzászólások százaiban kritizálják a szélső döntését, mely szerint a PSV-ből az orosz élvonalbeli Anzsi Mahacskalába igazol.

Ami azt illeti, tényleg nagy kérdés, hogy a pénzen kívül miért érdemes Dagesztánba igazolni (még akkor is, ha a csapat Moszkvában edz, csak a meccsekre utazik Mahacskalába). Attól, hogy a PSV engedélyt adott a tárgyalásra (ez nem csoda az eindhoveniek szorult anyagi helyzetében) még nem kötelező aláírni, akkor sem, ha meglengetik a képzeletbeli pénzköteget – nyilvánvalóan sokkal jobb feltételekkel lehet megegyezni az Anzsival a jelenlegi, eindhoveni szerződésnél.

Viszont. És ez egy elég nagy viszont. Az Anzsinak történelme nincs, 1991-es alapítása után 2000-re jutott el az orosz első osztályig, majd 2010-ben került vissza megint egy másodosztályú korszak után a Premjer-ligába. Egy nemzetközi kupamérkőzésük volt, 2001-ben, akkor sem otthon, mert a szomszédos Csecsenföldön robbanásoktól kísérve zajlott az élet.

Ez egy újgazdag, történelmileg nulla csapat, na.

A pénzzel pedig nagyon nehéz felvágni Oroszországban, mivel az sok tulajdonosnak és sok csapatnak van, hogy mást ne mondjunk, az Anzsi 2011-es költségvetése csak a hetedik legnagyobb a ligában. Hatvanmillió dollár, ez a kétharmada a Lokomotiv, a fele a Rubin és harminchat százaléka a Zenit költségvetésének. Lehet ezt emelni, de annyira az Anzsi nem lesz „gazdag srác a játszótéren", Dzsudzsák ide, Roberto Carlos oda, Diego Tardelli amoda – akkor sem, ha Szulejman Kerimov még több milliót öl a csapatba.

Ezzel „mindössze" annyi a gond, hogy a sok pénz ellenére igen nehéz lesz odaférni a húsosfazékhoz (akár az El-helyekre is, nem hogy a BL-re), és bár az orosz bajnokság általános színvonala valószínűleg kicsit magasabb a hollandénál, a Premjer-liga középmezőnyében játszani nem buli.

Márpedig ez egy reális eshetőség, mert ott, ahol a Zenit, a CSZKA, a Szpartak, a Dinamo, a Lokomotiv vagy a Rubin hajt a bajnoki címre, ott kérdés, hogy az Anzsinak minden pénzével együtt mennyi eshet le.

Szakmailag egyértelmű előrelépésnek maximum delíriumban lehet ezt tekinteni, Dzsudzsák Balázs a legjobb esetben is egy azonos játékerejű, a sok pénz miatt fejlődőképes csapatba kerül, mikor aláír.

Ez pedig kár, mert az ő képességeivel bármelyik topligában szerepet kaphatna, de az Anzsiból nehéz lesz az elitbajnokságokba visszakerülni. Konkrétan az Anzsi közelmúltjában egy játékos volt, akinek sikerült nagyobb nevű csapatba igazolnia – Elvir Rahimic a CSZKA Moszkvába szerződött.

Pedig nagyon jó lenne, ha Mahacskala átszálló lenne, nem pedig végállomás. Kérdés, hogy mennyire lesz szem előtt a csapat (ez leginkább attól függ, be tud-e kerülni a nemzetközi kupakörforgásba), kérdés, hogy ugródeszka lehet-e ez, kérdés, hogy mennyire sikerül beilleszkedni egy idegen közegbe, kérdés, hogy jó-e egy négyhónapos tétmérkőzés nélküli szünet (az orosz bajnokság „idényváltása" – naptári évesről átállnak őszi-tavaszira – miatt erre sor kerül idén).

Kicsit túl sok kérdés, amelyek közül (talán a beilleszkedést kivéve) nem merülne fel egyik sem, ha Dzsudzsák az olasz, a német, az angol, a spanyol vagy a francia bajnokságba igazol.

Szakmailag az Anzsi nem jobb, mint a Lille, nem jobb, mint a Hamburg, egyáltalán nem jobb, mint alsó középmezőnytől fölfelé bármelyik elitligás csapat.

Hogy többet fizet, az igaz.

És – bár reméljük a legjobbakat – nem véletlenül vetődött fel futballrajongók sokaságában, hogy itt a szakmát felülírta a pénz. Mahacskalából nem lesz könnyű továbblépni, viszont van esély ott ragadni.

Dzsudzsák ennél pedig többet tud. Ha nem hosszabbít szerződést, alighanem ezt most az egyik elitligában mutathatná meg, hisz a nyomott áron igazolható, hamarosan lejáró szerződésű Dzsudzsák jó üzlet lehet.

A kivásárolandó Dzsudzsák a jelek szerint ennyi pénzért csak az Anzsinak volt jó üzlet. Jó üzlet a pénzre vágyó PSV-nek, és jó üzlet Dzsudzsáknak.

Hogy jó üzlet-e a magyar futballnak, és jó ötlet-e szakmai és karrierszempontból, afelől maradnak kétségek. Az viszont kétségtelennek tűnik, hogy Dzsudzsák ezzel a döntéssel esik a magyar szurkolók többségének szemében – ők többet, jobbat szerettek volna. Úgy gondolták, hogy a balszélső képességei alapján valamelyik topliga meghatározó csapatába is beférhet. Ehhez képest az ismeretlen Anzsi egy süllyesztő képét idézi fel.

Márpedig süllyesztőből láttunk éppen eleget, nem hiányzik még egy.

MAROSI GERGELY

DZSUDZSÁK AHHOZ A CSAPATHOZ SZERZŐDIK, AMELYIK MEGFIZETI AZ ÁRÁT

A különböző internetes fórumokon annyi negatív kommentet, mint amennyit Dzsudzsák Balázs és menedzsmentje kapott az Anzsival történt megegyezés hírére, legutóbb talán csak az a híres-hírhedt beszéd kapott, ami úgy kezdődött: „Nincsen sok választás, azért nincsen, mert el...tuk. Nem kicsit, nagyon..."

Hogy Balázs elszúrja-e a dagesztáni szerződéssel? Nem tudom, ezt alapvetően az idő fogja eldönteni. Az biztos, hogy egy ország álma összetörik, ha aláír. A Marca 2009-es címlapos híre után sokan látták már lelki szemeik előtt a Real mezében kevergetni, mások elképzelték, amint gólt rúgat az Arsenalban Van Persie-vel vagy éppen a Liverpoolban Steven Gerrarddal, és persze a Juve fanatikusai fejében is szöget üthetett a gondolat, hogy egyszer majd a magyar szélső szabadrúgásgóljával verik meg a Milant. Akármelyik verzió is érvényesült volna, alighanem a magyar szurkolók tízezrei húzzák ki magukat büszkén otthon a televízió előtt ülve, „igen, ő a mi Dzsudzsákunk." Ez az egyébként igen csak kellemes érzés a Tom Tomszk ellen lőtt gólja után már nem biztos, hogy érvényesülni fog...

De ha a pillanatnyi csalódottságunkon felülemelkedve higgadtan szeretnénk értékelni Balázs várható döntését, akkor jó néhány szempontot azért érdemes megvizsgálnunk.

„Dzsudzsák ahhoz a csapathoz fog szerződni, amelyik hajlandó lesz megfizetni az árát" – ezt Vörösbaranyi József, a futballista egyik menedzsere nyilatkozta még a télen, és ez egy nagyon fontos mondat.

Nem arról van ugyanis szó, hogy Dzsudzsákról megegyezett a PSV-vel az Anzsi mellett a Barca, az Inter és a Dortmund is, ő pedig a neki többet ajánló Anzsit választotta, hanem arról, hogy egyetlen klub sem tudta megközelíteni az eindhoveniek által kért több mint tíz millió eurót. Vagyis, nem volt mi közül választani, illetve volt: marad, negyed, ötöd (sajnos erről egyelőre nincsenek pontos információnk, de biztos, hogy sokszorosát keresheti eddigi fizetésének) annyi pénzért és vár a nagy lehetőségre (az álomcsapatra, amely az árát is megfizeti), ahogy például Juhász Roland teszi évek óta, vagy megköti élete legjobban fizető szerződését, és elmegy a holland bajnokságnál gyengébbnek semmiképpen sem nevezhető orosz élvonalba. (Az már más kérdés, hogy a PSV jobb csapat-e az Anzsinál? Ha jobb is, valószínűleg már nem sokáig…)

Ha pedig már Juhászt említettem, hadd hozzak fel még egy példát, Lipcsei Péterét. A Porto játékosát 1996-ban már a Barcelona is vitte volna, ám megsérült, és a sérülése megtörte addig felfelé ívelő karrierjét. Mi lenne, ha Dzsudzsák most nemet mondana az oroszoknak, aztán a PSV-ben a nyári alapozás kezdetén elszakadna a keresztszalagja? Magyarország hősként ünnepelhetné Nyírlugos büszkeségét, aki nemet mondott az orosz milliókra, ő pedig verhetné a fejét otthon a négy falba.

Hogy pénzéhes lenne, azért, mert oda megy, ahol a tudását a legjobban megfizetik? Hát nem tudom. Persze felsorolhatunk közhelytömegeket, hogy pénzért eladja a lelkét, meg hogy a pénz nem minden, de azért valljuk meg őszintén, nem sok olyan ember van, aki nem gondolkodna el egy olyan álláslehetőségen, amely jelenlegi keresetének sokszorosát kínálja, ahol a szakértelmét jobban el tudják ismerni.

Ráadásul ez a kaland legalább annyi kihívást rejt magában, mintha egy európai sztárklubba szerződött volna. Az Isten háta mögötti Dagesztánban kitűnni; megnyerni a klub első bajnokságát a lassan milliomosok ligájává váló orosz élvonalban, amely a 2018-as vb közeledtével egyre népszerűbb célállomása lehet az európai játékosoknak; a Bajnokok Ligájában szerepelni és megcáfolni a Huszti Szabolccsal példálózó negatív magyarok százezreit – kell ennél nagyobb küldetés?

Balázs, én bízom benne a legjobban, hogy végül mégsem írsz alá az Anzsihoz, te is bejárod a Puskás-féle, népmesébe illő utat, és a Real Madridban fogsz gólokat rúgni. De ha mégsem így lesz, és elmész Dagesztánba, én akkor is szurkolok érted. Akkor is büszke leszek rád, ha a barcelonai helyett a szentpétervári védelmet kergeted őrületbe.

A lényeg, hogy viseld méltósággal a legnegatívabb kritikákat is (kapsz majd belőle bőven, erre mérget vehetsz), hajts ahogy bírsz, és ami a legfontosabb, játsszál – könnyedén, lazán, mutasd meg az oroszoknak a nyírlugosi rabonát, hogy milyen az a híres magyar bal láb, persze azért néha jobbal is bombázhatsz. Száz szónak is egy a vége, HAJRÁ BALÁZS!

PÓR KÁROLY