Tovább élnek a magyar remények: idegenben is legyőztük Albániát!

Elcsépelt frázis, de szombat este sorsdöntő mérkőzés előtt állt a magyar labdarúgó-válogatott. Sokszor hallottunk az elmúlt években ilyen vagy ehhez hasonló kijelentést, de a tiranai meccs előtt valóban egyszerű volt a képlet: ha a válogatott hat pontot szerez elkövetkező kettő, Albánia és Málta elleni mérkőzésén, akkor lehet tovább álmodozni – ha nem, akkor…

De az utóbbi eshetőségről előzetesen sem a csapat tagjai, sem a szurkolók nem akartak hallani. Első látásra némileg meglepő kezdőcsapatnak szavazott bizalmat Erwin Koeman szövetségi kapitány – Rudolf Gergely és Halmosi Péter is pályán volt a kezdő sípszó pillanatában.

Nem mondhatni, hogy pokoli tempóban kezdődött a mérkőzés, de az már az első percekben látható volt, hogy az albánok nem adják könnyen a bőrüket – ez érthető is volt, hiszen egy esetleges vereséggel Arie Haan együttesének semmi esélye sem maradt volna a továbbjutást érő első két hely megszerzésére.

Az első nagy helyzet is Babos Gábor kapuja előtt alakult ki: a 18. percben Berisha ívelt be a jobb oldalról, a beadásra érkezett Salihi, de az albán támadó a kapu mellé fejelt. Szerencsére az első fél óra végén magyar helyzetet is feljegyezhettünk, ugyanis Hajnal Tamás 19 méterről lövésre szánta el magát, bombája pedig csak kevéssel kerülte el a bal felső sarkot.

A magyar lehetőség nem a véletlen műve volt, ugyanis eddigre már jobbára az albán térfélen zajlott a játék, és egyre többször értünk el a hazaiak tizenhatosáig. Sőt a 39. percben Torghelle Sándor révén megszereztük a vezetést!



Huszti jobb oldali beadása után a kissé megtámasztott Vangjeli rosszul fejelt bele a labdába, amely pontosan az Augsburg támadója elé került – Torghelle pedig nem sokat teketóriázott, megszelídítette a labdát, és a kapuba bombázott. (Ekkor talán sokaknak eszébe jutott Koeman kapitány mondata, amikor arra válaszolt, hogy Torghelle vagy Priskin kerül-e a kezdőcsapatba. „Torghelle Sándor. Ez nem is kérdés. Nincs okom kihagyni őt.”)

Egygólos magyar előnnyel ért hát véget az első félidő, és alig telt el néhány másodperc a második játékrészből, máris nagyon közel álltunk ahhoz, hogy villámrajtot vegyünk, és megduplázzuk az előnyt – ám a ziccerben kilépő Torghelle centikkel bár, de a jobb kapufa mellé pörgetett.

Alig volt idő felocsúdni a bosszankodásból, ugyanis Albánia is nagy helyzetet puskázott el, Babos hatalmas bravúrral hárította Salihi fejesét. Látni lehetett, hogy nincs ez még lefutva…

A 64. percben azonban eldőlhetett volna a mérkőzés, ám a holland játékvezető nem adott büntetőt azt követően, hogy Hidi buktatta Torghellét – igaz, a magyar támadó átugorhatta volna az albán kapust, mindazonáltal meg lehetett volna adni a tizenegyest.

Az albánok nem adták fel, a 73. percben például hatalmas Babos-bravúr kellett ahhoz, hogy az eredményjelző táblán ne változzon az állás döntetlenre… de az NEC kapusa szögletre tolta Bakaj bal kapufa mellé tartó bombáját.

Hiába volt meg az előny, még nem lehetett nyugodtan hátradőlni: az utolsó pillanatokig izgalmasan alakult a mérkőzés. Leperegtek azonban a csigalassúsággal kúszó utolsó másodpercek, és maradt az eredmény, a magyar válogatott 1–0-s győzelmet aratott!

A siker értékét növeli, hogy Tiranába nem nyerni járnak az ellenfelek: az albán fővárosban utoljára 2007 novemberében győzött az éppen aktuális vendégcsapat, akkor a fehérorosz válogatott 4–2-re nyert. Ráadásul az albánok már a svéd és a portugál csapatot is megtréfálták, mi pedig mindkétszer begyűjtöttük ellenük a három pontot.

A győzelemmel a magyar válogatott őrzi második helyét az 1. számú selejtezőcsoportban – folytatás szerdán, Málta ellen a Puskás-stadionban. Várhatóan szépszámú nézősereg előtt, hiszen tovább élnek a magyar remények.