– Arnold Kruiswijk szerint „Kenny Otigba fejlődött talán a legtöbbet az elmúlt egy évben”. Olvasta csapattársa véleményét?
– Biztosan nem a Twitteren írta, mert akkor találkoztam volna vele.
– Érdeklik a kommentárok?
– Persze. Van, aki nem örül a pozitív visszajelzésnek? Jó, hogy egyre több Heerenveen-szurkoló követi a mikroblogomat, jólesik a dicséretük. A védőtársamé is.
– A címvédő Ajax elleni, három hárommal záruló meccs után beszélt önről – azt a találkozót végigjátszotta, mint az eddigi összes bajnokit. Melyik a papírforma?
– Egyik sem az. A csapat sokkal jobban rajtolt, mint egy éve, ami több okra vezethető vissza. Tavaly nyáron több kulcsember szerződött másik klubhoz, az edzőnk, Marco van Basten ellenben új volt, akkor érkezett a Heerenveenhez. Ha a Heracles ellen nem botlottunk volna, egészen szép lenne a kép, de azért így sincs gond, ott vagyunk a közvetlen élmezőnyben, a nagyok, az Ajax és a Twente ellen döntetlenre végeztünk, a Bredát és az AZ-et megvertük. Ami engem illet, a nyáron úgy mentem vissza Hollandiába, hogy eldöntöttem, beverekszem magam a csapatba.
– Eldöntötte?
– Inkább eltökéltem. A szabadságunk alatt is edzettem. Mindennap futottam, erősítettem, hogy a főnök, Van Basten lássa, kicsattanok az erőtől. Öt éve vagyok itt, végigjártam a korosztályos csapatokat, most kellett megmásznom ezt az akadályt.
– Türelmetlen volt?
– Eltökélt. Korábban igen, türelmetlen voltam.
– Ez összefüggésben van azzal a fél évvel ezelőtti kijelentésével, hogy az A-kerettel edz, de a tartalékegyütteshez tartozik?
– Most már tudom, milyen érzés megszerezni valamit, amire régóta vágysz – nekem az első csapat, azon belül a rendszeres játéklehetőség volt a célom. Elértem, s ettől megkönnyebbültem. Magammal szemben voltam türelmetlen, az elvárásaimat nyomásként éltem meg. Most, hogy felléptem arra a szintre, amelyért dolgoztam, jöhet a következő adag, de már felszabadultabban végzem a munkámat. Meg akarom őrizni a helyem az együttesben. Nem adják olcsón, de a nyári áttörés megnövelte az önbizalmamat.
– Mikor villant be először, hogy Van Basten ön mellett teheti le a voksát?
– A csapatkapitányunk, Ramon Zomer a felkészülés alatt, a második edzőmeccsünk előtt összeszedett egy kisebb sérülést. Nem veszélyeset, egy hetet kellett kihagynia. Marco van Basten engem állított a helyére, a védelem közepére. Aztán a következő mérkőzésen, amikor már Zomer bevethető volt, a kezdőcsapat kihirdetésekor megint az én nevem hangzott el. Ez volt az a pillanat, amikor konkrét visszajelzést kaptam, és nem csak hittem vagy hinni akartam, hogy megnyerhetem a versenyt.
– Otigba Kennethnek természetes, hogy nap mint nap Marco van Bastentől kapja az utasításokat?
– Azért nem az, mert gyakrabban beszélünk, mint fél évvel ezelőtt, de Marco van Basten csendes, szerény ember, ennek megfelelően kommunikál. Ha felemeli a hangját, annak oka van. A másodedzőnkkel lényegesen többször beszélek, ő továbbítja az üzenetet, ő részletezi és osztja ki a feladatokat. A Twente elleni meccs után Van Basten megkérdezte tőlem, miért kaptam a sárga lapot – azt hiszem, a tumultusban nem látta a jelenetet.
– Mi történt?
– Az ellenfél szöglethez jutott, én meg összeakaszkodtam az egyik játékosával. Megfogtam, erre úgy tett, mint aki le akar fejelni. Nem hagytam magam.
– Konklúzió?
– Van Basten arra kért, hogy kevesebbet használjam a kezemet.