Légiósok: Kádár sérülése a múlté, immár teljesen panaszmentes

Vágólapra másolva!
2019.06.26. 11:29
null
Így örült jó barátja, Holman Dávid azeri góljának Kádár Tamás (Fotó: Szabó Miklós)
Immár teljesen panaszmentes a közelmúltban lábsérüléssel bajlódó válogatott védő, Kádár Tamás, aki a vakáció idején szinte csak Magyarországon tartózkodott, csütörtökön viszont visszautazik klubcsapatához, a Dinamo Kijevhez.

 

– Utólag elárulhatja: volt esély a játékára az Azerbajdzsán, illetve a Wales elleni selejtezőn?
– A terv az volt, hogy a második mérkőzésre játékra alkalmas állapotban leszek, végül másként alakult – válaszolta a Nemzeti Sportnak Kádár Tamás, a Dinamo Kijev 29 esztendős, 55-szörös válogatott védője, aki izomsérülése miatt hagyta ki a legutóbbi két Európa-bajnoki selejtezőt. – Szépen javult a lábam, Azerbajdzsánban gond nélkül elvégeztem az utolsó edzést, és Marco Rossi arra kért, a kispadra legalább üljek le, ha nagyon kell, beállít. Természetesen eleget tettem a kérésének.

– Ehhez képest három napra rá idehaza a kispadra sem ült le. Miért?
– Nem éreztem száz százalékig, hogy játékra készen állok. Az orvosi stábbal arra jutottunk, ne kockáztassunk. Mégiscsak négy hetet hagytam ki, a dinamizmus hiányzott volna a játékomból. Szóltam Marco Rossinak, inkább olyan futballistát ültessen a kispadra, akinek biztosan hasznát veheti. Akármennyire szerettem volna játszani, benne volt a veszély, hogy újra megsérülök. Ha nem fokozatosan építenek fel, mindig ott a kockázat, azt pedig nem szerettem volna, ha hosszú hónapokra dőlök ki. A nyári szünet után is úgy működik ez minden klubnál, hogy először edzel, utána negyvenöt percet futballozol, majd hatvanat, később kilencvenet. Most beleugrottam volna két kemény tétmérkőzésbe. Utólag mondhatjuk, még jól is sült el, hiszen nem hiányoztam a csapatból. A srácok profi módon lehozták a két selejtezőt.

– Azerbajdzsánban egyik legjobb barátja, Holman Dávid nem mindennapi góllal mutatkozott be. Miután felvarrta a labdát a felső sarokba, egyenesen önhöz szaladt. Előre megkomponált gólöröm volt?
– Egyáltalán nem. Dáviddal jó barátok vagyunk, már annak is örültem, hogy bemutatkozott, hát még amikor szépségdíjas góllal járult hozzá a sikerhez! A hétvégén jártam nála Pozsonyban. Poznanból ismerjük ilyen jól egymást, ott nagyon egy hullámhosszra kerültünk. Később más klubhoz kerültünk, a barátságok ilyenkor sokszor megszakadnak, de Dáviddal mindmáig naponta beszélünk, kedveljük egymás társaságát. Értelemszerűen a válogatottról is sokat beszéltünk, az elmúlt időszakban rendre ott volt a keretben, de sohasem kapott lehetőséget. Most érkezett el az ideje. Egyébként nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben. Az utolsó bajnoki mérkőzésükön is kint jártam nála, előtte régen láttam őt tétmérkőzésen játszani, talán még Debrecenben. Mondhatom, jót tett neki, hogy a Slovanhoz került.

– A lába már teljesen rendben van?
– Köszönöm, most már panaszmentes vagyok. Ideje is, hiszen csütörtökön már repülőre ülök, másnap jelenésem van a Dinamo öltözőjében.

– Azért nem lehet oka panaszra, az idei vakáció meglehetősen hosszúra nyúlt…
– Az egyik leghosszabb az elmúlt években. Úgy volt, hogy már a hét elején indulnom kell, ám a válogatott miatt végül kaptam némi plusz pihenőt. Azok a futballisták, akik a vakáció egy részét a válogatottjuknál töltötték, néhány nappal később csatlakozhatnak a kerethez.

– Merre pihent? A Maldív-szigeteken, netán a karibi térségben?
– Dehogy! Egész évben külföldön vagyok, ide-oda utazgatunk a csapattal, örülök, ha itthon lehetek. Leszámítva az utolsó hétvégét, amikor Holman Dávidnál jártam, végig Magyarországon voltam. A Balaton-parton töltöttem néhány napot a barátaimmal, az időjárásra sem panaszkodhattunk. Ez volt talán az első olyan nyár az utóbbi négy esztendőben, amikor az eső megkímélt bennünket, és szinte végig kánikula volt. A korábbi években rendre úgy volt, hogy az első napon hét ágra sütött a nap, utána viszont végig esett. Szeretem a Balatont, jó ott pihenni.

– No igen, veszprémi fiúként…
– Természetesen a szüleimnél is jártam odahaza, Veszprémben, nagyon jó a kapcsolatom velük. De aztán rendre úton voltam, édesanyám is megérti, amikor idehaza vagyok, szinte mindig ez a helyzet.

– Szóval pénteken önnek is elkezdődik a felkészülés. Hogyan alakul a program?
– A szokásnak megfelelően két hétre Ausztriába megyünk, a hegyek közt tréningezünk, gyűjtjük az erőt az előttünk álló hónapokra. Majd visszatérünk Kijevbe, és kezdődik a finomhangolás. Rögtön Szuperkupa-mérkőzéssel rajtol az idény, majd remélhetőleg sűrű program vár ránk.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik