„Mindig magamnál tartom a kistáskámban, 41 deka” - aranyszavak

Kozák Danuta, kétszeres olimpiai bajnok kajakos: – Nagyon boldog vagyok, és hihetetlenül fáradt. A záróünnepség kissé lefárasztott, sokat kellett várakozni, hosszú volt, de rengeteg élménnyel gazdagodtam.

Kammerer Zoltán, háromszoros olimpiai bajnok és ezüstérmes kajakos: – Sokszor jöttem már haza olimpiáról, Sydneyből és Athénból győztesen, de érzelmileg valami mást adott ez a második hely. Kint, Londonban is éreztem, és most itt a Syma-csarnokban is… Igen, voltak pillanatok, amikor tényleg elérzékenyültem. Lehet, hogy tényleg öregszem?

Kulifai Tamás, olimpiai ezüstérmes kajakos: – Úgy érzem, közönségkedvencek lettünk, a mi történetünk sokakat meghatott. Amikor Kati néni ott állt a stégen, és egyenként megpuszilt bennünket… Váratlan húzás volt tőle, de éreztük a súlyát, az üzenetét.

Pauman Dániel, olimpiai ezüstérmes kajakos: – Augusztus tizenharmadikán van a születésnapom, ilyen ünneplésre hazatérni csodás érzés. És szerencsére már megölelhettem a kislányomat, Lucát is.

Fazekas-Zur Krisztina, olimpiai bajnok kajakos: – Folytatás? Naná! Úgy érzem, csak most kezdődött el minden az életemben. Egész pályafutásom során erre a pillanatra vágytam… Leírhatatlan ez a szeretet.

Vajda Attila, Peking olimpiai bajnok kenusa: – A szemeimen szerintem látszik, micsoda éjszaka van mögöttünk. Már a záróünnepség is fantasztikus volt, aztán őrületes bulit csaptunk az olimpiai faluban. És szerintem folytatódik Szegeden is.

Kovács Katalin, háromszoros olimpiai bajnok kajakos: – Most csak néhány hétre tervezek előre, pihenni szeretnék, nyaralni, bár nekem már az is nyaralás, ha itthon lehetek, és nem kell folyton a bőröndből ki- és bepakolni. Édesanyám rakott krumplival vár, mindig azt kérem tőle a hosszú külföldi utak után. Aranyérmes menü nincs – most a lelkem van aranyban.

Szabó Gabriella, az olimpiai bajnok kajaknégyes tagja: – Hihetetlen érzés… Azért tartom az aranyérmet mindig magamnál a kistáskámban, hogy emlékeztessen rá, ha elbizonytalanodnék. Negyvenegy deka, legalábbis ez áll a hivatalos adatokban. Most minimum két napig csak feküdni szeretnék otthon, kicsit betegen utaztam ki, a verseny után két nappal belázasodtam, elment a hangom, csak suttogni tudtam. Mindig így járok, ha lemegy rólam a stressz.

Kökény Roland, az olimpiai bajnok kajakpáros tagja: – Már harminchét éves vagyok, az egészségemet is szeretném megóvni, Rióra nem is gondolok, de még egy évig biztosan folytatom. A következő hetekben rengeteg helyre kell majd mennem élménybeszámolóra, mivel esztergomi vagyok és Tiszaújvárosban is sportoltam. Remélem, a rokonok végiglátogatása mellett egy kis nyaralás is belefér még.

Ungvári Miklós, ezüstérmes dzsúdós: – A fogadtatás feledteti a döntő csalódottságát, ami nem jelenti, hogy el lenne tusolva az egész. Kellemes meglepetés, hogy ennyi ember várt ránk – már hazaugrottam egy rövid időre, akkor is szembesültem ezzel, fantasztikus. Néha fáradt is vagyok egy kicsit, ám látva az embereken, hogy mennyire örülnek, mennyire boldogok, örülök, hogy örömet szereztem nekik.

Módos Péter, olimpiai bronzérmes birkózó: – Augusztus tizenhetedikén megyek csak haza Szigetvárra, biztosan óriási buli lesz, még nem volt olimpiai érmese a városnak. Ráadásul, remélem, London csak egy állomás volt a Rióig vezető úton, ott aranyra szeretném cserélni ezt a bronzot.

Lőrincz Tamás, olimpiai ezüstérmes birkózó: – Fantasztikusan fel vagyunk kapva, de jobb ez, mintha bujdosni kellene. Ha Londonban beleállítottak volna minket a szőnyegbe, már Soroksáron le kellett volna szállni a repülőről…

Gyurta Dániel, olimpiai bajnok úszó: – Az öcsém, Gege egyéni csúcsot úszott ezerötszáz gyorson, én olimpiai bajnok lettem, Risztov Évi olimpiai bajnok lett – jó kis munkát végzett a csapatunk. Ami meg a versenyem utáni napokat illeti, arra szavakat sem találok. Ez volt az első olyan olimpia, amelyiken végig kint maradtam a magyar csapattal – hihetetlenül nagy élmény volt!