A futballban ma már nagyon nehéz valami teljesen újjal előrukkolni, de ha valaki sokszor bemutat egy cseltípust, akkor idővel a védjegyévé válhat, akkor is, ha előtte sokan alkalmazták már ezt a megoldást. Hosszú távon ilyen lehet akár Szoboszlai Dominik megmozdulása is, amit a Chelsea ellen vett elő az első félidőben, amikor úgy vitte el a labdát Benjamin Chilwell mellett a saját tizenhatosán belül, hogy a bal lábával rárúgta azt a jobb lábára.
Futballtechnikai elemzéseink a katari vb-ről |
Videó: így fejlesztheted a C. Ronaldo-, Zidane- és Robinho-cseledet! |
„Ezt a cseltípust, amikor az egyik lábbal eltoljuk oldalra a labdát, a másikkal pedig előre, a védő mellett, itthon többnyire tikitakinak hívjuk – mondta megkeresésünkre Rózant János (vagy ahogy szakmai körökben ismerik, Rózant Janó), az egyéni képzéssel és meccselemzéssel foglalkozó Neofutball képzőműhely vezetője, aki a Ferencváros és az ETO FC Győr női csapatának szakmai stábjában is dolgozott korábban. – Technikailag nem annyira nehéz a kivitelezése, elsajátítása, inkább a felismerést érdemes kiemelni, hogy adott pillanatban, a másodperc tört része alatt ösztönösen bevillan, adott helyzetben ez lehet a jó megoldás és tökéletes a kivitelezés. Tetszett a közönségnek is, már csak azért is, mert a saját büntetőterületén belül csinálta meg, ami azért nem szokványos, hogy ott cselezzen egy játékos. Könnyedén, higgadt eleganciával, gyors és határozott technikával oldotta meg a mozdulatsorát, aztán megint könnyedén emelte ki a társának a labdát, feloldva ezzel a közönségben a feszültséget. Tényleg szép és egyben jó is volt Szoboszlai megoldása. Ráadásul még finoman alá is löbbölt a labdának, tehát megemelte, hogy biztosan átjusson az ellenfél lába fölött.”
Szakértőnk azt is kifejtette, pontosan melyek azok a játékhelyzetek, melyekben a leghatékonyabb ez a csel.
„A tikitaki akkor tökéletes választás, ha szemből jön az ellenfél és szerelőtávon, két méteren belül van tőle a labdát birtokló játékos. Hiszen a két játékos között ilyenkor már olyan kicsi a távolság, hogy nem tud rá időben reagálni az ellenfél. Pláne akkor, ha még alá is emelünk egy kicsit a labdának. Pontosan azért, mert ha még a labda felé nyúl is a védő, attól az még átmegy a lába fölött. A tikitakit már olyan közelségben használják a támadók, amikor a védő már elkezdi megemelni a lábát, hogy belerúgjon a labdába. Nagyobb távolságban (két-három méter) több tere van a támadónak és nagyobb távolságban legtöbbször olyan cseleket használnak a szemből jövő védő ellen, hogy elhitetik, elmennek jobbra, de közben balra mennek. Vagy fordítva, de a tikitakit közelebb használják, ahol nem hitetnek el semmit, csupán a közelség miatt lesz hátrányban a védő, pláne akkor, ha elindította a szerelőmozdulatot és le is fog maradni, hiszen elsőnek le kell tennie a lábát, amivel a labdába akart rúgni, utána meg kell fordulnia, aztán el kellene indulni, felgyorsulni és utolérni a támadót, majd szerelni. De erre szinte sansza sincs, hiszen nem fejezte be a szerelőmozdulatát és ilyenkor hagyja le a támadó, ez óriási előny. Szoboszlai cselénél is pontosan ezt láthattuk. Az ellenfele is már éppen lépett a bal lábával, így nem tudott belekapni a labdába, majd a középpályás betolta mögé a labdát, és máris ledolgozhatatlan hátrányba került.”
Ezt a cselt sok ismert játékos is előszeretettel alkalmazza, sokszor láthattunk ilyet Lionel Messitől is, de nagy mestere Andrés Iniesta is.
A TIKITAKI INIESTA-MÓDRA
Iniesta is akkor kezdi a tikitakit, amikor kellő közelségbe ér a védőhöz, aki éppen elindítja a szerelő mozdulatot, amikor a támadó eltolja a kinyújtott lába mellette a labdát, és még be sem fejezte a mozdulatsorát a védő, máris óriási hátrányba került.
Három tikitaka egymás után Iniestától (5:38 és 5:55 között)
Rózant János Szoboszlaira, játékának általános technikai jellemzőire visszatérve a nagyon gyakori lövőcseleket emelte még ki, amik korábban Détári Lajos játékát is meghatározták. Illetve előszeretettel használja Szoboszlai a szakértőnk által „rejtett passzoknak” nevezett megoldásokat is, amikor másfelé néz, illetve testtel is másfelé fordul, mint amerre aztán a labdát passzolja. Hosszú távon, a kifogástalan rúgótechnikája mellett ezek a technikai elemek határozhatják meg Szoboszlai játékát az európai topfutballban, kiegészülve olyan finom cselekkel, mint amit a Chelsea ellen is láthattunk tőle.
VÁLOGATÁS SZOBOSZLAI STÍLUSJEGYEIBŐL LIPCSEI JÁTÉKA ALAPJÁN