Az első szerelem

"Ha nyolc nullára vezettünk, ő még egy kilencediket is rúgni akart. Ha netán ez nem jött össze neki, nem lehetett elviselni."Walter Karnoll,
Lothar Matthäus herzogenaurachi nevelőedzője

Ma már senki sem kapja fel a fejét, ha egy sportszergyártó cég jelentős szerepet játszik egy sportoló karrierjének alakulásában. A labdarúgásnál maradva, elég, ha a Real Madrid-David Beckham-Adidas, esetleg a Brazília-Ronaldo-Nike háromszöget nézzük, és máris képet kaphatunk a gazdaság sorsformáló erejéről. Az angol középpályásról ugyebár köztudomású, hogy a vége felé már nem volt felhőtlen a viszonya a Manchester United elöljáróival, no de a klubcseréjében marketingszempontok is szerepet játszottak. A Fenoménnak pedig az előző éjszakai rohama ellenére játszani kellett a Franciaország elleni, 1998-as világbajnoki döntőben, többek szent meggyőződése szerint a selecaót támogató óriásvállalat nyomására.
Ezek a történetek közismertek, és a mai, elsősorban gazdasági érdekek vezérelte futballvilágban egyáltalán nem szokatlanok. Ugyanakkor gyanúnk szerint az már kevésbé közismert, hogy az újdonsült magyar szövetségi kapitány, Lothar Matthäus életpályája elején is meghatározó szerepet játszottak a sportruházati cégek. Még ha nem is olyan mértékben, mint fentebb említett pályatársaiéban.
A helyszín Herzogenaurach, egy Nürnberg melletti település, két sportszergyártó cég, a Puma és az Adidas központja. A két vállalat rivalizálása a futballban is tettenérhető volt, hiszen mindegyik úgy gondolta – Minarik Ede után szabadon –, kell egy csapat. Az Adidas a tehetősebb ASV Herzogenaurach, a Puma az FC Herzogenaurach mellé állt. Mivel Lothar édesapja hét esztendőn keresztül az FC-ben játszott, illetve a Puma-gyár alkalmazásában állt (egyes források szerint portásként, mások szerint házmesterként), ez determinálta az 1961. március 21-én Erlangenben született ifjú Matthäus sorsát.
Csak idő kérdése volt, hogy megismerkedjen a labdával, utána focizott szinte látástól vakulásig (mindegy volt, hogy emiatt iskolai programot, esetleg vasárnapi misét mulasztott), a tehetségét csak az nem látta, aki nem akarta, csapatot pedig egyáltalán nem volt nehéz találnia. És még a papája protekciójára sem volt szüksége, csak arra, hogy először elvigye az edzésre.
Az FC-nek 1970-ben lett igazolt játékosa, méghozzá középcsatárként. Rúgótechnikája félelmetes volt, az akaratereje szintúgy, nem kellett tehát csodálkozni azon, hogy több idényben is a százgólos határt ostromolta. Volt, hogy át is lendült rajta! Persze, az ilyen produkcióra már a nagyobb csapatok is felkapták a fejüket, jöttek a kérők egymás után Herzogenaurachba. Először az Erlangen hívta, de mivel a szomszéd településre nem akart biciklivel átjárni, kismotort meg nem adtak neki, inkább maradt.
A hetvenes évek közepétől aztán folyamatosan csábította őt a környék kirakatcsapata, a Nürnberg, csakhogy oda meg ő nem akart menni. Eleinte érzelmi okokból (óriási Mönchengladbach-szurkoló volt, ráadásul az édesapja sem erőltette a váltást), utána már üzleti megfontolások is közrejátszottak a döntésében. És itt megint belép a képbe a fentebb már említett Puma cég. Lothar egyik mentora, Hans Nowak a vállalat PR-menedzsere volt, és természetesen azt szerette volna, ha a csiszolódó gyémánt a Puma egyik gárdájában folytatja. A Nürnberg viszont – akárcsak a szintén érdeklődő Bayern München – Adidasban játszott, azaz üzletpolitikai okokból helytelen lett volna Lotharnak oda igazolnia.
A menedzsernek sem utolsó Nowak villámgyorsan megtalálta a közös nevezőt Matthäus és a saját céljai területén: a 17 évesen már az FC Herzogenaurach felnőttcsapatában vitézkedő Lotharnak a Mönchengladbachban kell folytatnia. Úgyis imádja a csapatot, meg aztán a "csikók" – minő véletlen… – Pumában feszítenek. Divatos mai fogalommal élve a kapcsolat is létezett, elegendő volt egy telefonhívás Jupp Heynckesnek, a ’Gladbach egyik edzőjének, ő pedig jött, látott és vett: Lothar Matthäus az 1979–80-as idényt már a Borussia Mönchengladbachban kezdte.
Első profiévében a Mönchengladbach első hat bajnokiját csak kívülről nézte végig, utána azonban már egyről sem hiányzott. A Kaiserslautern ellen debütált (1979. szeptember 22.) az első osztályban, ezen a meccsen meg is kapta az első sárga lapját. Az újabb premierre december 8-ig kellett várni, amikor is az Eintracht Braunschweig ellen megszerezte első gólját a Bundesligában. A ’Gladbachnak a bajnokságban kevésbé ment jól (csak a hetedik lett), az UEFA-kupában azonban egészen a döntőig szárnyalt. A Viking, az Internazionale, az Universitatea Craiova, a Saint-Etienne és a VfB Stuttgart testén keresztül eljutott a fináléig, amelyben azonban kénytelen volt fejet hajtani – igaz, csak kevesebb idegenben lőtt gólja miatt – az Eintracht Frankfurt előtt.
Matthäus tinédzserként elsőrangúan teljesített, olyannyira, hogy Jupp Derwall szövetségi kapitány abszolút újoncként még az Európa-bajnokságra is magával vitte. Az olaszországi tornán át is esett a tűzkeresztségen, a Hollandia elleni csoportmérkőzésen a 73. percben becserélték, így elmondhatja magáról, hogy részese volt a Nationalelf második kontinensbajnoki címének. Persze, nem ő lett volna, ha nem kezd el azonnal morogni a kevés játéklehetőség miatt. Felrótta Derwallnak, hogy az öregeket – Breitnert és társait – túlságosan is fókuszba helyezte, miközben neki csak percek jutottak.
A nemzeti tizenegyben állandó tag igazából 1982-ben lett, de például az ezüstéremmel záruló világbajnokságon csak két meccs jutott neki, mindkettő csereként. Ráadásul a Nationalelfben jobbára emberfogóként számítottak rá (így találkozott Platinivel és Zicóval is), ebben a szerepkörben pedig sokkal kevésbé tudott kibontakozni.
Még jó, hogy Mönchengladbachban Heynckes sokkal kevésbé kötötte meg a kezét, és középpályásként vette figyelembe! Zöld-fehér éveiben összesen 36 gólig jutott, ami középpályástól dicséretes, nem meglepő, hogy a már akkor is az első számú német vásárlónak számító Bayern München kivetette rá a hálóját. A felek végül 1983 novemberében egyeztek meg ("A Hotel Intercontinentalban egyszerűen Uli Hoeness tenyerébe csaptam" – emlékezett vissza újságírói kérdésre a megállapodásra Matthäus), csak éppen nagyon korán, jóval az idény vége előtt kitudódott a klubcsere ténye. Mönchengladbachban attól kezdve már-már árulónak bélyegezték, a helyzet pedig csak romlott az igazán nagy tétű utolsó mönchengladbachi mérkőzését követően.
A Borussia 1984 tavaszán a Bayernnel vívta a kupadöntőt, és a rendes játékidő, valamint a hosszabbítás után is 1–1-re álltak. Jöhettek a tizenegyesek, Matthäus volt az első rúgó, és a frankfurti éjszakába rúgta a labdát… Jóllehet, utána még Norbert Ringels is hibázott, mindenki Lothart okolta a bukásért.

Fotógaléria: