Pont kerül a szánalmas ügy végére: ma dönt az MLSZ-elnökség

„Kérjük azokat a dolgozókat, akik családtagjaik temetésére szeretnének elkéredzkedni, hogy legkésőbb a meccs előtti napon szóljanak…”
A duma jó, nem is olyan rég meg is állta volna a helyét, ám napjaink magyar futballjában már nemhogy egy mérkőzés, a szövetségi kapitány választása sem hozza lázba a közvéleményt. Ülhet az ember villamoson, autóbuszon vagy HÉVen, fülelhet „ezerrel”, a járműről leszállva keserűen állapítja meg: sehol sem téma, legközelebb ki rakja össze a válogatottat.

Mindenki közömbös lett a kapitányügyben

A hétfői, azaz egy nappal az elnökségi ülés előtt piacra kerülő újságok sem szánnak oldalakat az egykoron szent ügynek, sőt több az olyan lap, amelyben egy sort sem érdemel az egész, mint az, amely legalább említést tesz arról, hogy kedden tanácskozik a grémium.

A helyzet az, hogy unalmassá, egyúttal szánalmassá vált a történet.

Gondoljunk csak bele, a nemzeti együttes legutóbb november 21-én lépett pályára. Azóta két hónap telt el, de legfeljebb annyival lettünk okosabbak, hogy Kisteleki István kijelentette: külföldi szakembert szeretne megnyerni a válogatott élére. Ezt december 13-án tudatta a néppel – apró szépséghiba: percekkel azután ismertette álláspontját, hogy az elnökség egyhangúlag kiállt Várhidi Péter mellett. Igaz, ugyanez a testület közben arra is felhatalmazta a nagyvezért, hogy kedve szerint utazzon és tárgyaljon Európa munka nélküli (vagy hamarosan munkanélkülivé váló) edzőivel, cserébe csupán azt várta, hogy január 15-én végre letesz valamit az asztalra, mondjuk egy mindenki számára elfogadható nevet.

Ahogy teltek-múltak a napok, a nevek úgy röpködtek, mint Kisteleki István. Bölöni László, Franky Vercauteren, Henk ten Cate, Christoph Daum, Falko Götz, Bora Milutinovics és persze az önkéntesek önkéntese, Lothar Matthäus – a lista nyilván nem teljes, de az elmúlt hetekben az ő nevükkel lehetett a legtöbbet találkozni a sajtóban. Egyesek kerek perec megmondták, köszönik szépen, nem kérnek a magyar csapat irányításából, mások elpuffogtatták a „…még nem kerestek meg, ám érdekelne a feladat” közhelyet, megint mások pedig szóba sem kerültek – legalábbis az MLSZ tájékoztatása szerint. Más forrásból ugyanakkor úgy értesültünk, hogy például Franky Vercauterennel megegyezett az elnök, csakhogy január 15-én azért nem lehetett elsütni a „ha kedd, akkor Belgium” poént, mert az elnökség nem fogadta el az előterjesztést. A vezérkar „kemény magja” ugyanis ez egyszer szembefordult a főnökkel – érdekes módon közvetlenül azt követően, hogy több cikk is azt sugallta, diktatúra van a szövetségben… Kisteleki István így kénytelen volt egy héttel elhalasztani a rendkívülinek tartott ülést, a hivatalos indoklás szerint azért, mert „…jelenleg még több választási lehetőség kínálkozik, de ezek csak az elkövetkező napokban kristályosodnak ki”.

Új csapat-összeállító: az illetékes részleg

Amíg kikristályosodik, aminek ki kell kristályosodnia, számíthatunk olyanokra, hogy az „illetékes részleg” jelöli ki a válogatott keretet. A múlt héten, ugyebár, ez is megesett, mint utóbb kiderült, Kisteleki Istvánon kívül Szekeres Tamás technikai igazgató állította össze a névsort – azon már senki sem lepődött meg, hogy az állományt legjobban ismerő Várhidi Péter tanácsát ki sem kérték ez ügyben. Az illetékes részleg elnevezés amúgy önmagában is elismerést érdemel, ha másért nem, azért, mert a már megszokott, az elnök távozását követelő szólamokkal ellentétben a szurkolók szája sokkal nehezebben áll rá az „illetékes részleg, takarodj!” rigmusra…

Szóval ha minden igaz, ma délelőtt tíz órától összeül az elnökség, és határoz arról, ki legyen a kapitány. A képlet egyszerű: Kisteleki István előrukkol egy névvel, és ha a testületnek több mint a fele X. Y.-t alkalmasnak ítéli, hogy a válogatottat gardírozza, akkor az állítólag már megkötött szóbeli egyezséget írásbeli követheti.

Pénzügyi kérdéssé vált a válogatott irányítása

Egyértelmű: az elnöknek nagy halat kell előhúznia a szákjából, különben felkészülhet arra, hogy a tagok keresztülhúzzák a számítását. A neves szakembert természetesen tisztességesen vagy még annál is jobban meg kell fizetni, csakhogy – értesülésünk szerint – az MLSZ kasszája egyáltalán nincs annyira tele, mint ahogy azt némelyek hirdetik. Ebből következik, hogy a külföldi tréner szerződtetésétől a szövetség azt is reméli, hogy tapasztalatán kívül befektetőket is hoz magával – így válik pénzügyi kérdéssé a magyar válogatott irányítása.

Egy felvetés maradt a végére: mi történik akkor, ha ma sem születik döntés?

Ne kerteljünk: semmi.

PIETSCH TIBOR