Légiósok: Nagy Dominik erős jellemnek tartja magát

– Egy évvel ezelőtt a Legia Warszawa második együtteséhez küldték, ehhez képest most stabil kezdő a harmadik helyen álló első csapatban, a legutóbbi két Nemzetek Ligája-meccsen pályára lépett a magyar válogatottban, az Észtország elleni meccsen gólt szerzett. Nagyot fordult önnel a világ?
– Mondhatjuk így is – felelte lapunknak Nagy Dominik, a Legia 23 esztendős, négyszeres válogatott középpályása, aki vasárnap góllal és gólpasszal jelentkezett a Wisla Kraków elleni, 3–3-ra végződő lengyel rangadón. – Ha azonban tavaly ősszel folytathattam volna az utat, amelyet a tavasszal elkezdtem, talán még előrébb tartanék. Sajnos néhány akadály közbejött, valamiért így kellett történnie, de örülök, hogy megint jó formában vagyok.

– Elégedett az eddigi három góllal és két gólpasszal?
– A mostani idény előtt tíz gólt és öt gólpasszt tűztem ki magam elé célul, úgyhogy az idény végén térjünk vissza arra, hogy elégedett vagyok-e a mutatóimmal.

– Mostani vezetőedzőjük, Ricardo Sá Pinto az előző idényben a Standard Liege kispadján ült, a belga klub télen szerződtetni akarta. Megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy a mostani idénytől a portugál szakember irányítja az együttest?
– Bizakodással töltött el, amikor hallottam, hogy olyan szakvezető veszi át a nyártól a csapatot, aki a télen szeretett volna átigazolni. Ám a bizalmat meg kell hálálni, ezért az edzéseken és a hétvégi meccseken is odateszem magam, egyetlen gyakorlást sem hagytam ki. Ennek köszönhető, hogy szabad szerepkörben futballozhatok, és érzem, hogy kulcsemberként számítanak rám.

– Legutóbb a válogatottba is meghívót kapott. Milyen érzés volt ismét a nemzeti csapattal készülni?
– Már a meghívónak is örültem. Annak még inkább, hogy a pályán is bizonyíthattam. Marco Rossinak is hálás vagyok a lehetőségért, az észtek ellen ezt góllal háláltam meg, más kérdés, hogy a gólom csak apró örömöt jelentett. Sajnos a játék és a végeredmény elmaradt a várakozástól.

– Ha arra kérném, hogy hasonlítsa össze Marco Rossit és Ricardo Sá Pintót…
– Azt felelném, hogy nagyon hasonló a stílusuk, ezért nem értek újdonságként a válogatottban a szövetségi kapitány utasításai. Mindketten nagy hangsúlyt fektetnek a taktikára és a védekezés megszervezésére. Szerencsére a klubomban olyan felkészítést kapok, hogy a nemzeti csapatnál már „csak” a berögzült elemeket kell előhúznom a kalapból.

– Miután a télen kölcsönbe a Ferencvároshoz került, nem tartott attól, hogy befejeződik a külföldi pályafutása?
– Tanulópénzként fogtam fel a történteket. Most szembesültem azzal, milyen állapotok uralkodnak a labdarúgásban. Sokan gúnyolódtak azzal, hogy pusztán egy évig voltam légiós, hallottam, hogy többen akaratgyengének tartottak. Ehhez képest most meghatározó játékosnak számítok a Legiában. A zaklatott előző idény után nem sokan tudták volna visszaküzdeni magukat a kezdőbe külföldön. Ez alapján erős, nem pedig gyenge jellemnek gondolom magam.

– Úgy tudom, tavaly ősszel azért került partvonalon kívülre, mert a klubvezetőségben egyre erőteljesebb lett a horvát vonal, amely nem számolt önnel.
– Ezt a tényt nem akarom kifogásként használni, de valami ilyesmire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy megismertem a labdarúgás világát. Erősebbé tett, ami akkor történt, de azt a fejezetet már lezártam.

– Az is erősítette, amikor a télen mindenben megegyeztek a Standard Liege-zsel, mégis meghiúsult a szerződés?
– Már arról beszélgettünk, hogy melyik nap repülök Belgiumba, amikor derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy a felek mégsem kötnek szerződést. Mivel ez az átigazolási időszak végén történt, hálás vagyok a Ferencvárosnak, hogy befogadott és lehetőséget adott.

– A személyét ért támadások bántották? Arról írtak, hogy Lengyelországban éjszakai életet él, és ahogy említette, sokan akaratgyengének tartották.
– Akik közel állnak hozzám, pontosan tudják, hogy ezeknek a vádaknak semmi valóságalapjuk nincs. A labdarúgás kemény világ, ennek a bulvár is része. Ezek is közrejátszanak abban, hogy aki mentálisan nem eléggé erős, hamar eltűnik a süllyesztőben – én viszont még mindig itt vagyok.

– Miért nem állt ki a nyilvánosság elé, hogy cáfolja a pletykákat?
– Mert akik fontosak nekem, azok tudják az igazságot, és bíznak bennem. Hiába mondanám el, hogy a támadásokból semmi sem igaz, sokan nem hinnének nekem. Így működik a futball.

– Akkor beszéljünk olyasmiről, amiről kevesebb szó esett. Arról, hogy amikor a Fradi játékosaként az egyik bedobásnál észrevette, hogy az első sorokban egy mozgássérült gyerek szurkol, a lefújás után odaadta a mezét, és megköszönte neki, hogy kiment a meccsre.
– Fontosnak tartom, hogy a játékosok tartsák a kapcsolatot a szurkolókkal, akik időt és pénzt nem sajnálva kimennek a mérkőzésre, és sokszor akkor is támogatnak, amikor az eredmény és a játék is csalódást keltő. Bízom benne, hogy az ilyen apróságokkal örömet szerezhetünk nekik. Tudom, sokak szerint egoista és nehezen kezelhető vagyok, de én inkább jószívűnek és emberközpontúnak tartom magam, és próbálok az ilyen apróságokkal segíteni. A mez odaajándékozása nekünk apróság, másoknak viszont nagyon sokat jelenthet