Dzsudzsák: Ismét a klasszis játékosok között emlegetnek

– Megszerette már végre Moszkvát?
– Egyre jobban belakom. A dugó továbbra is hatalmas, a kilométereken át hömpölygő kocsisorokhoz még mindig nehezen alkalmazkodom, utálatos, hogy az edzésre egy óra húsz perc alatt érek oda, de Moszkva ettől még szerethető város. A centrum, ahol lakom, például kifejezetten tiszta és szép. Ráadásul nyüzsgő is, épp ahogy én szeretem.

– Van ideje élvezni?
– Mostanában egyre kevesebb. Mióta Dan Petrescu vette át a csapat irányítását, többet vagyunk kint az edzőközpontban. Nemcsak az edzésmódszerek, az életritmusunk is változott, sokszor vacsorára is kint maradunk a bázison. Mire hazaérek, már semmihez sincs kedvem, csak az ágyhoz.

– A meccseken ellenben egyre jobban pörög. Jobb formában van, mint amikor legutóbb itthon volt a válogatottnál?
– A formámmal szerintem akkor sem volt gond, egy-két jó meccs után jöttem haza, most pedig van már három gólom és három gólpasszom. Jól érzem magam a bőrömben, kifejezetten jól megy a játék, hosszú idő után végre elmondhatom, ismét a klasszis játékosok között emlegetnek Oroszországban, a sajtó is sokat foglalkozik velem.

– Kétnaponta zaklatják?
– Szerencsére azért nem. Megmondom őszintén, ezt nem is bánom. Odakint kevésbé beszélik az angol nyelvet, kényes, félrefordított szituációkba pedig nemigen szeretnék belebonyolódni. Úgy vagyok vele, teszem a dolgomat, ha nagyon kell, rendelkezésre állok, de ennyi. Hozzáteszem, a hétvégén az Anzsi elleni meccsfüzetben például velem volt a „nagyinterjú”.

– Megismerték még a régi társai?
– Hogyne. Ha nem is húztam le ott éveket, Roberto Carlos a meccs előtt átölelt, Samuel Eto’o a lefújást követően megveregette a vállamat, barátommal, Mbark Buszufával pedig azóta is tartom a kapcsolatot. A vereség sajnos a legrosszabbkor jött, korábban folyamatosan víz alatt voltunk a Dinamóval, hol feljöttünk egy kis levegőért, hol visszanyomtak bennünket, és most, amikor úgy tűnt, minden szép és jó, kikaptunk az Anzsitól. De legalább már nem mi zárjuk a tabellát.

– Pimaszul mondhatnám, legalább edzésben van: a helyzet most a válogatottnál annyiban hasonló, hogy itt is az életben maradásért kell játszani.
– Ezzel tisztában vagyok. A hollandok ellen sajnos annyi hibát követtünk el, mint amennyit előtte két év alatt összesen sem.

– Lezárták a hollandok elleni aktát?
– Végérvényesen. Pocsékul játszottunk, azt viszont továbbra sem értem, miért szedték ennyire ízekre a válogatottat. Mintha legalábbis Antigua és Barbudától kaptunk volna ki. A világ egyik legjobbja gázolt át rajtunk, s bármilyen rosszulesik is kimondani, be kell látnunk, a hollandok jobbak, mint mi. Mégis szétcincált bennünket a közvélemény.

DZSUDZSÁK BALÁZS VÉLEMÉNYÉT AZ ÉSZTEK ÉS A TÖRÖKÖK ELLENI MÉRKŐZÉSRŐL, VALAMINT A TELJES INTERJÚT A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA.