Egylövésnyire volt a győzelem

A koreográfia olyan volt, mint egy jó előre megálmodott színházi előadásé, vagyis a forgatókönyv szerint a házigazdák rárontottak a magyarokra, s már a első percekben próbáltak veszélyes helyzetet teremteni. Azaz egyértelműsítették, hogy ők támadni akarnak rendületlenül. Magyar részről tulajdonképpen csak Tököli Attila állt a kezdőkörhöz közel, lényegében egyetlen támadóként, és így jól észrevehetően rajzolódott a pályára a stockholmi hadrend: ha kellett, akkor még Kenesei Krisztián is visszalépett a középpályássorba labdát szerezni.
És bár kacagtatónak tűnt, hogy Kamil Kosowski szögletrúgásból a labdát az alapvonalon túlra küldte, és még egy gyeptéglát is akkurátusan kirúgott a földből, azért olyan nagyon nem lehetett mosolygós kedvük a magyar játékosoknak, hiszen ezt az esetet megelőzően Király Gábor térddel védte a labdát Piotr Swierczewski távoli bombáját követően. A lengyelek a széleken vezetett támadásokkal, főleg a jobb oldalon a Lőw Zsolttal és Juhár Tamással találkozó Martin Zajácot futtatva, középre betett, lövésre felkínált labdákkal próbálták sokkolni az első negyedórában ellenfelüket. Becsületükre legyen mondva Lipcsei Péteréknek, nem idegeskedtek, és ebben az időszakban remekül kiállták a próbát, és ha ritkán is, de megtették azt, amit Gellei Imre szövetségi kapitány kért, és gyakoroltatott velük: rövid passzos, biztonságra törekvő stílusban vezették a labdát a lengyel térfél irányába.
Ám nem volt könnyű átjutni oda.

Pontosabban egy ideig könnyű volt, mert Pawel Janas kényszerből középpályásokat vitt hátra védekezni, így a hazai csapat a felezővonal környékén nem volt túl hatékony. Igaz, hiába mozoghattak ott szabadabban Lisztes Krisztiánék, így is túl távol voltak Jerzy Dudek felségterületétől.
A kritikusnak mondott első húsz percet átvészelte a magyar csapat, és most még az sem volt nagy baj, hogy nem volt igazán szép a játék, bár Lőw Zsolt már-már gólt ígérő lövésével egész varázslatossá tehette volna…
A félidő végére kissé tanácstalanná vált a lengyel tizenegy. A kocogós iram a magyarok által választott futballstílusnak kedvezett, és bevallhatjuk, nem volt olyan rossz konstatálni, hogy a nem túl látványos játék után még mindig 0–0-t mutatott az eredményjelző tábla.
Egy ütem, egyetlen ütem – ennyi kellett volna ahhoz, hogy a szünet utáni első percekben Tököli megszökjön Miroslaw Szymkowiak mellett, és egyedül törhessen Dudek kapuja felé. Fájdalom, e remény tizedmásodperc alatt elhalt, viszont megerősítette, hogy bátrabb, aktívabb futballal van keresnivaló a nem túl fitt lengyelek ellen. A hazai védők döbbenetesen lassan mozogtak, némi csibészséggel Tököli métereken át bolondíthatta őket, a középpályájuk pedig átjáróház volt. A lengyel szurkolók nem is élvezték ezt a küzdelmet, amilyen hangzavar volt a kezdés után, úgy szelídült csendes, szelíd tapsolásos drukkolássá mindez, de ezt a legkevésbé a magyarokért szorítók bánták – Gellei Imre együttese hozta a kötelezőt: biztonságra játszott, mégpedig sikerrel.
De ehhez tegyük hozzá, hogy nem óvatoskodott a magyar válogatott, sőt a második félidő egyenesen Tököli nagy dicsőségéről szólhatott volna… Volna, de a Fradi-csatár a meccs legnagyobb helyzeteiben Dudek spárgába feszített lábába vagy ölelő karjába passzolta a labdát – így legfeljebb az regisztrálható, hogy a válogatottunktól egy erős lövésnyire volt csupán a győzelem.
A vendéglátók nem igazolták már-már félelmetes hírüket (bár tény, Emmanuel Olisadebének voltak ziccerei a hajrában); ők pokoli meccset ígértek, de végül angyalian szelíden és gyengén játszottak, csalódást okozva a nézőiknek, és ezzel a 0–0-val ők égették meg magukat, hiszen az Eb-döntőbe jutási esélyeik alaposan csökkentek.
S, lám milyen az élet: a szerdai, Svédország elleni selejtező immár a magyar válogatottnak lesz sorsdöntő. De legyen intő a lengyel példa – egy nagy meccs apropóján nem elég fogadkozni, futballozni is kell.

Mestermérleg

Az első félidő kezdetén, valamint a második játékrész végén voltak nagy lehetőségeink arra, hogy gólt szerezzünk, de elpuskáztuk a helyzeteinket. Nem lehetek elégedett, hiszen győznünk kellett volna, bár elismerem, a magyaroknak is voltak lehetőségeik ezen a mérkőzésen.
Pawel Janas,a lengyelek szövetségi kapitánya

Nagyon értékes pontot szereztünk Chorzówban. Király Gábor ezen a mérkőzésen bizonyította, hogy van olyan jó kapus, mint Jerzy Dudek. Megvoltak a ziccereink, amelyeket ha sikerül értékesíteni, akár három pontot is szerezhettünk volna.
Gellei Imre,a magyarok szövetségi kapitánya

Percről percre

22. perc: A Lisztes fellökéséért a jobbösszekötő helyéről járó szabadrúgást a brémai fedezet pöccintette Lőw elé, aki nagyon jól lőtt ballal, mintegy huszonkét méterről kapura. A labdába azonban beleért a sorfal jobb oldalán álló Swierczewski, amely talán így befért volna a kapu jobb oldalába, ám a magyar csapat balszerencséjére a befutó Tököliről az alapvonalon túlra pattant.
30. perc: Kenesei egyedül indult meg a lengyel kapu felé, és egy jó csel után ügyesen passzolt a középen várakozó Lőw elé. A cottbusi légiós jobbal áttette a labdát a jobbik lábára (azaz a balra), majd tizennyolc méterről alig tévesztette el a bal alsó sarkot.
34. perc: Dragóner tartott rá a balösszekötő helyén feltűnő Kuzba lábára, ezért a lengyel válogatott szabadrúgást, a magyar védő meg sárgát kapott. Egy kis lökdösődés után Szymkowiak állt a labda mögé, de jobbal magasan a kapu fölé tekerte azt. Az akciónak mégsem lett vége, mert a két csapat megint veszekedett egy keveset.
38. perc: Küzdelem a lelátón is: a lengyel szurkolók egy része megindult a pálya felé, de egyből rengeteg rendőr érkezett, és a hatóság gyorsan elfojtotta a kitörési kísérletet.
67. perc: Olisadebe hét méterről helyzet nélkül is gólt érhetett volna el, ám hiába bólintott a kapura Hajto megpattanó nagy lövése után, Király lehúzta a labdát. Az ellentámadásnál Kenesei kevergetett a bal oldalon, majd lerázva őrzőjét, középre adott. A labda kissé irányt változtatott a játékvezető sarkán, így az ötös előtt szabadon álló Tököli elé került, aki anynyira meglepődött a váratlan zicceren, hogy ballal már csak a kivetődő Dudek lábába tudta püfölni a labdát.
73. perc: Sebők szenzációs labdát adott a tizenhatos vonalán újfent magányosan álló Tökölihez, aki egyszerűen megijedt a lehetőségtől, és elkapkodta a helyzetet – gyenge gurítása után már az ötösön vizet kért a labda.
79. perc: Hú, ezt megúsztuk: Kosowski jobbról kanyarított középre, Dragóner felett elment a labda, amit Olisadebe így levehetett, ám a csatár öt méterről képtelen volt gólt rúgni, mert Király káprázatos vetődéssel szögletre bokszolta a kapu bal oldalába tartó labdát.
82. perc: Bak szabadrúgásból előre ívelt labdáját Olisadebe a bal oldalon futó Stolarczyk elé csúsztatta, aki keresztben ellőtt a kapu előtt – Dawidowski kicsit lassabb volt, mint ahogy azt a lengyelek szerették volna.
84. perc: Kezdett meleg lenni a helyzet: ezúttal Kosowski ívelte középre a labdát, a légtér fekete ura, Olisadebe nyolc méterről fejelt, ám Királynak ez a kísérlet sem okozott túl nagy gondot.
90. perc: Hajto a jobb oldalról középre fejelte a labdát, az üresen maradt Olisadebe hét méterről viszont éppen Király kezébe bólintotta azt.

Eb-selejtezők 2002-03