Nagy Ádámok – Deák Zsigmond jegyzete

Van nekem egy kedves unokaöcsém, Nagy Ádámnak hívják. Nehéz lenne benne hibát találni, okos, jóképű gyerek, pontosabban 24 éves fiatalember, aki eddig nagyszerűen vette az élet elé állított akadályait tanulmányaiban, munkájában egyaránt. Most jött haza egy ausztráliai ösztöndíjból, ahol igen jól érezte magát, s vele is elégedettek voltak. Már kiskorától feltűnt józan ítélőképességével, hogy ne mondjam, bölcsességével, amikor beszélgettünk, többször hallottam tőle olyasmit, amit ha egy nyolcvan év feletti aggastyántól hallok, örökre megjegyzem amolyan életvezetési elvként.

S van egy másik, éppen ma 24 éves fiú, akit szintén Nagy Ádámnak hívnak. Benne sem könnyű hibát találni, mit ád az ég, ő is értelmes, okos ifjú, aki a közgazdaságtan helyett a futsal-, majd a futballpályán vette sorra az akadályokat. Bekerült a Ferencvárosba, részese volt a válogatott legutóbbi nagy sikerében, az Európa-bajnoki szereplésben, majd légiósnak állt. Nyilatkozataiban korához képest nagyfokú érettségről adott tanúbizonyságot, nála nincs klisé, üres szó, semmitmondó interjú, ha értelmesen kérdezik, hasonlóképp válaszol, sőt szinte bölcsen, no meg őszintén.

Utóbbi Nagy Ádám most pályája fordulópontja előtt áll. Olasz klubjában az edzőváltás óta nem számítanak rá, ehhez képest a válogatottban kulcsemberként uralja a középpályát, akár a vb-ezüstérmes horvátokról, akár az azeriekről, akár az Eb-elődöntős walesiekről van szó ellenfélként.

Ennek ellenére nem tagadja, ez a kettőség hosszú távon nehezen folytatható, ezért minden manír, köntörfalazás nélkül bevallja, távozik Bolognából. Mint ahogy azt is, ezekben a nehéz hónapokban a nemzeti csapat vagy épp egy találkozás a kis focistapalántákkal lelkileg olyan pluszt adott, illetve ad neki, amivel feltöltekezhet. S ezt el is hisszük neki, hiszen egyszerűen, szívhez szólóan, hitelesen fogalmaz.

Nem tudom, minden 24 éves Nagy Ádám ilyen-e, de én e kettőt ismerem. Pontosabban, egy 21 évest is, korán elhunyt édesapja, az egykori kiváló kézilabdakapus jó barátom volt, ő pedig korosztályos sikereket követően most vízilabda-válogatottunk ajtaján kopogtat, sőt már be is lépett rajta.

Bevallom, nagyon szorítok nekik, értük. No meg azért, hogy az élet minden területén ilyen fiatalok, ilyen Nagy Ádámok alakítsák a saját és közvetve a mi jövőnket.

Abból olyan nagy baj nem lehet.