„Évek óta mondjuk a selejtezősorozat előtt, hogy most vagy soha, amit én soha nem értettem – mondta Csank. – Nekünk rögtön eredmény kell, kijutás, még akkor is, ha annak éppen semmi realitása nincs. Persze így rögtön belekapnak az aktuális kapitányba, ami mondjuk külföldön sincs másként. Következetesség kellene. Egy klubedző mindig elmondja, ha új helyre érkezik: hat hét kell, amíg összerakja a csapatát. Egy kapitánynak erre két-három napja van. Különleges a feladata, ezért a játékosoknak kell különlegesnek lenniük ehhez. Látok olyan tehetségeket az NB I-ben, akik külföldön nem biztos, hogy az élvonalban játszanának. Nem is szólva a válogatottról, ahová a tehetségeink közül a legjobbak odakerülnek.”
A szakember beszélt az Eb-selejtezős gondolatairól is, ami független a rossz rajttól, az északírek elleni hazai vereségtől.
„Nekünk eleve a harmadik helyet kellett volna megcéloznunk, azt kellene elcsípnünk, nem az elsőt, de még nem is a másodikat. Ha megnézzük, mi van a magyar futball hátországában, mire épül a válogatottunk, akkor azt állapíthatjuk meg: a piramisunk alapja annyira gyenge, hogy reálisan nem érdemeljük meg, hogy előrébb végezzünk. És épülhetnek a stadionok, attól a futballunk önmagában nem lesz jobb egycsapásra. És hiába vannak akadémiáink tíz éve, kint harminc-negyven éve működnek, nem tudjuk őket megverni.”
Csank szerint az MLSZ-ben minden bizonnyal gondolkodnak valamiféle váltásban a válogatott szakmai irányításában, azt viszont nehezményezi, hogy nem tudunk logikusan, hosszú távra döntést hozni.
„Benne van a levegőben a váltás lehetősége. De azt jegyezzük meg, hogy Pintér Attila nehéz helyzetben van, alig maradt légiósunk, azt pedig látjuk, hogy a magyar élvonalból érkezőktől mire számíthatunk nemzetközi szinten. Régen döntően az volt a baj, amikor kikaptunk, hogy fizikailag elfogytunk hatvan-hetven perc után, ami erőnléti kérdéseket vetett fel. Viszont most lefutballoznak minket.”