Király Gábor rutinja még mindig sokat ér a válogatottban (Fotó: Veres Viktor)

– Jöhet a kilencvenkettedik válogatottság, ezzel beérné Fazekas Lászlót. Hitte volna a Haladás-serdülőben játszva?
– Természetesen nem. Persze mindenkinek vannak tervei, az enyémek azonban világ életemben kimerültek abban, hogy dolgozni, teljesíteni kell, amikor pedig szembejön a lehetőség, meg kell próbálni jól dönteni. Sosem volt célom, hogy ebben vagy abban a sztárklubban védjek, az sem, hogy a magyar válogatottban. Egyedül az vezérelt, hogy keményen melózzak, mert az kínálhatja az esélyt a boldogulásra.

– Rendben, ezt mondja harmincnyolc évesen, intelligens, vérprofi labdarúgóként. No de a tízéves Gabikának csak voltak álmai.
– Akkor is így gondolkodtam. Egyrészt nem is nagyon ismertem a külföldi topcsapatokat. A Grazot, a Rapidot meg az Austriát igen, még a Manchestert is, de semmilyen álmot nem kergettem, hogy én márpedig egy napon a Unitedben akarok védeni. Csak jó kapus akartam lenni.

– Megnyugtatjuk, az lett. Különben aligha jut el kilencvenegy fellépésig címeres mezben. Van egy, amelyik a legkülönlegesebb?
– Nincs.

– Valahogy sejtettük…
– Tényleg nincs. Az első, amikor Bécsben megvertük az osztrákokat, úgy, hogy kivédtem Toni Polster tizenegyesét, nyilván felejthetetlen, de az összes többi mérkőzésem hasonlóképp az, nem tudok egyet kiválasztani.

– Gondolta volna, hogy ennyire kevés dolga akad a romániai pokolban?
– Bíztam a csapatban. Hamar megismertük Dárdai Pali elképzeléseit, ugyancsak a javunkra vált, hogy a pályán lévők évről évre rutinosabbá váltak, ezekből lehetett táplálkozni.

– És elégedett a produkcióval?
– Mondjuk úgy, a körülményekhez képest igen. Mert azért a sportoló mindig győzni akar. De Romániában, az ismert légkörben az egy pont megbecsülendő.

– A végén lehetett volna belőle három is. Vagy az túlzás lett volna? Hogy ne mondjuk, sok a jóból?
– Az összkép alapján szerintem mindkét válogatott elégedett lehet a döntetlennel. Ugyanakkor sok mindent elárul az összecsapásról, hogy a románoknak nem volt nagy helyzetük. Ez a védőmunkánkat dicséri, ami ugyebár a csatárok mozgásával kezdődik. Éppen ezért volt ez igazi csapatmunka.

– Az edzői stáb szintén csapatban dolgozott, még ha Dárdai Pál döntött is. Edzőként most ismerhette meg a régi bajtársat. Azt kapta, amire számított?
– Semmilyen előítéletem sem volt. Nem állítottam fel magamban elméletet arra nézvést, milyen edző lehet Pali. Azt tudtam, ha az a habitus jellemzi trénerként is, mint ami játékosként, sikeres lehet, és elindulhat egy pozitív folyamat. Egy biztos, volt elképzelése a csapatnak, hogy mit szeretne megvalósítani, és ahhoz képest is, hogy mindössze öt napot töltöttünk együtt, látható volt, valami formálódik. Persze öt nap alatt nehéz.

– Sokkal több ideje ezután sem lesz a kapitánynak.

– Ezért kell ismerni a játékosokat. Minket, idősebb vagy inkább tapasztalt futballistákat nagyon jól ismert, tökéletesen tisztában volt vele, mire számíthat, a fiatalabbakat pedig hamar feltérképezte, így aztán nem kellett hosszasan felmérnie az együttest, és kísérletezgetnie. De itt az újabb feladat, amikor ismét teljesíteni kell.

– Bár sokan tiltakoznak a kötelező szó ellen, azért mégiscsak kötelező a győzelem Feröeren, nem?
– Ha a FIFA-ranglistát nézzük, igen, örök igazság azonban, hogy minden a pályán dől el. A futball már csak olyan, hogy mindig benne van a meglepetés, elég, ha a hétvégi lengyel–német selejtezőt vesszük. Ismerjük az ellenfél erényeit, ahogyan a gyengéit is, és ha bízunk magunkban, ha magunkra figyelünk, nem lehet gond.

EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ
3. FORDULÓ, F-CSOPORT
Október 14., kedd
20.45: Feröer–MAGYARORSZÁG (Tv: M1) – élőben az NSO-n!
20.45: Finnország–Románia
20.45: Görögország–Észak-Írország